Van víziója arról, hogy Kolozsvárnak milyen irányba kellene haladnia – jelentette ki a Maszolnak Csoma Botond. Az RMDSZ polgármesterjelöltje többek között azt is elmondta portálunknak, milyen területeken tudná lekörözni az újrázni készülő jelenlegi városgazdát, Emil Bocot. Interjúnk a jelöltbemutató sorozatunk része.

A minap olvastam egy kampányinterjút az újrázni készülő Emil Boc polgármesterrel, aki azt ígérte, hogy 2022-ben már akár el is kezdődhetnek a munkálatok a kolozsvári metró egyes szakaszain. Polgármesterjelöltként ezt hogyan kommentálja?

Amekkora közlekedési gondokkal küszködik Kolozsvár, nyilván nem elvetendő elképzelés a metróépítési terv. Tény, hogy nagyon kevés olyan városban működik metró, ahol a lakosság száma nem éri el az egymilliót. Csak azért mosolygok Emil Bocnak azon a bejelentésén, hogy már 2022-ben elkezdődhetnek a munkálatok, mert már 14 éve beszélünk Kolozsvár déli körgyűrűjéről, amelyből még egy méter sem épült meg. A polgármester úgy nyergelt át – nyilatkozatok szintjén – a metróépítési projektre, hogy közben a kolozsvári közlekedésen jelentősen könnyítő, és a metrónál sokkal könnyebben megvalósítható déli körgyűrű projektje terén nem történt semmilyen előrelépés.

Azért is kezdtem ezzel a kérdéssel, mert valóban a közlekedés ellehetetlenülése a kolozsváriak mindennapjainak talán legnagyobb gondja. A metróépítés ígéretét nehéz túllicitálni. De lát-e megoldást a közlekedési gondok enyhítésére, amíg a metróvonal megépül?

A már említett déli körgyűrű megépítése kardinális fontosságú lenne, de önmagában ez sem oldja meg teljesen a város közlekedési problémáit. Tovább kell fejleszteni a tömegközlekedést Kolozsváron. Történtek már lépések ezen a téren, például külön sávot kaptak a tömegközlekedési eszközök, de van még tennivaló. Sűrűbbé kellene tenni a járatokat, javítani kell a városnegyedek közötti összeköttetéseken. Ugyanakkor úgy vélem: bármennyit javítunk a közlekedési infrastruktúrán, ha a kolozsvári autósok napi szinten használják a gépkocsijukat, ez a város be fog dugulni. Tegnap a Párizs utca és a Magyar utca kereszteződésénél lévő stopnál megszámoltam, hogy a várakozó tíz autóból nyolcban mindössze egy személy ült…Tehát valahogy meg kell győzni az autósokat, hogy csak akkor használják a gépkocsit, ha feltétlenül szükséges. És meggyőzésük csak akkor lehetséges, ha alternatívákat kínálunk számukra: gyors tömegközlekedést, biciklisávokat.

Utóbbiak kialakításában is történtek előrelépések az elmúlt 15 évben. Ezt saját tapasztalatból mondom, mert napi szinten kerékpározom. Ám összefüggőbbé kellene tenni a bicikliút-hálózatot a városban, mert amíg bizonyos helyeken bátorságra van szükség ahhoz, hogy kerékpárra ülj Kolozsváron, addig ez a közlekedési eszköz nem lesz reális alternatívája az autózásnak. Ugyanakkor folytatni kell a lakónegyedi parkolóházak építését. Ám szerintem ezeket a város szélére kellene megépíteni, arra ösztökélve például a környező településekről naponta ingázókat, hogy tegyék le az autójukat Kolozsvár szélén, és tömegközlekedési eszközökkel jussanak el a város különböző pontjaira. A városközpontban mindenesetre több parkolóházat nem építenék. Ezek csak a gépkocsijuk használatára késztetik az autósokat.

A napokban egy második cég is elindította az elektromosroller-kölcsönző szolgáltatást a városban. Ez a szolgáltatás igen gyorsan népszerű lett, főként a fiatalok körében, de sok rá a panasz is. Mennyire alternatívája a roller az autózásnak?

Csak akkor működőképes alternatíva, ha a rollerezők szigorúan betartják a közlekedési szabályokat. Már az első napokban történtek miattuk balesetek. Amúgy nyilván támogatom ezt a szolgáltatást, de ki kell még alakulnia a rollerhasználat kultúrájának Kolozsváron.

