„Ne tőlem féljenek, hanem azoktól a politikusoktól, akik teljesen fel akarják számolni az állami kultúrafinanszírozást. A harsányabbak közülük pont a mi megyénkben tevékenykednek” – üzente a Maszolnak adott interjúban Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat vezetője a kulturális intézmények kényszerszabadságra küldött dolgozóinak. Az RMDSZ politikusa kijelentette, jelenleg az a legfontosabb feladat a megyében, hogy minél több ember életét megmentsék. A megyei tanácselnök büszke arra, hogy eddigi mandátuma alatt nagyságrendekkel több pénzt kaptak az önkormányzat alárendeltségébe tartozó egészségügyi intézmények, mint a korábbi hat évben összesen.

Ha a világ most olyan lenne, mint három hónappal ezelőtt, akkor most egy csésze tea mellett beszélgethetnénk a Cifra Palotában. Nekem nehéz úgy beszélgetni, hogy nem vagyok fizikailag is szemtől szembe az interjúalanyommal. Milyen Önnek így dolgozni, milyen egy átlagos munkanap?

Én is jobban szeretem a személyes találkozókat. Azonban azt is el kell ismerni, hogy ez az időszak sok újdonságot hozott mindannyiunk életébe ezen a téren is. A tanácsüléseket is online tartjuk, s jobbára az újságírói megkereséseknek is online bejelentkezéssel teszek eleget. Rengeteget beszélek telefonon, talán többet is, mint máskor.

Ha most nem lenne szükségállapot, az éves terv szerint mit kellene tenni? Javában zajlana már a helyhatósági választási kampány?

A hivatalos kampányidőszak előtti utolsó napokban lennénk. Javában gyűjtenénk az aláírásokat, tán már a jelöltállítási iratcsomókat is iktatnánk. Ami pedig a megyei tanácsot illeti, ilyenkor tavasszal készítjük elő és indítjuk a beruházásokat.

Milyen fontosabb beruházás maradt el a pandémia miatt Maros megyében? 

A tavaly vagy a járvány előtt elkezdett munkálatok mindenhol folytatódnak, beleértve a nyertes uniós pályázatokat is. Az elkezdett útjavítások és a kátyúzások javában zajlanak, felújítjuk a Nyárádtő és Dicsőszentmárton között megyei utat, teljes gőzzel dolgozunk a marosvásárhelyi onkológiai klinika felújításán, s a repülőtér esetében elkészült a kifutópálya meghosszabbítására vonatkozó terv, és az utasterminál bővítésének terve is, erre a két utóbbi beruházásra uniós pénzt készülünk lehívni.

Percrekész a Maros megyei járványhelyzettel? Mennyi plusz információt kap és honnan a 13 órás adatokhoz képest, amelyeket a Stratégiai Kommunikációs Csoport naponta közöl?

A Megyei Vészhelyzeti Bizottság alelnökeként minden aktuális információt megkapok, a hozzánk tartozó kórházak vezetőivel naponta konzultálok, de a minisztérium által menedzselt nagykórházból is rendszeresen kérünk tájékoztatást. Nem csak az RMDSZ-es, de más politikai párthoz tartozó polgármesterekkel is többnyire jó munkakapcsolatot ápolok, ezért sokszor első kézből kapok híreket. A kihívás éppen az, hogy ezek közül az információk közül ki tudjuk szűrni a hiteleseket, és azokat, amelyek kapcsán intézkedni kell.

Milyen az együttműködés a prefektussal és a kórház vezetőjével, akit a jelek szerint egy politikai akció keretében ejtőernyőztek a pozíciójába?

A szükségállapot olyan jogköröket adott a prefektusnak, hogy a megyei tanácshoz tartozó kórház igazgatóját is egyetlen tollvonással fel tudta menteni. Ez jó példa arra, hogy a decentralizáció mennyire nem áll biztos lábakon ebben az országban. Amint baj van, Bukarest azonnal magához vonja a hatalmat. Ezzel együtt azonban az új, ideiglenesen kinevezett igazgatóval és a prefektus asszonnyal is jó a kapcsolat. Járványhelyzetben jóérzésű ember nem foglalkozik a politikai szempontokkal, csak az emberéletekkel.

