A koronavírus-betegek szállítására nincs külön személyzet, zárt hordággyal pedig csak a tűzoltóság rendelkezik, így a mentőszolgálat is bekapcsolódik a fertőzött személyek ellátásába. A vírusosok olykor pánikba esnek, sírnak, esetenként dúlnak-fúlnak, és le akarják tépni jóakaróikról a védőruhát – tudtuk meg a Maros megyei mentőszolgálatosoktól. Elmondták, elővigyázatosak ugyan a bevetések során, tartanak attól, hogy családtagjaikat is megfertőzhetik, mégsem adnák fel a hivatásukat, mert gyermekkori álmuk volt, hogy az emberek szolgálatába állhassanak. 

Aggódnak, több napon keresztül dolgoznak, és kemény órákat szánnak arra, hogy a „láthatatlan ellenségről”, a koronavírusról felvilágosítsák a nemtörődöm embereket – nyilatkozták a Maszol által megkeresett Maros megyei mentősök, akik úgy vélik: „ha mindenki komolyan venné a helyzet súlyosságát, nem lennénk ekkora bajban”. A túlterheltségüket tehát nem a megnövekedett bevetésszám, hanem a nyugtalanság eredményezi, és a jelenlegi helyzet leginkább pszichésen viseli meg őket, hiszen minden bevetésnél meg van az esély arra, hogy fertőzött személlyel érintkezzenek.

„Felelősségvállalás, kitartás az éles bevetések velejárója”

A marosvásárhelyi Kacsó Hunor Levente 2017 októbere óta mentősasszisztensként szolgál a Marosvásárhelyi Mentőszolgálatnál. Pályafutását 16 évesen kezdte, önkéntesként a SMURD-nál, onnan ment a mentősökhöz. Elmondása szerint azért, mert jobban vonzotta a terepmunka és az éles bevetés. Hozzátette, nagyon szereti a munkáját, éppen ezért nincs is más pálya, amelyen el tudná képzelni az életét. „Mindig is úgy éreztem, hogy egy olyan szakma, amelyre az ember felesküszik, és attól kezdve nem tántoríthatja el semmilyen megpróbáltatás és veszély, még a koronavírus-járvány sem” – magyarázta a Maszol érdeklődésére.

Egyre gyakoribb, hogy fertőzésgyanús személyeket vagy éppen koronavírus-fertőzötteket kell hordaniuk. Az ilyen bevetések után gondosan fertőtlenítik a mentőautókat, és a védőruházatukat is az előírásoknak megfelelően veszik le magukról, hogy a fertőzés legkisebb lehetőségét is kizárhassák. A koronavírusos páciensekkel beszélgetnek, gyakran meg kell nyugtatniuk a kétségbeesett betegeket.

Előfordult már, hogy sírásban törtek ki a fertőzöttek, pánikba estek vagy annyira idegesen reagáltak, hogy a mentőszolgálatosok védőruháját is le akarták tépni – idézte fel a mentősasszisztens, hozzáfűzve, hogy ilyenkor az az első feladatuk, hogy megnyugtassák, lecsillapítsák a pácienst. Kiemelte:  amikor fertőzött személyekhez hívják őket, úgy mennek a bevetésre, hogy a lehető legrosszabbra készülnek fel. „Sosem tudhatjuk, mit vált ki egy emberből a stresszhelyzet” – jelentette ki.

Megtudtuk, a mentős életforma mindig is megkövetelte a felelősségvállalást és a kitartást, ugyanis rengeteg helyzet adódik, amikor egy emberi élet a mentősök döntésétől függ. A koronavírus-járvány megjelenése óta annyiban különbözik munkavégzésük az eddigitől, hogy most sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, mert előfordulhat, hogy megfertőződnek egy bevetés folyamán, és mit sem tudva erről, átadják idősebb hozzátartozóiknak, családtagjaiknak a vírust.

Kiemelte, ennek elkerülése érdekében a munkaidőn kívül is betartja a szabályokat és a szükséges óvintézkedéseket: az idős szeretteit félti leginkább, és legnagyobb aggálya az, hogy miatta fertőződhet meg egy családtagja, ezért munkaideje után kerüli az emberekkel való személyes kapcsolattartást. Az édesapja kivételével az édesanyja, a húga és a menyasszonya is az egészségügyben tevékenykedik, így közösen törekednek arra, hogy otthon is mindent megtegyenek a megelőzés érdekében: nem látogatják a vidéken élő nagyszülőket – adta tudtunkra Kacsó Hunor Levente.

