Sok még a kérdőjel a brutális szatmárnémeti kettős gyilkosság ügyében – a 34 éves elkövető és visszaeső bűnöző azonnal beismerte tettét, s mielőbb meg akarja kezdeni büntetése letöltését, de a mészárlás kiváltó okáról, indítékáról hallgat.

Mint arról korábban beszámoltunk, a bűnüldöző szervek rekord gyorsasággal, alig 24 óra leforgása alatt elfogták a 34 éves P. János Józsefet, aki október 30–án koradélután brutális kegyetlenséggel ölte meg szatmárnémeti tömbházlakásában a 74 éves P. L.–t és annak 38 éves, ágyhoz kötött, mozgásképtelen, fogyatékos fiát.

A férfi a helyi rendőröknek azonnal beismerte, hogy áldozatai torkát átvágva (az idős férfit szinte lefejezve) megölte őket, beismerő vallomást tett az ügyésznek is, valamint megerősítette az őt előzetes letartóztatásba helyező bírák előtt is — de csak annyit. Rövid kijelentései pedig („Bűnös vagyok, megöltem őket, vigyenek börtönbe, hogy mielőbb megkezdjem a büntetést”) messze nem pontot tesznek az ügy végére, hanem kérdőjelek sokaságát.

Ellopott pénzt nem találtak

Egyrészt érthetetlen a sietség, amivel börtönbe akart kerülni, másrészt egyetlen szóval sem utalt rá, mi volt a mészárlás kiváltó oka, vagy miért épp azon a keddi napon végzett áldozataival, akikhez többé-kevésbé rendszeres bejárása volt, s nem első alkalommal fordult meg lakásukban. Az idős férfi figyelmét többen is felhívták: nem kellene ilyen alakokkal szóba állnia, ám ő rendszeresen azt válaszolta, hogy idős kora miatt szüksége van valakire, aki segít mozgásképtelen gyermeke rendezésében.

Bár a nyomozóhatóság valószínűsíti, hogy a kettős gyilkosság oka anyagi haszonszerzés volt, ám nincsenek konkrét bizonyítékaik – a lakást ugyan teljesen felforgatta a tettes, de nem lehet tudni, milyen értékek és pénz volt a házban, illetve mi tűnt/tűnhetett el. Mint ahogy az sem ismert, hogy mi vezetett az emberölésekhez (P. János József pénzt kért áldozatától vagy esetleg az idős férfi tetten érte, ahogy kutat holmijai között)?

Azt is homály fedi, hogy az idős férfi (akinek holttestét az előszobában találták meg) beengedte gyilkosát, vagy épp ellenkezőleg: ki akarta penderíteni a lakásból. Arra sincs válasz: miért kellett lemészárolni az ágyhoz kötött, mozgásképtelen, fogyatékos fiút – ez különösen felháborította az amúgy is sokkolódott és felháborodott szatmáriakat, annál is inkább, mivel a városban sokan ismerték az idős urat, aki felesége korai halálát követően egyedül és végtelen szeretettel gondozta gyermekét.

Az üggyel kapcsolatos kérdőjelek mellett viszont tudni lehet: a 30 napos előzetes letartóztatásba helyezett P. János József visszaeső bűnöző, ugyanis rablásért már 28 hónapot ült börtönben. Mi több, bő hónappal ezelőtt behatolt egy magánházba, az ott élő nőnek azonban sikerült segítséget hívnia – a bíróság pedig nem vélte a társadalomra fokozottan veszélyes egyénnek, így jogi felügyelet alatt hazaengedték.