Romániai szinten kiemelkedő az erdélyi önkormányzatok jövedelme – állapította meg az Erdélystat portálon nemrég közölt tanulmány. Egyik szerzőjét, Csata István szociológust kérdeztük a részletekről.

Honnan származnak az önkormányzatok bevételei? Melyek a főbb források?

Vannak helyi önkormányzatok, ezek a helyi községi / városi tanácsok vagy „néptanácsok” ahogy még sokan mondják és a megyei tanácsok. Elemzésünk elsősorban az előbbiekről készült.

Egy nagyon fontos forrás a helyben begyűjtött jövedelemadó, ez egy visszaosztási mechanizmuson megy keresztül. Egy része a helyben marad, másik része a megyei önkormányzathoz kerül és a harmadik részét egy képlet szerint visszaosztják a megyén belüli települések és a megyei önkormányzat között. Erről elég sokat beszéltek az elmúlt hetekben, változások álltak be, a mi adataink azonban 2017-ig, a régi szétosztási rendszerre érvényesek.

A saját jövedelmek másik része a helyi adókból és egyéb helyi bevételekből származik. A jövedelemadó helyben maradt része és a helyi adók nagyjából 40 százalékát teszik ki a költségvetéseknek. Ezt neveztük együttesen saját jövedelemnek.

 Ezeken kívül pedig létezik a jövedelemadó visszaosztott része és az áfából és szubvenciókból származó jövedelem, ami együtt körülbelül 55 százalékot jelent. Az uniós források kb. 4-5 százalékot tesznek ki.

Milyen mértékben mutatja az önkormányzatok jövedelme a helyi gazdaság erejét? Tudja és ha igen, hogyan tudja egy helyi önkormányzat jelentősen növelni a bevételeit?

A leghatékonyabb eszközt az uniós források jelentették az utóbbi időben, mert - például Nagyvárad esetében - akár 16 százalékra felmehet, de vannak községek, ahol akár 30 százalékról beszélhetünk 2010 után. Egy másik forrás a helyi adók növelése, azonban ezekből nem nagy összeg gyűl be, főleg községeknél, és nem is szeretik az emberek - csak akkor érdemes alkalmazni, hogyha nincs más út.

Egy harmadik út, ami nem közvetlenül csak a helyi vezetéstől függ, a helyi gazdaság erősítése, cégek bevonzása, akik jövedelemadót fizetnek. Ez hosszú távon térül meg, szemben az uniós forrásokkal, és egy-egy nagyobb cég valóban sokat segít egy falu vagy kisváros esetén. Illetve az egyedi állami támogatások, szubvenciók is jelentősek lehetnek. Ez a polgármester lobbierejétől is függ és persze attól is, hogy milyen párthoz tartozik.

Milyen különbségek mutatkoznak a városok és a falvak/községek között?

A városok és községek jövedelmét csak egy főre vetítve tudjuk összehasonlítani és az adatok elemzése azt mutatja, hogy minél nagyobb egy település, annál nagyobb ez a lakosságra vetített jövedelem. Ha csak a saját jövedelmeket nézzük a különbségek sokkal nagyobbak nagyvárosok, kisvárosok és községek között az előbbiek javára. Történik egy kiegyenlítődés a jövedelemadó újra osztásával. Ez megyén belül a városoktól a községek és a kisebb városok felé irányítja az erőforrások egy részét, a községe jelentős része ezen bevételek nélkül működésképtelenek lenne. Ez fontos, hogy az újraosztás megyén belül történik és nem regionálisan vagy országosan és ezért a jövedelemadóból származó bevételek legnagyobb része megyén belül marad.

Milyen regionális, esetenként megyén belüli különbségek vannak Romániában/Erdélyben? Milyen következtetések vonhatók le ebből a szempontból?

A Bukarest/Ilfov régiótól eltekintve az erdélyi egy főre jutó önkormányzati bevételek az országos átlag fölött vannak. Ez azt jelenti, hogy községek esetében a saját jövedelmek aránya sokkal kisebb Moldvában, mint Erdélyben – városok esetén hasonló, de kisebb különbségekkel. Erdélyen belül is vannak különbségek: ahol nagyvárosok vannak, ott a régiónak is nagyobbak a jövedelmei – Székelyföld ezért különösen a községek tekintetében nem dicsekedhetnek elsősorban Kovászna és Maros megye miatt, de a városok a Partium után következnek Erdélyen belül.

Erdélyben vannak nagyon kiugró és jó példák?

Az erdélyi, jelentős magyar lakosú városok az országos átlag felett vannak, kivéve Gyergyószentmiklóst és Nagyszalontát. A székelyföldi városok jól teljesítenek, megemlíthetem Csíkszeredát és Kézdivásárhelyt és ugye Nagyváradot az uniós pénzek miatt. A községek között is van jó példa: az uniós források lehívása tekintetében például a Gyergyó-medence több községe is országos rangsor első felében van.

Melyek voltak a legfontosabb trendek 2006 és 2017 között Romániában, Erdélyben, illetve az erdélyi magyar régiókban?

Az önkormányzatok jövedelme, hogyha csak a nominális értéket vesszük, tehát az infláció hatását nem számítjuk ide, folyamatosan növekedett, de azért kell látni, hogy a korábbi években jelentős infláció volt. Az inflációval korrigált trend szerint a válság előtt 2008-ban volt a csúcs, majd 2012-ben volt egy minimum, emelkedés 2015-ig, majd mintha megállt volna a fejlődés, illetve 2016-ban is volt egy kisebb visszaesés is.

2018-ról még nincsenek összegyűjtve az adatok, de a polgármesterek elmondása szerint jelentős visszaesések voltak a jövedelemadóra vonatkozó törvénymódosítás miatt. 2019-ben újra átalakul a számítás, ezért nem hiszem, hogy elérik a 2017-es szintet – amennyire értettem, bizonyos feladatokat átadtak a központi költségvetésből az önkormányzatokhoz, amivel veszítenek, elképzelhető, hogy emiatt vissza fognak esni az infrastrukturális befektetések.

Hogyan lehetne a regionális egyenlőtlenségeket csökkenteni? Kiken múlik ez, milyen eszközök léteznek?

Ahogy azt mondtam, az egyenlőtlenségeket most is csökkentik, de a megyéken belül, a visszaosztásokkal. A megyék között azonban jelentős különbségek mérhetők, a „szegény” megyéket azonban egy országos kalapból is lehetne segíteni. Erre most is van példa persze, de gyakran azon múlik, hogy a helyi önkormányzat hogyan viszonyul a megyei tanácshoz, a megyei tanács a kormányhoz.

Újra lehetne írni a képleteket, azt mondani például, hogy Bukarest éves 8 és fél milliárd lejéből elveszünk egymilliárdot – azt ezer felé osztva is önkormányzatonként egymillió lejt jelentene, ami jelentős segítség. Erre voltak próbálkozások, de társadalmi vitára van szükség, egy olyan elosztásra, amelyik figyelembe veszi az egyes városok és községek jövedelmét, de azt is, hogy mire van szükség, melyek a prioritások.