Arról is beszámolt, hogy az intézmény vezetői ellátják őket védőfelszerelésekkel, a fertőtlenítőszerekkel, és „nagyon felelősségteljesen járnak el ez ügyben”. Nagy gondot jelent azonban, hogy a lakosság egy része nem veszi komolyan a helyzetet, az óvintézkedéseket nem tartja be, így a bevetések során nemcsak a betegekkel kell foglalkozniuk, hanem több esetben az ellátásuk mellett őket és hozzátartozóikat is szükséges felvilágosítaniuk arról, hogy miért fontos az előírások betartása.

A betegek körében nagy a félelem, leggyakoribb kérdésük az, hogy melyek a vírus tünetei, hogyan nyilvánul meg a betegség, mennyire veszélyes, van-e megfelelő kezelés rá, emellett arról is folyamatosan érdeklődnek, hogy mikor ér véget a járvány. „Összetartóbbak lettek az emberek” – vélekedett a mentős asszisztens, hozzátéve, hogy azért sokakban felébredt a tudatos magatartás és a felelősségvállalás is.

Mivel munkavégzésükhöz aggodalom és felvilágosítói szerep is társul, hangulatukat leginkább a feszültség uralja, mégis igyekeznek motiválni egymást, vigyázni egymásra a bevetések során, és közösen reménykednek abban, hogy hamarosan jóra fordul minden. A mentőautókat minden egyes bevetés után tisztítják, és a koronavírus-gyanús betegek után az előírások szerint teljesen kifertőtlenítik – írta körül a mentősök mindennapjait.

„Család- és munkaszeretet összehangolása a mentős élet”

Gáll Magyari Katalin 2009 óta intenzív önkéntes munkát végez a Maros megyei mentőszolgálatnál, 2012 óta pedig általános orvosi asszisztensként tevékenykedik, és a nyárádszeredai családorvosi rendelőben is dolgozik. Elmondta, kiskora óta erre vágyott, úgy érzi, hogy erre született, az egészségügyben találta meg a hivatását. Kisgyermekes anyaként a család és a munka iránt érzett szeretetet képes összehangolni, és mivel nem riad meg a kihívásoktól, helytáll a megpróbáltatásokban is.

A koronavírus-járványról elmondta, futótűzként terjed napjainkban, pedig a megfelelő óvintézkedésekkel és az előírások szigorú betartásával csökkenthető, megállítható, elkerülhető lenne. Leszögezte, „láthatatlan ellenséggel állunk szemben”, ezért az egészségügyi dolgozók is félnek, mert bármikor veszélybe sodorhatják a családjukat. Ugyanezt tapasztalja a családorvosi rendelőben is: vannak páciensek, akik későn jelentik be, hogy külföldről érkeztek, és legtöbben tagadják, hazudnak arról, hogy pontosan melyik országból jöttek haza, ahogyan arról sem mernek beszélni, hogy tüneteket észlelnek magukon vagy lázasok, és ezzel kockáztatják az orvosok, asszisztensek, mentősök egészségügyi állapotát.

Úgy érzi, a koronavírus terjedése miatt túlterheltebbek, mert sokkal több segélyhívás érkezik a vírussal kapcsolatosan, és örülnek annak, hogy a 30-40 éves korosztály komolyabban viszonyul a helyzethez, nem úgy, mint az idősebbek, akik 50-70 évesen is félvállról veszik a történéseket. A munkahelyszíneik ugyan kellőképpen fertőtlenítettek, a védőfelszereléseket a vezetőség állja, mégis nehézséget okoz, hogy a társadalom nagy része könnyelműen ítéli meg a koronavírus-járványt.

„Soha nem adnám fel a munkám, bármennyire is durvuljon el a helyzet” – hangsúlyozta Gáll Magyari Katalin, aki elhatározását azzal indokolta, hogy szeret segíteni másokon, és „a családorvosi rendelő mellett imád a mentőn dolgozni, ez az élete”.