Mit akarhatnak a tüntetők és mit akarhat a kormány? Kinek az érdeke a tüntetés, kinek a rendőri túlkapás, hogyan csapódhat ez le a politikai kötélhúzás során? Valóban „nevető harmadik” az RMDSZ? Székely István politológus többek között ezekre a kérdéseinkre válaszolt a romániai tüntetéssorozatot elemezve.

Milyen érdekek húzódhatnak a tüntetés mögött, a két oldalon?

Az eseményeket ismerjük: volt egy nagy tüntetés, némi rendbontással és ezzel aránytalan hatósági beavatkozással. A kérdés, hogy mi lehetett azok érdeke, akik a tüntetést szervezték? Látszik, hogy médialogikával két felet próbálnak kialakítani: egyrészt Dragnea országát, a korruptakét, falun élőkét, a tudatlanokét, és ennek pozitív alternatíváját, akik nyugaton kell dolgozzanak Dragnea miatt, akik hazahoznák a nyugati tapasztalatot, és akik által úgy élhetnénk, mint ott. Dragnea szavazótáborával oly mértékben ellentétes a külföldön munkát vállaló, politikailag öntudatos, aktív réteg, hogy akár még Bukarestbe is elmegy tüntetni – fontos ezt a narratívát felépíteni.

Ugyanakkor szerintem a tétek a jövő évi elnökválasztásban érhetők tetten mindkét fél részéről – az EP-választások nem érdekelnek senkit. Johannis azt látta az elnökválasztás második fordulójában, hogy jobboldalon van egy, csak „baj” esetén megmozduló fiatal szavazótábor, így ezt a réteget próbálja ismét „átmozgatni”.

Az első tüntetés óta változatlan a politikai helyzet. Ezek szerint Románia valóban következmények nélküli ország?

Mi számít következménynek? Az a probléma, hogy a téteket, amelyekről beszéltem az előbb, folyamatosan felüllicitálják. Például, hogy a tüntetésre adott aránytalan válasz eredménye az kellene legyen, hogy mondjon le a kormány. Kormányok viszont nem akkor mondanak le, amikor lefújnak néhány tüntetőt, hanem amikor a parlamenti többség kimegy a hátuk mögül, vagy ha érdekük fűződik a lemondáshoz, mint Pontanak anno. Megszoktuk azt, hogy folyamatosan lemondást követelünk, a sajtó sem tudja, hogyan fokozza a történetet, de az világos, hogy reális cél az ellenzék részéről a szavazótábor átmozgatása, karbantartása lehetett.

A hatalom kétségtelenül rosszul reagált, erről pedig különböző összeesküvés-elméletek is születtek. Én azt gondolom, hogy Dragneaék hibáztak, mert ha az erőfitogtatást, a durva rendőri közbelépést nem a hatalom birtokosai rendelik el, akkor elítélik azt és elhatárolódnak tőle – ez pedig nem történt meg.

Johannis tehát az említett – egyébként igencsak heterogén – szavazóbázis megszólítására játszik, a kormány pedig a közalkalmazottak és az államtól függők bebetonozására a saját oldalán. Az ellenzéknek társadalmi értelemben nincs ennyire világos célcsoportja és stratégiája ebben a tekintetben, mint a kormánynak. Még mindig egymáshoz képest pozícionálják magukat, és nem látszik az építkezésük.

Folyamatosan előkerülnek különböző összeesküvés-elméletek, még Soros György is előkerült mint a tüntetők mögött álló erő. Számíthatunk arra, hogy ide silányul a politikai diskurzus vagy ez kordában tartható lesz?

Nem hiszem, hogy a politikai elitből bárki komolyan gondolná, hogy Soros keze van a megmozdulások mögött. A politikai haszonelvűség viszont időnként olyasmiket is állít, amit ő sem hisz el, de működik. Ha ezeknek az összeesküvés-elméleteknek van számokban, szavazóbázis-elmozdulásban kifejezhető eredménye, akkor ezeket használni fogják. Ez egy eszköz, amit be lehet vetni a médiafogyasztók kisebb-nagyobb hányada megnyerésére, és mindig lesz egy olyan réteg, amelyik ezt elhiszi akár annyira is, hogy saját választói preferenciáját ettől teszi függővé.

Én személy szerint nem hiszek ezekben a dolgokban, bár azt tapasztaljuk, hogy Romániában a politikai döntéshozatal átláthatósága szempontjából még van mit javítani – gondolok itt a titkosszolgálatok és különböző állami intézmények közötti protokollumokra, együttműködési megállapodásokra.

Melyik félnek milyen esélyei vannak arra, hogy az ön által felvázolt törekvései sikeresek legyenek?

Johannisnak csak akkor van reális esélye, ha a legutóbbi elnökválasztás második fordulójában megmozdult egymilliós tömeget újra el tudja vinni az urnákhoz. Küszöbön az EU-s elnökség, amely az államfőnek – aki az Alkotmánybíróság döntése értelmében is a külpolitika letéteményese – nagy láthatóságot biztosít, ami előnyt jelent a jövő évi választások szempontjából.

A PSD-nél látható tudatos építkezés jó lehet a parlamenti választásra, de az elnökválasztásra lassan ideje lenne hús-vér jelöltben gondolkodniuk, azonban a pártban meglévő zavaros viszonyok miatt az erre vonatkozó döntés még nem született meg.

Román publicisták szerint az RMDSZ lehet a „nevető harmadik” az ellenzék és a PSD összecsapása kapcsán. Hogyan látja ezt?

Az RMDSZ érdeke 1989 óta világos, és azok az állítások, hogy a szövetség zavarosban halászik vagy a nevető harmadik, megalapozatlanok. Az elmúlt 29 év megmutatta, hogy az RMDSZ érdeke a kiszámíthatóság, hogy annál az asztalnál dőljenek el ügyek, ahol ő is ül, hogy a politikát a legitimen megválasztott személyek demokratikus játékszabályok szerinti tevékenysége határozza meg. Nem érdeke a jogállami keretek bármilyen lazulása, ez érvényes a tüntetésre is – fontos, hogy az állampolgárok ez úton is kifejezzék akaratukat, de a kormányt nem az utca kell elkergesse, hanem választások útján kell eldőljön sorsa.