Mennyire tartja kézben a megye a Nyárádkarácsonfalván kialakult járványügyi helyzetet? Foganatosítottak-e a településen különlegesebb intézkedéseket?

A Nyárádkarácsonfalván kialakult helyzet miatt az átlagosnál szigorúbb ellenőrzéseket végeznek a faluban. A rendfenntartó erők is nagyobb számban vannak jelen, és arra figyelnek, hogy kellőképpen korlátozzák a kijárást. A polgármesterrel rendszeresen egyeztetünk, azonban az itt foganatosítandó intézkedések kapcsán a megyei vészhelyzeti bizottság hoz döntéseket.

Mit tesznek a Nyárádkarácsonfalvához hasonló gócpontok kialakulásának a megakadályozása érdekében?

Nincs más eszköz, mint amit a kijárási tilalom és a sürgősségi állapot egyébként is előír. Ezeken a gócpontokon pont abból adódott probléma, hogy nem tartották be az előírásokat. A megyei yanács hatásköre a katonai rendeletekben rögzítettek szerint meglehetősen korlátozott. Nagy a szerepe viszont azoknak a vezetőknek, akik a településeken akár választott, akár informális módon, de elöljárónak számítanak. Ők befolyásolni tudják az embereket, hogy a korlátozásokat el kell fogadni, otthon kell maradni, kezet kell mosni, kapcsolatunkat a külvilággal minimálisra kell csökkenteni. Nem csak azért fontos ezt, mert percember politikusok gátlástalanul a roma emberek elleni gyűlöletkeltésre használják a Maros megyei gócpontok emlegetését, hanem elsősorban azért, mert mi egyszerű emberek ma szó szerint így tudunk életet menteni.

A megyében a kórházak 1-től 10-es skálán hányas osztályzaton állnak felszereltség tekintetében?

Nem hiszem, hogy ma a világon valahol van olyan kórház, amiről e járvány kapcsán azt lehetne mondani, hogy 10-es felszereltséggel bír. A nálunk kétséget kizáróan jobban felszerelt kórházak összeroppantak Olaszországban, Spanyolországban, de még az északi jóléti államokban is. Állítom viszont, hogy a hozzánk tartozó kórház az ország legjobban felszerelt intézményei közé tartozik. Amióta tanácselnök vagyok, több mint 60 millió lejt fordítottunk a marosvásárhelyi és a dicsőszentmártoni kórházaink fejlesztésére. Ez másfélszer több, mint amennyit hivatalom elfoglalása előtt 2010-ig visszamenően kaptak ezek az intézmények. Nem működési költségekről beszélek, hanem fejlesztésekről. Felújítások, felszerelések, bővítések. A járványhelyzet miatt újabb és újabb összegeket irányítottunk a kórházhoz, a végeredmény közelíteni fogja a 70 millió lejt. Mindig többre van szükség, tudom, de valamelyest megnyugvással tölt el, hogy olyasmibe fektettünk, ami most meghálálja magát. Talán ezért sem állt elő olyan helyzet, amit a kórházainkban dolgozó kollégák ne tudtak volna kezelni.

Kérdezett már rá arra az egészségügyi intézmények vezetőinél, mi az oka annak, hogy míg országos szinten az elhalálozási arány négy százalék körül mozog, addig Maros megyében ennek több mint a duplája, 9 százalék?

