FRISSÍTVE: Alapítóinak mondott köszönetet szombat este Kolozsváron az RMDSZ a megalakulásának 30. évfordulóján tartott gálaesten. Az ünnepi beszédek után Markó Béla korábbi és Kelemen Hunor jelenlegi szövetségi elnök emlékplaketteket adott át a sétatéri színházban.

Az est házigazdája, Laczkó Vass Róbert színművész sorra szólította színpadra az RMDSZ három évtizedének meghatározó politikusait és a külföldi meghívottakat, akiknek beszédei között az alapítók és a háttéremberek közül is többen megszólaltak: ledfalakon lejátszott felvételeken elevenítették fel a 30 évvel ezelőtti eseményeket, az 1989 végi, 1990 eleji eufóriát, a szerveződés nehézségeit.

Markó Béla: a mai Európát kell utolérni

Az elsőként színpadra lépő Markó Béla, az RMDSZ korábbi elnöke, azzal vezette fel beszédét, hogy a magyar közösség az elmúlt 30 évben döntően befolyásolta Románia sorsát: 1996-ban hatalomra segítették Emil Constantinescut, politikai képviselői abban az évben kormányra léptek, javítva az ország nemzetközi megítélését, megkönnyítve a NATO- és az EU-csatlakozást, és miközben Jugoszlávia lángokban volt, biztosították az etnikai békét. Ennek ellenére – mondta Markó –, „szívesen kihagynak minket az emlékezésből, 1918. december 1-jét is úgy idézte a centenáriumi évben Románia, hogy rólunk, magyarokról alig beszéltek”.      

Az RMDSZ volt elnöke úgy vélte, hogy az a szövetség, amelyet 30 évvel ezelőtt megkötöttek, olyan hatékony eszközzé vált, amelyre Trianon óta nem volt példa. Ehhez a sikerhez szükség volt szerinte a romániai magyarok túlélőképeségére és naiv hitére, hogy a kommunizmus romjain jövőt építhetnek. Markó szerint a két világháború között a romániai magyarságnak voltak még intézményei, volt még gazdasági ereje, mint ahogy a kommunizmus első időszakában is volt egyeteme, egyfajta autonómiája a Magyar Autonóm Tartomány révén, de 1989-ben, a rendszerváltást megérő nemzedéknek és az RMDSZ alapítóinak már csak emlékeik voltak a magyar feliratokról, az önálló magyar iskolákról, ezért 30 évvel ezelőtt már-már a semmiből kellett újrakezdeni - hangoztatta. Markó a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta, amely nélkül az RMDSZ nem lehetett volna sikeres szervezet.

Felhívta ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy politikai szereplőként az RMDSZ-nek felelőssége van abban is, ami rosszul működik az országban. Példaként hozta fel, hogy felborult az állam alapvető intézményeinek egyensúlya. Emlékeztetett: a kisebbségi jogok nem sokat érnek demokrácia nélkül. Márpedig egy ideje Romániában nem tartják be a demokratikus játékszabályokat, hiába foglalták törvénybe a kisebbségi jogokat, egy részük holt betű marad.

Markó szerint az RMDSZ-nek felelőssége van abban is, hogy az elmúlt 30 évben nem hangsúlyozták eléggé: a múlt nem mindenben adhat eligazítást, a huszonegyedik században modernizációra van szükség. „Nekünk nem a huszadik század eleji Európához kell felzárkózni, az a vonat rég elment, nekünk a mai, sőt, a holnapi Európát kell utolérni” – jelentette ki. Hozzátette, a modernizáció sürgetésének a feladata már nagyrészt a mostani RMDSZ-re hárul.

A volt szövetségi elnök úgy vélekedett: az RMDSZ-t a romániai magyaroknak az az igénye hozta létre, hogy saját választott politikusaik legyenek, és ne mások mondják meg, mi jó nekik. Kijelentette: "segítsenek minél többen, segítsen Magyarország, de döntsünk mi a saját sorsunkról". Felidézte: az RMDSZ alapításakor a közösség olyan politikusokat akart, akikben meg lehet bízni, mert nem a saját újraválasztásukra gondolnak, hanem a közösség boldogulására. „Nem tudom, sikerült-e nekünk ilyen politikusokká lennünk, de egykor mindenképpen ezzel a hittel indultunk útnak” – zárta beszédét Markó.

Kelemen Hunor: a kihívások nem változtak

Kelemen Hunor szövetségi elnök bátor, tettre kész embereknek nevezte beszédében azokat, akik 30 évvel ezelőtt – miközben országszerte hallatszott még a fegyverek ropogása – sorra alakították meg RMDSZ helyi szervezeteit. Felidézte, hogy 1989. december 25-én a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága nevében Domokos Géza felhívással fordult a romániai magyarsághoz, azt kérve, alakítsanak falusi, városi és megyei szervezeteket. Ám mire a felhívás megszületett, legalább kilenc megyében már létrejöttek a magyarság szervezetei.

A politikus szavai szerint az RMDSZ megalakulása 30 év távlatából látszólag azért tűnik egyszerűnek és úgy, hogy "könnyen ment", mert a romániai magyarok a kommunista diktatúra ellenére szabad polgárok közössége volt, ezért vulkánszerűen tört felszínre az önszerveződés vágya, így az RMDSZ meglehetősen hamar, 1989. december 25. és 1990. január 13. között alakult meg.  Kiemelte, az alapítók tudatosan hoztak létre szövetséget és nem pártot. „De az már a véletlen műve, hogy egyik vagy másik városban akkor kik gyűltek össze, és miért persze ők. Tudjuk, hogy a véletlen nem más, mint a sors inkognitóban. Vagy Isten, ahogy a teológusok mondják” – jelentette ki.