Kisgyermekes apaként a kolozsváriak másik nagy problémájának a kirándulóhelyek, zöldövezetek kérdését tartom. A Vasutas park közelében lakom. Nagy öröm volt a családban, amikor megtudtuk, hogy a jelenleg inkább egy vadonhoz hasonló parkot átvette a város, megnyílt a lehetőség a felújítására. Azóta a látványterv is elkészült, de még nem mozdult semmi. Azt látom, hogy Kolozsváron még most, a járvány idején is óriási ütemben zajlanak a magánépítkezések, de a közberuházások megvalósítása (ilyen volt az Árpád úti híd felújítása is) nagyon elhúzódik. A versenytárgyalások lebonyolításának nehézkességén túl mi ennek az oka?

A Vasutas park már több éve átkerült a vasúti társaságtól az önkormányzathoz. Jómagam is kezdeményezője voltam a törvénynek, amely az átvételt lehetővé tette. Éppen az volt a cél, hogy ne hagyjuk parlagon ezt a nagy kiterjedésű zöldövezetet. Azóta azonban valóban nehezen mozdultak a dolgok. A felújítás megvalósíthatósági tanulmánya és a látványterv már elkészült, a finanszírozást is megszavazta az önkormányzat, de még nem írták ki a versenytárgyalást a kivitelezésére.

Én sem értem, hogy miért húzódik el ez ennyire, de tény, hogy a közbeszerzési törvénynek is vannak buktatói. A kivitelezési versenytárgyalások eredménye könnyen megfellebbezhető, rendszerint ez okozza a megvalósítás elhúzódását. Amúgy ha a Vasutas park elkészül, akkor egybe lehet majd kötni a Szamos túlsó partján lévő parkkal, így egy nagy, összefüggő zöldövezetet lehet kialakítani. Egyébként ebben a kontextusban pótcselekvésnek tartom, hogy az önkormányzat a városkörnyéki erdők parkosítását tervezi. Most is el lehet jutni a Bükkbe vagy a Hójába, nem kell ahhoz parkosítani, hogy valaki a természetben tölthessen néhány órát. Az erdők állagmegőrzésére van szükség, és az emberi beavatkozások, az építkezések visszaszorítására, nem ilyen pótcselekvésekre.

Az önkormányzat a Szamos-part rehabilitációját is tervezi. Mi a véleménye erről a projektről?

A projektnek még nem ismertek a részletei, magam is kíváncsi vagyok, hogyan képzelik el a Szamos partjának a rehabilitációját. Erre több módozat is van. Az egyik koncepció szerint hagyni kell a természetet, hogy vegye birtokba a folyópartot. Több európai városban szabályozták a folyómedreket. De később sok helyen feltörték a betont. Volt, ahol megtervezték, hogy milyen növényzet kerüljön a helyére, de akadnak olyan városok is, ahol nem avatkoztak be, hagyták, hogy a természet alakítsa ki a partot. Ezt a koncepciót én nem tartom elvetendőnek, a Szamos-parton is ki lehetne próbálni.

Magyarként sokat javított a közérzetemen például a Kolozsvári Magyar Napok megszervezése, felkerültek a többnyelvű helységnévtáblák, néhány közintézmény weboldala magyarul is elérhető. Saját tapasztalat az is, hogy sokat javult a városban a román-magyar viszony is. Az RMDSZ a városprogramjában azt ígéri, hogy kezdeményezi és megszervezi az interetnikus vita és párbeszéd intézményes kereteit. Kifejtené bővebben ezt az elképzelést?

Jelenleg nincs aktív kapcsolat Kolozsváron a magyar és a román közösség között. Nincs reális párbeszéd, tulajdonképpen párhuzamos társadalmakban élünk. Nem igazán sikerült az etnikumközi viszonyokkal közösen, céltudatosan foglalkozni. Ha polgármester lennék, pályázatokat írnék ki például a város kulturális alapjából az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozó kezdeményezésekre. Például olyan egyesületek számára, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Azt, hogy milyen formában, művészeti vagy más eszközökkel, nem a polgármesternek kell megmondani, neki csak a pénzügyi hátteret kell biztosítani. A lényeg, hogy ne szabadidőben kelljen ezzel foglalkozniuk az ügy mellé álló embereknek.

Fontos lenne, hogy olyan egyesületek pályázzanak, amelyekben románok és magyarok dolgoznak együtt. Nem lehet a román-magyar együttélés kérdéseit csak magyar szemszögből megközelíteni. Azon is el lehetne gondolkozni, hogy a pályázati rendszeren kívül, azt kiegészítve maga a város hozzon létre és támogasson egy ilyen egyesületet. Ennek feladata az román-magyar együttélés tematizálása, megoldási javaslatok előterjesztése lenne. Sokkal hitelesebben lehetne a multikulturalizmusról beszélni a politikai diskurzusban, ha megteremtődének ennek az intézményes keretei.

A Musai-Muszáj civil szervezet azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy a kampányindítón idegen tollakkal ékeskedett, mert ők érték el a többnyelvű helységnévtáblák elhelyezését, illetve a tömegközlekedési vállalat honlapjának lefordítását is. Mi erre a válasza?

Úgy emlékszem, a kampányindítón is jeleztem, hogy a többnyelvű helységnévtáblák elhelyezését ők érték el egy igazságszolgáltatási eljárással. Soha nem mondtam azt, hogy ez az RMDSZ sikere volt. A mi szerepünk az volt, hogy meggyőzzük a polgármestert, ne fellebbezze meg a táblák elhelyezését előíró alapfokú bírói határozatot. Én konstruktívan viszonyulok a civil szervezetekhez, elismerem az érdemeiket. Nem gondolom azt, hogy minden feladatot a közösség szolgálatában el tud végezni az RMDSZ, szükség van civil kezdeményezésekre. Nem várom el azt, hogy a civil szervezetek egyetértsenek azzal, amit az RMDSZ képvisel, vagy ahogyan képvisel. Eltérő eszköztárakkal, de együtt tudunk dolgozni a közös célokért.

Az RMDSZ felvállalta az önálló magyar bábszínház létrehozásának ügyét is. Mennyire nehezíti meg a cél elérését az, hogy időközben a Puck Bábszínház román igazgatója és a magyar tagozat jelenlegi vezetője egyaránt kalandoroknak nevezi az önállósodást kezdeményező két bábszínházi embert?

Szerintem a román igazgató nem őszinte, amikor azt állítja, hogy neki elviekben semmi kifogása az önálló magyar bábszínház létrehozása ellen, mert manipulatív cselekvésbe kezdett, tulajdonképpen gátolja az önállósodási törekvést. Nem tudom, hogy valakik felbiztatták-e erre. A hozzám intézett nyílt levelében súlyos csúsztatások vannak. Nem az RMDSZ vádolta őt diszkriminációval. És szerintem természetes, hogy az RMDSZ felvállalja egy önálló magyar kulturális intézmény létrehozását, annál is inkább, mert a magyar tagozat különválását a társulat többsége támogatja.

A kolozsváriak a felmérések szerint összességében elégedettek Emil Boc tevékenységével, a magyarok is. Mit üzen a magyar közösségnek: miért ne a jelenlegi polgármesterre, hanem Csoma Botondra szavazzanak a választásokon?

Azért szavazzanak rám, mert a városprogramunk is bizonyítja: én és a csapatom rendelkezünk egy vízióval arról, hogy Kolozsvárnak milyen irányba kellene haladnia. Nem vitatom Emil Boc érdemeit, de nem is volt neki olyan nehéz Gheorghe Funar után jó városgazdának lenni, különösen a magyar közösség szempontjából. De több olyan terület is van, amire nem figyelt oda. Ilyen például az urbanisztikai engedélyek kérdése. A polgármesteri hivatal urbanisztikai részlege jelenleg valóságos állam az államban. Én erre polgármesterként sokkal jobban odafigyelnék. Nemcsak a törvény betartásáról kell tárgyalni egy ingatlanbefektetővel, meg kell vizsgálni a beruházás helyénvalóságát is. Nemcsak a befektető anyagi érdekeit kell figyelembe venni, hanem a városlakók érdekeit is.

Volt korábban egy elképzelés arról, hogy egy épülendő ifjúsági lakónegyedben több száz lakás átkerül majd az önkormányzat tulajdonába, amiket szociális lakásként lehetett volna használni. Vagyis kölcsönös előnyökkel járó partnerséget kellene kialakítani az ingatlanbefektetőkkel. Például telket lehetne biztosítani számukra, ha cserében a lakások egy része a városé lesz, vagy zöldövezeteket is létesítenek. Én polgármesterként így tárgyalnék velük.

Tudjuk, hogy egyre nehezebb a lakhatás Kolozsváron, az albérleti díjak lassan kifizetethetlenek. Én Emil Boc helyében a bécsi példát követném ezen a téren. A bécsi önkormányzat már évtizedek óta felvásárolt lakásokat az ingatlanpiacról és épített új lakásokat is. Vagyis piaci szereplő lett az ingatlanpiacon, és meg tudja szabni a tulajdonában lévő lakások albérleti díját, hozzáférhetővé téve ezeket a hátrányos helyzetű családok számára.

Ugyanakkor, ha én polgármester lennék, sokkal többet költenék kultúrára a város büdzséjéből. Talán kevesen tudják, de Kolozsvár legfontosabb kulturális intézményeit – színházak, operák, filharmónia, bábszínház – nem a város, hanem a megyei tanács vagy a kormány finanszírozza. Ha most megnézzük, a város költségvetéséből csak kis összeg jut a kultúrára. Ezt figyelembe véve lenne lehetősége az önkormányzatnak többet költeni erre a célra.