Ugyanezen adatsorok szerint első helyen állunk a gyógyultak számában. De azokkal a szakértőkkel értek egyet, akik azt mondják, hogy százalékos módszer alkalmazásához a betegek száma kevés. Ha többet tesztelnénk, több lenne az igazolt beteg, és meredeken zuhanna az elhalálozások aránya. Ezért érdemes más megközelítésben is nézni. Maros megyében minden 20 ezer emberre jut egy koronavírusos halott. Arad megyében kétszer rosszabb a helyzet, itt már minden nyolcezer ember után meghal valaki, holott kétszázezerrel kevesebben lakják. Megjegyzem az is fontos, hogy elszabadult-e, tombol-e valahol a vírus? Ezért nem hasonlítom magunkat Suceavához, mert a mi gócpontjaink ahhoz képest eltörpülnek. Annyit tudunk, hogy minden elhunyt személy más betegségekben is szenvedett.

Mit tesz a megyei önkormányzat a kiszolgáltatott helyzetben lévők megsegítéséért? Mert van, aki hetente egyszer elmegy nagybevásárolni, és vígan éldegél a kertes házában, míg mások termelnek neki. De van, akinek a napi betevő megszerzése is gondot okoz, napszámosmunkából éldegélt, és örült, hogy a gyereknek nem kell tízorait csomagolni, mert kap egy kiflit és egy tejet az iskolában...

A megye legnagyobb szociális szervezeteivel közösen segítünk a rászorulóknak. A programot Vöröskereszt és a SOLIDARIS Egyesület indította el és a megyei önkormányzat fizeti a költségeket. Az otthonukban segítségre szoruló személyek ellátása mellett, a jövedelemmel nem rendelkező családokat is segítjük. Élelmiszerek vagy gyógyszerek beszerzésében, jogi tanácsadásban, lelkigondozásban és otthoni beteggondozásban biztosítunk támogatást. Látom, hogy olyan gazdasági válságot élünk meg, amelyről még nem tudjuk, hogy milyen következményei lesznek. Komoly szociális problémát fog okozni, ezért mind szociális, mind közbiztonsági szempontból készülünk a következő időszakra.

Mennyire elégedett a Maros megyeiek által a húsvéti időszakban tanúsított fegyelemmel? A szomszédos Brassó megyében is voltak gondok. A Maros megyeiek mintapolgárok volnának?

A már említett gócpontokon kívül alapvetően nem történtek kihágások, Maros megye lakossága betartotta az előírásokat. Nem csak az országos, de a járvány megyei alakulása is azt mutatja, hogy az intézkedés hasznos volt, sikerült megfékezni a betegség gyors terjedését.

A járványkezelési helyzet átszabta a megye költségvetését, ezt láttuk. Milyen átcsoportosítások történtek, és ez hogyan befolyásolja a járvány utáni időszakot?

Jelen pillanatban a megye lakosságának egészsége a legfontosabb. Az átcsoportosítások a Maros Megyei Klinikai Kórház felszereltségére és a Maros Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz tartozó otthonok védelmére irányultak. Amint némileg helyreállnak a dolgok, megpróbálunk azokon a területeken is helyreállítani mindent, amelyek a szükségállapot miatt nem működtek vagy nem kaptak elegendő figyelmet.

A megyéhez tartozó egyes kulturális intézmények 300 munkatársának kényszerszabadságra küldését milyen megfontolások előzték meg?

Ez a nagyjából 300 ember ma nem dolgozik. Nem tud dolgozni. Nincs az intézményüknek tevékenysége. A költségeik egy bizonyos részére viszont az intézménynek kellene előteremtenie a pénzt. A kijárási tilalom ideje alatt ezt biztos nem tudják teljesíteni, de várhatóan egész évben nem fognak tudni egyetlen lej bevételt sem termelni. Van két megoldás. A művészeink megkapják a bérüket most, és szeptembertől kezdődően már egyáltalán nem lesz pénz a fizetésükre, vagy az alapbérük 75 százalékát kapják addig, amíg nem dolgoznak, s így spórolunk annyit, amennyi kell ahhoz, hogy elkerüljük a teljes csőd állapotát. Ismerem a hozzáállást, hogy „az államnak van pénze, kifizeti”, de nem tartom követendőnek. Senki nem kerülhet az út szélére, kiszolgáltatva, jövedelem nélkül. Ennek a felelősségét politikailag is, jogilag is én viselem. A kényszerszabadság idejére a kormány nettó 2291 lejig átvállalja a bérüket, magyarán, ennyit kapnak kézbe az államtól, viszont a fennmaradó, sok esetben ennél nagyobb részt továbbra is mi tesszük hozzá. Így biztosítani tudjuk mindenki számára a betevő falatot egész évre. Ez a döntés remélem csak egy-két hónapra szól, és pont azt szolgálja, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani ezeket az intézményeket. Az országban egymillió ember került ilyen helyzetbe, negyedmillió pedig teljesen elvesztette állását. Ilyen körülmények között ön méltánytalannak tartja, ha az alkalmazott, aki nem tud dolgozni és otthon ül, az eddigi 10 lej helyett 7 lejt keres?

