Többek között akadálymentesítéssel, utazási támogatással és ingyenes orvosi szakvizsgálattal segíti a fogyatékkal élő személyeket a törvény, amelyet kedden fogadott el döntő házként a képviselőház. A jogszabály egyik kezdeményezője Csép Andrea képviselő volt. A törvény az úgynevezett védett műhelyek meghatározását is pontosítja.

Csép Andrea képviselő a Maszolnak elmondta: a fogyatékkal élők mozgását megkönnyítő akadálymentesítésről szóló egyezményt korábban Románia is ratifikálta. Ennek értelmében 2010-ig az összes közintézményt, közteret és hivatalt akadálymentesíteni kellett volna az országban, ez azonban tíz év elteltével is csak részlegesen valósult meg. A 2017-es sürgősségi kormányrendelet is rontott a fogyatékkal élők helyzetén, ugyanis az addig működtetett, úgynevezett védett műhelyeket – amelyekben munkát kaphattak a korlátozott személyek is – leépítette, a fogyatékkal élőket pedig munkanélküliségre kényszerítette.

Törvénymódosító tervezetében az RMDSZ képviselője módosított a védett műhelyek meghatározásán, és az akadálymentesítésre is hangsúlyt fektetett, ugyanis fontosnak tartja, hogy a diszkriminációt mielőbb kiküszöbölhesse, és a fogyatékkal élőknek hozzáférést nyújtson a munkahelyekhez, jogot a közlekedéshez és az ügyintézéshez.

A javasolt meghatározás szerint a védett műhelyek lehetőséget biztosítanak a fogyatékkal élőknek a munkavállalásra: legalább három fogyatékkal élő alkalmazottal kell rendelkezniük, arányuknak legkevesebb 30 százaléknak kell lennie az alkalmazottak körében. Munkaidejük legkevesebb 50 százaléka lehet a többi alkalmazott ledolgozott munkaidejének. „Tehát nem lehet napi egy órás munkaidővel alkalmazni egy fogyatékkal élőt, és arra hivatkozni, hogy védett műhelyt működtetünk” – részletezte a módosítást Csép Andrea. Hozzátette: védett műhelynek minősülnek ezután a fogyatékkal élő személyek által működtetett PFA-k, II-k is.

A politikus szerint a módosítás kulcsfontosságú volt, mert a 2017-es sürgősségi kormányrendelet megváltoztatta a védett műhelyekhez való viszonyulást: addig ugyanis törvény szabályozta a cégek „büntetését”. A törvény arra kötelezte a cégeket, hogy ha legkevesebb 50 alkalmazottat foglalkoztattak, akkor a munkaközösség legalább 4 százalékának megfelelő fogyatékkal élőt kellett alkalmazniuk – ebben az esetben egy személyt, magyarázta Csép Andrea.

Hozzátette, ha a cégek nem alkalmaztak fogyatékkal élőket, akkor abban a „büntetésben” részesültek, hogy be kellett fizetniük egy fél minimálbérnek megfelelő összeget a nem alkalmazott személyek után az államkasszába, amit kiválthattak úgy is, ha az összegnek megfelelően termékeket és szolgáltatásokat vásároltak egy védett műhelytől. A 2017-es sürgősségi kormányrendelet fölülírta a levásárolható fél-minimálbéres megoldást, és a következőképpen rendelkezett: minden egyes cégnek, aki 50 munkavállaló fölött nem alkalmaz a 4 százaléknak megfelelően fogyatékkal élő személyt, egy minimálbérnek megfelelő összeget kell befizetnie az államkasszába. Tehát már nem választhatta senki azt, hogy védett műhelyektől vásárolja le az összeget – ez a szabályozás van jelenleg is érvényben.

Mindez azt idézte elő, hogy a 2017-ben meglévő 4730 védett műhelyből mára 4-et akkreditáltak újra: mivel nem voltak rákényszerítve a cégek, hogy termékeket és szolgáltatásokat vásároljanak, ezzel támogatva a fogyatékkal élők munkavállalását, leépültek az ilyesfajta munkahelyek. Csép Andrea hangsúlyozta, a törvénymódosítással voltaképpen arra törekednek, hogy a 2017 előtti módszerhez visszatérve a továbbiakban is fenntarthassák a védett műhelyeket, és támogathassák tevékenységükben, hiszen azok a személyek, akik ezeken a munkahelyeken dolgoznak, kimozdulnak a komfortzónájukból, fontosnak érzik magukat, és tesznek a közösségért, cserébe pedig fizetségben részesülnek. Ez a javaslat nem kapta meg a bizottságban a támogatást, ellenben a jövőben az RMDSZ tovább dolgozik annak érdekében, hogy a rendelkezést visszaállítsa.

Emellett azt is szabályozták, hogy a rokkantsági fokozat megállapításáért ne kelljen fizetniük a fogyatékkal élőknek, valamint az utazásukra is odafigyeltek: eddig 12, illetve 24 menet-jövet utat támogatott az állam, amelyet sikerült megduplázniuk és szétválasztaniuk. Így a fogyatékkal élőknek nem szükséges egyszerre kiváltaniuk az odaút és a visszaút jegyeit, hanem elegendő csak az egyikkel élniük, a másikkal pedig később élhetnek, amikor éppen szükségük van rá. Azokra is gondoltak, akik saját, fogyatékosságuknak megfelelően átalakított autóval rendelkeznek, és nem használják a közszállítást: a mérsékelten fogyatékos személyek 750 lej, a súlyosan fogyatékos személyek pedig 1500 lej értékben írhatják le üzemanyag-költségeiket az utazási támogatásból, ha kasszabonnal bizonyítják útjukat.