Pricopie rájött, mekkora baj van a román oktatásban
Meghúzta a vészharangot Remus Pricopie oktatási miniszter, aki a hét elején közzétett adatok ismeretében rájött, mennyire rossz helyzetben van a hazai oktatás. A tárcavezetőnek hamarosan az Európai Bizottság előtt kell számot adnia a román tanügy helyzetéről, illetve a minisztérium stratégiájáról. A stratégia alapján fogják jóváhagyni az uniós pályázati pénzeket a 2014 és 2020 közötti időszakban.
Miután a miniszternek tudomására jutott, hogy a romániai iskolák nagy részében teljesen vagy részben hiányzik az infrastruktúra és a gyerekek arra kényszerülnek, hogy XIX. századi életkörülmények közt tanuljanak, kedden az asztalára került az a kimutatás is, amelyből kiderül: igen magas az iskolaelhagyások száma. A szaktárca próbál megoldást találni arra, hogy a mintegy 100 ezer 6 és 16 év közötti fiatalt, aki megszakította a kötelező tanulmányait, újból bevonja az oktatási rendszerbe, hiszen az alacsony képzettségük és sok esetben írástudatlanságuk miatt megtörténhet, hogy a társadalom peremére szorulnak és akár a bűnözők sorát gyarapíthatják.
Ennek tükrében a minisztérium a felnőttkori oktatási rendszer kiépítésén dolgozik, amely része az Európai Bizottság számára készíülő sratégiának.
A tárcavezető azt is felismerte, hogy bár a mai társadalomban sok munkavállalónak kell szakmát változtatnia élete során, és a váltásban nagy szerepe van a megfelelő képzésnek, ennek ellenére nem jósolható meg évtizedekkel előre, hogy milyen szakmában és főként, milyen szinten érdemes oktató személyzetet képezni, így a tárca sem tud igazán tervezni a felnőttképzés területén. Szerinte az életen át tartó tanulás az, amit Romániának is foganatosítania kell.
Másik fontos tétel, amiről a miniszternek számot kell adnia Brüsszelben, a felsőfokú képzettségi szint Romániában: a kimutatások szerint ez messze az európai átlag alatt áll, azaz sokkal kevesebb diplomás jut 100 ezer lakosra, mint bármely más európai országban. Pricopie szerint az oktatási stratégiának szoros összefüggésben kell állnia a kutatási stratégiával és a költségvetési keretekkel. Különben rövid időn belül megismétlődik a képzett szakemberek elvándorlása, a munkahelyek és a méltányos fizetés hiányában.