Azért kérdezem ezt így, mert békeidőben a politikum szeret a színházban, a koncertteremben tetszelegni. Most azonban a kultúra volt az első, amitől forrásokat vontak el. És nem csupán arról van itt szó, hogy művészek kerülnek kényszerszabadságra, hanem kulturális rendezvények támogatása esett, így megszervezésük kérdőjeleződik meg.

Tudom. Kórházra is jusson, az elesettek is kapjanak és a hegedű hangja se hallgasson el. Mindenkinek igaza van, de ahogy mondani szokták, csak szerre. Jelen pillanatban az emberek egészsége a legfontosabb. Az a feladat, hogy minél több ember életét megmentsük. Életet menteni azért, hogy legyen akinek zenélni, táncolni, előadni. Amikor ez biztosított, akkor újra annyit vagy ösztönzés szándékával akár többet tudunk szánni a kultúrára, mint korábban. Hozzáteszem, ha május 15-e után lazítják a kényszerintézkedéseket, az élet akkor sem fog úgy folytatódni, ahogy eddig. Nem lesz eseményekben gazdag nyarunk. A tömegrendezvények nem azért maradnak el, mert nem finanszírozzuk őket, hanem mert a törvény nem engedi a megszervezésüket. Garantálhatom, ilyenformán a politikusok szépelgése is elmarad. De ha már a politikumot említi… Érdemes volna a többi székelyföldi önkormányzatnál is megkérdezni, ők hogyan viszonyultak a kultúrával kapcsolatos költségekhez? Kiderülhet, hogy a lehetőségekhez mérten mi meg tudtuk óvni a művészeinket az egzisztenciális problémáktól.

Mit üzen az érintett 300 kultúrmunkásnak?

Ez az időszak mindenki számára nehéz. Nekem, nekünk azért kell bizonyos nehéz döntéseket meghozni, hogy decemberben is legyen Filharmóniánk, vagy Maros Művészegyüttesünk. Ne tőlem féljenek, hanem azoktól a politikusoktól, akik teljesen fel akarják számolni az állami kultúrafinanszírozást. A harsányabbak közülük pont a mi megyénkben tevékenykednek.

Készült már prognózis arra, hogy a megyében a gazdasági szektort mennyire viseli meg a pandémia?

Felmérésről ebben a fázisban nem tudunk beszélni. A következmények és a kilábalási trendek is akkor fognak megmutatkozni, amikor újraéled a gazdaság. Arra az időszakra már most készülünk. Pillanatnyilag az az elsődleges, hogy a járvány elleni intézkedéseket időben meghozzuk, s ezekhez biztosítsuk a szükséges anyagi fedezetet.

És arról, hogy hogyan tovább majd, ha mindennek vége?

Befejezzük az elkezdett beruházásokat, hiszen ezzel is munkahelyeket tartunk fenn. Emellett folyamatos kapcsolatban vagyunk a vállalkozókkal, látni akarjuk milyen piaci változásokkal néznek szembe, hogy ehhez tudjuk igazítani az intézkedéseket. Amire helyi szinten nincs lehetőség, azt előterjesztjük a kormány számára. A parlamenti képviselőinkre és szenátorainkra most nagyobb szükség lesz, mint valaha.