Lassan-lassan le kell szoknunk a húsevésről – legalábbis a mai formájában. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint viszonylag rövid időn belül, 2050-re a hús ugyanolyan luxuscikknek minősül majd, mint manapság a kaviár. A megoldást az entomofágia – vagyis a rovarok fogyasztása – jelentené.

A Föld lakossága a jelenlegi 7 milliárdról 2030-ra eléri a 8 milliárdot, 2050-re pedig meghaladhatja a 9 milliárdot. A FAO előrejelzésének megfelelően ilyen körülmények között a világ mezőgazdaságának legalább 70 százalékkal kell többet termelnie a jelenleginél. Jelen pillanatban az európai és észak-amerikai lakosság fejenként évente átlagosan 80 kilogramm húst fogyaszt – miközben 20 évvel ezelőtt a fogyasztás mindössze 50 kiló volt –, Indiában és Kínában viszont az évi húsmennyiség fejenként mindössze 25 kilogramm, ám előrejelzések szerint itt is jelentősen növekedni fog.

A hollandiai Wageningen Egyetem entomológusa, Arnold van Huis szerint, a mezőgazdaság képtelen lesz lépést tartani ezzel az ütemmel. Jelenleg a megművelt területek 70 százalékát máris a legelők teszik ki, a mezőgazdasági termelés további növekedéséhez tehát újabb erdőket kellene kiirtani, miközben az állattenyésztés világszinten már most is egyike a legszennyezőbb gazdasági ágazatoknak, az üvegházhatáshatást okozó széndioxid 20 százaléka innen származik.

Emellett, fél kiló marhahús előállítása – amennyi nagyjából két hamburgerhez elegendő – több mint 2000 liter vizet igényel. Előrejelzések szerint pedig 2050-re legalább 465 millió tonna húsra lenne szükség, ami kétszerese a 2000-es szintnek. Ennyi húsnak a megtermelése pedig valóságos környezeti katasztrófához vezethet.

Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó kormányközi bizottságának vezetője, Rajendra Pachauri már 2008-ban figyelmeztetett a húsfogyasztás csökkentésének szükségességére. Szerinte hetenként egyetlen húsnélküli nappal nagymértékben csökkenthető lenne az üvegházhatás.

A megoldás: az entomofágia?

Az ENSZ táplálkozástudományi szakemberei szerint a megoldást az entomofágia – vagyis a rovarok fogyasztása – jelentené. Világszerte máris nagyjából kétmilliárd ember fogyaszt rovarokat, lárvákat.

A világszervezet szerint rovarfogyasztással a fejlődő országokban gyakori alultápláltság ellen is fel lehetne venni a harcot. Az UNICEF kutatói szerint az 5 éven aluli gyermekek halálozásának közel felét az alultápláltság okozza világszerte, és ezek többsége Ázsiában és Afrikában következik be. Mivel a rovarok nemcsak egészséges zsír- és fehérjeforrások, de mindenütt megtalálhatók, így könnyen elérhető és olcsó tápláléknak számíthatnak.

A rovarok fehérjetartalma igen magas: nagyjából 15 százalék, amely feleszi a versenyt a gyengébb minőségű húsok fehérjetartalmával, sok esetben viszont meghaladhatja az 50-60 százalékot is.

A rovarok aminosavak tekintetében is egészséges tápláléknak számítanak, hiszen lizin-, treonin-, triptofántartalmuk csaknem minden esetben kielégítő. Ugyanakkor gazdagok ásványi anyagokban, vasban, cinkben, foszforban, valamint a B2 vitaminban, zsírtartalmuk nagyon alacsony, választékuk pedig rendkívül bőséges. Eddig már több mint 1900 ehető rovarfajt azonosítottak, ezek 31 százaléka bogár, 18 százaléka hernyó, 14 százaléka méh, darázs, hangya, 13 százaléka szöcske, sáska, tücsök, 10 százaléka kabóca, pajzstetű, 3 százaléka szitakötő, további 3 százaléka termesz, 2 százaléka légy, dongó, 6 százaléka egyéb rendekhez tartozik.

Rovarokból készült ételeket számos ország éttermeiben, így Európa és az Egyesült Államokban már most is kapni lehet.  Ghánában a szárnyas termeszeket például megpirítják vagy kenyérbe sütik, Mexikóban divatos a tacóba töltött fűszeres szöcske, Japánban ropogós darazsakat esznek rizskörítéssel, Indonéziában csemegének számít a gyömbéres kókusztejben főtt szitakötő, Dél-Afrikában a sült termeszeket kukoricakásával fogyasztják, Nigériában pedig a kedvenc desszertek között van a csokival bevont sült méh.

Mifelénk, az európai, észak-amerikai „civilizált országokban” a kulturális, pszichológiai tabun kívül semmilyen más észérv nem szól a rovarok fogyasztása ellen. Ezek leküzdése viszont nem lesz könnyű dolog, ezért a forgalmazók mindenekelőtt olyan termékeket igyekeznek majd áruba bocsátani, amelyekben nem felismerhetők a rovarok. Elképzelésük szerint először húsgombócok, rovarlisztből készült tészták formájában, vonzó csomagolásban bocsátanák majd áruba.

Hogyan kell elkészíteni?

A rovarokat a legjobb frissen elkészíteni. A legegyszerűbb tűzön, forró hamuban, felforrósított köveken, serpenyőben kisütni őket, de főzhetjük, párolhatjuk, gőzölhetjük, konfitálhatjuk is, levesnek, vagy akár pörköltnek is elkészíthetjük. Olajban, zsírban kisütve ropogóssá válik a rovar, fűszerezéséhez elegendő némi só és kevés fűszer, frissen őrölt feketebors.

A sült sáska sokfelé már ma is népszerű eledelnek számít, olyannyira, hogy eddig az emberiség a sáskajárástól tartott, nemsokára viszont – ha divatba jön majd az entomofágia –, akkor a sáskák félhetnek az emberjárástól… Mondják, hogy a fehérjében rendkívül gazdag rovar elsősorban olajban kisütve ízletes.

A tücsök fokhagymás vajban megpirítva adja ki igazi zamatát, amely sütve a garnélarákéhoz, pörkölve a kakaóéhoz, szárítva pedig a dióéhoz hasonlít.  A sózott és borsozott tücsköt szójaszószban és fehér borsban sütik meg. Sokan esküsznek rá, hogy a forró olajba dobott hangyák a pisztáciával megtűzdelt sonka ízét idézik. Dél-Amerikában egyébként már most is zacskóban árulják, pattogatott kukorica helyett fogyasztják.

A skorpió mérge főzés közben eltűnik, a félősebbek viszont könnyen letörhetik a mérget tartalmazó farkát; a fehérjegazdag sült madárpók íze a rákéhoz hasonlít.