A politikai harc részeként értelmezi az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke a román államfő magyarokat sértő kijelentését, amelyért 5000 lejre bírságolták Klaus Iohannis államfőt. Asztalos Csaba szerint „szélsőséges kampány és harc folyik”, amelyben „bármi feláldozható a politikai támogatottságért”. Úgy látja, az elnök következő húzása a Trianon-törvény kihirdetésének „megfelelő” időzítése lehet.

Ötezer lejes bírságot szabott ki az Országos Diszkriminációellenes Tanács az államfőre az Erdély kiárusításával kapcsolatos nyilatkozata miatt. Közelebbről miért marasztalták el Klaus Iohannist? A közleményükből nem derül ki egyértelműen.

A közlemény a törvényes keretet fogalmazza meg elsősorban. Több mint valószínű, hogy a feleknek már a jövő héten kiküldjük a megindokolt határozatot, amelyben bőven leírjuk és elemezzük az esetet.

Az államelnököt azért marasztaltuk el, mert kijelentésével sértette a romániai magyarok emberi méltóságát. Olyan kifejezést használ, amely megbélyegzi a magyarságot, veszélyforrásként mutatja be a többség számára. Ez a nemzeti-kommunizmus építésében használt kifejezés – amely 1990 után is megmaradt, szélsőséges politikusok használták – a román társadalomban élő előítéletekre játszik rá.

Konkrétan melyik kifejezésről van szó?

Arról, hogy „átjátsszák a magyaroknak Erdélyt”. Ez azzal egyenértékű, hogy "a magyarok ellopják Erdélyt", "a magyarok akarják Erdélyt". Erre érzékeny a romániai társadalom, mert évtizedeken keresztül arra használták, hogy a románok körében félelmet keltsenek a magyarok iránt, veszélyforrásként mutassák be őket. Ezt felhasználták egy bizonyos politikai rezsim építésére, illetve használták és használják ma is politikai csatározásokban.

A magyar nyelv kigúnyolása – mert lényegében ez történt az elnök úr nyilatkozata során – szintén érv volt a döntésünkben. A másik dolog meg az, hogy egy államelnöknek illik ismerni a törvényhozási eljárást, és nem lehet elhallgatnia egy sajtónyilatkozatában, hogy ha egy törvénytervezet hallgatólagosan ment át, és nem szavazás nyomán, az lényegében nem jelent semmit, mert a tervezet nem lép hatályba. Tehát ezeket az elemeket is figyelembe vettük.

Ön szerint az államfő szándékosan tett úgy, mintha nem ismerné a törvényhozási eljárást?

Ezt én nem állíthatom, viszont azt igen, hogy az államfő – függetlenül a személyétől – nagyon komplex apparátussal rendelkezik. Saját tanácsadói gárdája van, illetve a saját hivatalán kívül is rendelkezik egy sor hatáskörrel és törvényes eszközzel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy ezeket az információkat megszerezze. De ugyanakkor az is elvárható, hogy egy államelnök, aki a második mandátumát tölti, tudja, hogy mivel eszik a törvényhozást, ismerje az eljárásokat. Ezt mind figyelembe vettük, és meg is jelenik az indoklásban. Tudni kell, hogy a határozat indoklása már 99 százalékban elkészült. Mi ugyanis mindig egy határozattervezetet vitatunk meg. Ehhez még hozzá kell adni a különvéleményt, amelyet a jövő hét elején véglegesít a nemmel szavazó kollégám, utána kiküldjünk a határozatot.

El lehet mondani, hogy ki ez a kolléga?

Igen, el lehet mondani, mert megjelenik a határozatban, tehát nyilvános információ. Egy kolléganőről van szó, aki PNL-tag is, ő szavazott a határozat ellen.

Neve is van?

Igen, Claudia Popának hívják.

Van valamilyen tisztsége is a Nemzeti Liberális Pártban?

A Bihar megyei liberális pártban volt a vezetőtanácsban, 2010-ig, ha nem tévedek, és azóta csak párttag, tehát nincs vezető tisztsége. Azt is el kell mondani, hogy egy másik kolléganőmmel, Maria Lazărral szemben az elnöki hivatal kifogást emelt, mert ő a Szociáldemokrata Párt nőszervezetének a főtitkára. Ezt a kifogást el is fogadtuk, tehát Lazăr nem vett részt a döntésben.

Tehát az államfő kizáratta azt, akit politikailag elfogultnak tartott, majd miután ez megtörtént, politikai részrehajlással vádolta a tanácsot?

Így igaz. Különben minden esetben maguknak a tagoknak meg kell vizsgálniuk, hogy fennáll-e érdekellentét, és ha úgy ítélik meg, hogy igen, jelezniük kell. A tanács minden esetben eldönti, hogy az illető részt vehet-e a döntésben vagy nem. Ebben az esetben az elnöki hivatal kifogásának úgy adtunk helyet, hogy egyáltalán vita sem volt. Én például ezelőtt 10-11 éve lemondtam az RMDSZ-tagságomról. Vezető tisztségem nem volt soha, de a tagságomról is lemondtam, hogy az ilyen eseteket megelőzzem.