Az RMDSZ elmúlt 30 évet értékelve úgy fogalmazott: ha azokat az alapértékeket és célokat nézzük, amelyekhez igazodva és követve azokat az elmúlt 30 évben a szervezet cselekedett, nincs semmi szégyellnivalója. „A rendelkezésünkre álló eszközökkel élni tudtunk, a közösséget legjobb tudásunk szerint építettük, intézményeket alapítottunk, jogszabályokat írtunk és fogadtattunk el, a nyelvi jogok területén jelentős lépéseket tettünk, és gyakran a körülmények adta lehetőségeinket is tágítani tudtuk” – sorolta az RMDSZ elnöke.

Kelemen szerint köszönet illeti azokat a magyar embereket, akik kitartottak az RMDSZ mellett, és azokat is, akik jó szándékúan figyelmeztették, amikor úgy érezték, hogy nem a legjobb döntéseket hozza meg. A politikus köszönet mondott a civil és szakmai szervezeteknek, a történelmi magyar egyházaknak és mindazoknak, „akik a sokszor, a pillanatnyi elkeseredésükön és csalódottságukon átlépve”, a közös célt tartva szem előtt az RMDSZ mellé álltak, és megköszönte a mindenkori magyar kormányok támogatását is.

Kiemelte, ma már jobb helyzetben van a romániai magyar közösség, mint 30 évvel ezelőtt. A jövőről szólva úgy vélte, a fő feladat változatlan, így a nemzeti identitás megőrzéséért mindaddig küzdeni kell, amíg a közösséget a felszámolására és az asszimilációjára irányuló "kihívások" érik. „A körülmények változhatnak, velük együtt változnak az eszközök és a jónak tekinthető válaszok. De maga a kihívás, az bizony nem változik: nekünk itt, a szülőföldön meg kell őriznünk nemzeti identitásunkat, erős közösségként kell megmaradni” – mondta az RMDSZ elnöke.

Rámutatott: azért volt sikeres a szövetség, mert képes volt megtartani a közösség bizalmát, és a jövőben is képesnek kell lennie erre. Végezetül az RMDSZ 30 évét Kelet-Európában párját ritkító sikertörténetnek nevezte. „Keveset mondjuk, ritkán mutatjuk ki a büszkeségünket. Én magam is ritkábban mondom el, mint kellene. Változtassunk ezen, és legyünk büszkék a szövetségre” – zárta beszédét Kelemen Hunor.

Az RMDSZ „etalon” a Kárpát-medencében

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szervezetek üzenetét tolmácsolta. Elmondta: az elmúlt harminc év nemzetpolitikájának legnagyobb hozadéka a határon túli magyar közösségek újraszerveződése, amelyben az RMDSZ-nek különleges, "etalon jellegű" szerepe volt. Úgy vélte, hogy az RMDSZ azért maradhatott meg, mert mindig képes volt megújulni, soha nem rugaszkodott el a realitásoktól és ennek köszönhetően megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen politikai tényező maradt.

Takács Csaba, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke szerint az RMDSZ olyan szervezet, amely a romániai magyar közösség legnagyobb fórumává nőtte ki magát, amelyben különböző ideológiák, eszmék és irányzatok csaptak össze azért, hogy 1989-ben a romániai magyarság hetven év után ismét talpra álljon. A politikus szavai szerint az RMDSZ-nek a sokféleség egységében van az ereje.

"És, hogy még mire épült a bizalom? A nemzeti érdekeink képviselete során bizonyított elhivatottságra. Arra, hogy aki szerepet vállal helyi vagy országos szinten, választott vagy kinevezett tisztségben, milyen mértékben, arányban tud egyensúlyt teremteni munkája során a köz- és a természetszerű személyi érdekek között. Az arányok fontosak, mert csak így lehet egyensúlyban tartani egy működő rendszert, amelynek fokmérője a közösség szervezet iránti bizalma. Hitelességünk nemcsak az eredményeinkben, hanem a rólunk alkotott képben is rejlik. Ezzel a kérdéssel 30 éven át meg kellett küzdenünk, ne veszítsük ezt szem elől a jövőben sem. Elég néhány negatív példa sorainkból, hogy ez a bizalom sérüljön" – fogalmazott Takács Csaba.

Brendus Réka, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője – Brendus Gyula volt parlamenti képviselőnek, a Fehér megyei RMDSZ alapítójának a lánya – a közösség előtt álló feladatokra hívta fel a figyelmet. Szavai szerint a már rég elfeledett vagy elfeledtnek hitt korok reflexei időnként ma is felbukkannak, és arra emlékeztetnek, hogy semmi sem visszafordíthatatlan. 

"Nem is olyan régen láttunk a marosvásárhelyi fekete márciushoz hasonlítható hangulatkeltést, céljaink eléréséért folytatott harcunkban tapasztalunk ma is olyan ellenállást, amelyről azt hittük, hogy harminc évvel ezelőtt végleg eltűnt. E jelek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a közösségi jogokért vívott közös küzdelmünk folyamatos. De azt is tudjuk, hogy megvan az erőnk ehhez a küzdelemhez, és megvan hitünk abban, hogy a jó célért a jó utat járjuk. Kívánok hát további sikereket a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek, a sikerek eléréséhez pedig erős hitet és kitartó munkát! Együtt erősek maradunk! Csak együtt maradunk erősek!" – mondta Brendus Réka. 

Ezt követően tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár jókívánságait, akik azt üzenték, hogy személyesen és a magyar kormány nevében is továbbra is az RMDSZ mellett állnak küzdelmében és hitében. Az ünnepi gála a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult.