„Lesznek még úzvölgyék, de az a dolgunk, hogy hidat építsünk a kőből, amivel megdobtak”

Mintegy ötezren rótták le kegyeletüket hétfő délután az Úz-völgyében megtartott megemlékezésen. A főleg Székelyföldről érkező megemlékezők példás rendben vettek részt a katonatemetőben tartott, békés hangulatú eseményen, amelynek középpontjában az ünnepi szentmise állt. Böjte Csaba ferences szerzetes, a szentmise meghívott szónoka a törvények mindenki általi betartását és a békés egymás mellett élés szükségességét emelte ki beszédében.

Hosszú autósorok jelezték hétfő délután Csíkszentmárton felől, hogy sokan meghallgatták a szervezők felhívását az úzvölgyi katonai temetőnél tartandó hagyományos megemlékezésen való részvételre. A Csíkszenttamási Ifjúsági Fúvószenekar fogadta az Úz-völgyébe érkezőket az első világháborús a temetőben felállított színpadon.

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében az összefogás erejét hangsúlyozta, egyben köszönetet mondott a nagy létszámú részvételért is. Az elnök Úz-völgye egykori határvédőinek hősiességét és állhatatosságát állította a mai emberek elé példaként. Borboly Csaba úgy fogalmazott, csak kézfogással, egységet mutatva tudjuk megvédeni Úz-völgyét.

A négy órakor kezdődő ünnepi szentmise meghívott szónoka beszédjének középpontjában azt a kérdést állította, hogy ha Jézus Krisztus most itt élne közöttünk, vajon mivel bátorítana, mivel vigasztalna bennünket elkeseredésünkben? Úz-völgye kapcsán Böjte Csaba kihangsúlyozta, hogy sírokat elvenni bűn.

A ferences rendi szerzetes úgy fogalmazott, elég terület van a környéken, nem kellett volna a botrányos körülmények között felavatott román parcellát éppen a Csíki Magánjavak területére építeni. Úgy vélte ugyanakkor, hogy nem szabad letérni a szeretet útjáról.

Példaként egy dévai rendőr történetét említette, aki egykor felelősségre vonta őt, amikor az első utcagyermekeket befogadta a ferences kolostorba. Később ugyanez a rendőr adománygyűjtő bált szervezett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által befogadott, műtétre szoruló egyik gyerek megsegítésére. "Voltak és lesznek még úzvölgyék, de az a dolgunk, hogy hidat építsünk a kőből, amivel megdobtak" - állapította meg.

A szentmisét követően a jelen lévők közösen énekelték el a magyar és székely himnuszt. A római katolikus szentmise után a testvéregyházak képviselői álltak színpadra, majd a protestáns egyházak hívei is részesülhettek az úrvacsora kegyelmében.

Az ünnepség utolsó momentumaként a részt vevők elhelyezték megemlékező koszorúikat a temető központi részén felállított emlékműnél. Az megemlékezés végén az ünneplők fegyelmezetten, rendezetten vonultak el a helyszínről, hosszú porfelhő jelezte a katonás rendben elrobogó autók, buszok útját.

A csata 75. évfordulóján minden korábbi megemlékezésnél többen, mintegy ötezren vettek részt. A résztvevők között volt a 75 évvel ezelőtti úzvölgyi csata három túlélője is. A megemlékezés szervezői korlátokkal zárták el a tömeg elől a temetőnek azt a részét, amelyen Dormánfalva polgármesteri hivatala áprilisban román parcellát és emlékművet állított. A csendőrség az esemény idejére lezárta az Úzvölgyébe Moldva felől vezető utat, hogy megelőzze a magyar megemlékezés esetleges ellenzőinek a helyszínre jutását.

1944. augusztus 26-án, három nappal az után, hogy Románia átállt a tengelyhatalmak oldaláról a szövetségesek oldalára, a szovjet csapatok Úzvölgyénél érték el először az akkori Magyarország határát, ahol a székely határőr zászlóalj 17-18 éves fiúkból álló katonáival ütköztek meg. A páncélosokkal megerősített szovjet túlerő két óra alatt áttörte a magyar védők vonalát. Az akkori eseményekről itt tudhat meg részleteket.

 

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?