Az a tény, hogy az államfői hivatal egyetlen tag ellen emelt ilyen kifogást, azt is jelenti, hogy a többiekkel szemben viszont nem voltak fenntartásai, nem vélelmezte a döntést megelőzően, hogy politikailag részrehajlók lennének?

Ha nem fogalmazta meg ezt a kifogást, akkor nem, viszont a függetlenségnek mindig van két oldala. Az egyik a formai. Például ne legyél tag egy pártban vagy szervezetben, ne álljon fenn rokonsági vagy baráti viszony az érintettekkel. A formai kritériumokon túl a függetlenségnek van egy másik alapfeltétele is, éspedig hogy szakmai szempontból, az érvek szintjén úgy döntsél, hogy a függetlenségnek a látszata se sérüljön. Ezen a vizsgán nekünk minden egyes határozat esetén át kell mennünk, és az indoklással bizonyítanunk kell, hogy nem állt fenn semmilyen elfogultság.

Klaus Iohannis kiadott egy közleményt, amelyben azt állítja, hogy politikai döntés született, de semmilyen érvet nem hoz fel. Nem gondoltak arra, hogy a válaszukkal esetleg arra kényszerítik az államfőt, hogy valamilyen módon megindokolja ezt a vádat, amely így lóg a levegőben?

Az államfő közleményénél is durvábban nyilatkozott a miniszterelnök és a Nemzeti Liberális Párt parlamenti frakciója. Én úgy ítélem meg, hogy ezek mind részei a politikai kommunikációnak – ugyanis itt egy nagyon durva kampány és harc folyik –, ezért nem gondolom, hogy a tanácsnak reagálnia kéne. A tanács reagálása az indoklás lesz, mi a bíró előtt fogjuk bebizonyítani, hogy a döntésünk törvényileg helyes és korrekt volt.

Amúgy az államelnöki hivatal reakciója sokkal enyhébb, mint amire vártam. A tavalyi döntésünk után – amikor én különvéleményt fogalmaztam meg – a reakciójuk sokkal durvább volt, akkor egyszerűen „leszekusoztak” bennünket. Persze tudom, hogy ilyen intézményi döntéseket mindig felhasználnak a politikai kommunikációban aszerint, hogy kinek hogy felel meg. Mi a Klaus Iohannist érintő határozat mellett további 17 döntést fogadtunk el május 20-án, és majd minden pártból elmarasztaltunk valakit. Sőt a Szociáldemokrata Pártot pontosan azért bírságoltuk meg, mert az államelnökkel szemben fogalmazott meg gyűlöletbeszédet. Tehát úgy gondolom, hogy a tanácsnak nem kell beszállnia egy ilyen vitába, már csak azért sem, mert nincsenek meg hozzá az eszközei, ugyanis mi nem politizálunk.

Említette az államfő kiterjedt apparátusát. Klaus Iohannis nem szabadon beszélt, nem lehet azt mondani, hogy elszólta magát. Ezt a beszédet valaki előkészítette, megírta, volt idő átgondolni. Ezt figyelembe vették a kijelentések elemezésekor?

Természetesen ez nem egy spontán beszéd volt, előkészítették, de mi intézményként nem spekulálhatunk azon, hogy miért mondta, amit mondott, szándékos volt-e vagy sem. Egyébként túl azon, hogy tudjuk-e bizonyítani a szándékosságot, a törvény lefedi azt a lehetőséget is, amikor egy kijelentés potenciálisan negatív hatással van az interetnikus kapcsolatokra vagy egy közösség tagjainak az emberi méltóságát érinti. Tehát jogi szempontból az eset nagyon egyszerű volt, bár lehet, hogy éreztünk bizonyos nyomást az államelnökről lévén szó. Utólag durvák voltak a támadások, még egyszer nem annyira az államfő hivatala, mint inkább a liberális párt részéről. Persze, nem gondolom azt, hogy az államelnököt nacionalistának kell vagy lehet minősíteni: mi egy esetről döntöttünk, erről a nyilatkozatról, ebben az esetben minősítettük a kijelentést olyannak, ami sértette a romániai magyarok emberi méltóságát.

Azt mondta, hogy jogilag nagyon egyszerű volt az ügy. Miért nem indítottak akkor hivatalból eljárást?

Egyszerűen nem volt rá szükség, mert amire megnyitottuk az intézményt, megérkeztek a feljelentések – a Mikó Imre Jogvédő Szolgálattól, a Szociáldemokrata Párttól, illetve egy kolozsvári magánszemélytől. Ugyanakkor számos levél is érkezett, amelyben sérelmezték ezt a kijelentést. Tehát a procedurálisan nem volt szükség rá, hogy hivatalból indítsunk eljárást.

A leveleket is formális panaszként kezelik?

Ha egy levél alá van írva, és minimális személyes adatokat tartalmaz, mi feljelentésként kezeljük, úgy is iktatjuk.

Miben különbözik a Mikó Imre Jogvédő Szolgálat és a Szociáldemokrata Párt panasza?

A Mikó Imre Jogvédő Szolgálat panasza csak a romániai magyarokat érintő jogsértésekre tér ki, a magyar nyelv és az "odaadják Erdélyt a magyaroknak" kifejezés használatára, és hogy ennek milyen hatása van a közösségre. A Szociáldemokrata Párt azt is sérelmezte, hogy az államfő egy „hamis hírrel” a párt és a párt tagjai ellen uszított. Ezt az érvelést a tanács nem fogadta el.

Egyébként az államfő gyakran diszkriminálja az övétől eltérő politikai nézeteket vallókat, egészen addig elmenően, hogy lényegében elvitatja tőlük az állampolgári közösséghez való tartozásukat.

Ez egy gond, és ezzel kapcsolatosan is fogalmazott meg feljelentést egy ügyvéd, aki azonban nem tudta bizonyítani az érintettségét, ezért a panaszát elutasítottuk. Én sem helyeslem, sőt veszélyesnek tartom, hogy bármelyik demokratikus politikai csoportnak ne lenne helye Romániában, kivéve persze, ha egy bíróság törvényen kívül helyezi. Ez nem jelenti azt, hogy az államfő nem fogalmazhat meg bírálatot. Az a kritika is elfogadható, amely egy pártnak a demokratikus elvekhez való viszonyát illeti, viszont az államfő – általában, nem kimondottan a mostaniról beszélek – nem vonhatja kétségbe vagy egyenesen utasíthatja el egy párt létezését vagy jelenlétét a demokratikus rendszerben. Nem hiszem ugyanakkor, hogy ezt a problémát jogi szankciókkal lehet megoldani, hanem egyszerűen a politikai vitában ezt szóvá kell tenni.

Ha valaki az ország ellenségeként állít be egy csoportot, a törvény szerint az diszkriminációnak minősül?

A mi döntésünk szerint igen. Főleg, hogy erre nincs semmilyen érv, és nincs semmilyen bizonyíték. Nem az a gond ebben a kijelentésben, hogy az államelnök megvédte az ország területi integritását és szuverenitását, hiszen az alkotmányos kötelessége, viszont úgy kell megtennie, hogy ne bélyegezzen meg kisebbségeket vagy más közösségeket. Itt erről van szó. Az államfő támadhat politikai pártokat, de úgy kell megtennie, hogy nem viszi bele a kisebbségeket, és nem játszik rá a velük szemben létező előítéletekre. Mert ez történt, a politikai harc része volt ez a kijelentés. Mélyebben ebbe nem mehetünk bele, azt sem állítottuk, hogy az államelnök egyik napról a másikra nacionalista lett, de ebben az esetben egy emberi méltóságot sértő kijelentést tett. Tehát mi megmaradtunk szárazon a jogi elemzésnél.

Meglátása szerint mennyire kisebbségbarát most a közhangulat Romániában?

Úgy érzékelem, hogy elkezdődött egy komoly verseny, hogy ki magyarellenesebb. Politikai kampány van, és egyik román párt sem akarja veszélybe sodorni a támogatottságát, illetve támogatottságot akar szerezni a magyarokkal szembeni előítéletekre építve. A romákkal szemben is eléggé durva megnyilvánulásokat tapasztalunk, ezeket is elmarasztaltuk. Ide tartozik a volt államfő, Bacalbaşa szociáldemokrata képviselő, valamint Vladimir Tismăneanu esete is. Úgy gondolom, hogy az idén ez folytatódni fog. Remélem, hogy a választások napjáig azért valami egészben marad ebben az országban. Nagyon szélsőséges kampány és harc folyik, amelyben nincsenek határok, bármi feláldozható a politikai támogatottságért. Tehát valahogy így látom a jelenlegi helyzetet.

Román-magyar viszonylatban érdekesen alakulnak a dolgok. Ott van a Trianon-törvény például, amit május 19-én küldtek el az államelnöki hivatalhoz a parlamentből. Kérdés, hogy visszaküldi-e vagy nem az államfő – véleményem szerint nem fogja –, illetve kérdés, hogy mikor fogja kihirdethetni: június 4-e előtt, június 4-e után, vagy június 4-én. Ezek mind olyan események, amelyek hozhatnak magukkal "nem megfelelő" vitákat. A választásokig szerintem így fognak menni a dolgok. Remélem, sikerül tartani egy olyan szintet, hogy minél kevésbé legyen negatív hatással a társadalmi viszonyokra, de aggódom, hogy ha használhatom ezt a kifejezést.

Következik egy per az államfő és az Országos Diszkriminációellenes Tanács között. Ebbe bárki beléphet, aki úgy gondolja, hogy sértette Klaus Iohannis kijelentése?

Első körben a feljelentők jelennek meg félként, de bárki csatlakozhat a perhez, aki fel tud mutatni egy legitim érdeket. Ez megtörtént más magyarokat érintő ügyekben is, aminek gyakorlati következménye van. Ha ugyanis az igazságszolgáltatás másként dönt, mint mi, egy magánszemély – ha peres fél – elviheti Strasbourgig az ügyet.