keresés

Miért maradunk hoppon?
Néhány észak-keleti romániai régióval egyetemben Székelyföld Európa legszegényebbjei között vonszolja magát.

Nincs kizárva, hogy tévedek, de gyakran elgondolom: Brüsszelben külön munkacsoportokat foglalkoztatnak olyan hosszabb megnevezésű programok tömör betűneveinek a megtalására, amelyeket ezután az uniós országokban ezekkel a címkékkel lehet forgalmazni.

A LEADER program nevének olvastán például sokan megesküdnének, hogy valamiféle angol szavakból húzták össze a vezetőkre, pártvezérekre utaló, magyarul líderként is használt kifejezést, dehát a forrás ez esetben francia: Liaison Entre Actions pour le Development de l’Économie Rurale (Közösségi kezdeményezés a vidég gazdasági fejlesztése érdekében).

A program célja, hogy a vidék fejlesztésére szánt uniós erőforrásokat egymáshoz kapcsolódó, egymásba illeszkedő kezdeményezések nyomán, helyi politikai, gazdasági szereplők és civil szervezetek részvételével használják fel.

Ennek érdekében Romániában is, megyehatároktól függetlenül, minden hagyományos földrajzi, gazdasági, történelmi, néprajzi stb. kistérségben helyi akciócsoportok alakíthatják ki a vidékfejlesztési stratégiákat, illetve a rendelkezésre álló uniós vidékfejlesztési forrásokat helyi pályáztatások nyomán osztják szét.

Nos, Csutak István, akit hivatalosan az RMDSZ régiófejlesztési szakértőjének szokás nevezni, a tőle megszokott kesernyésen fanyar és szellemes stílusban erről a Leader-programról, illetve székelyföldi lecsatlakozásairól ír az ÚMSZ legutóbbi hétvégi mellékletében, a Színképben (A hopppon maradás koncepciója), és arra figyelmeztet: a Székelyföldön a megyei és helyi vezetők elszalasztották a közös térségalakítás egyik legfontosabb vonatát, amelynek húzó mozdonya éppenséggel maga az unió.

Hogy mire alapozza a szerző ezt a véleményét, egy egész újságoldalon át fejtegeti, és bízom benne, hogy a gondolatmenetet nem csupán a tisztségviselők, hanem a vidékfejlesztő szakemberek és mindazok elolvassák, akik a Leader-jelszó alatt hosszú hónapokon át és különböző színhelyeken végeztek képzéseket, felkészítőket, gyártottak kiadványokat, mindenféle kommunikációs eszközökkel jöttek-mentek, és a program ürügyén, ha nem is mindig közvetlenül, de harmad-, negyed- vagy ötödfokon önmaguk számára is teremtettek továbbélési forrásokat.

És nem csupán elolvassák, hanem le is írják, el is mondják a maguk véleményét, hogy a gazdaságilag erőtlen, tőkebevonásban gyenge, jónéhány falusi térségében halódó Székelyföld miért bizonyult képtelennek eredményesebben kivennie részét abból a programból, amely közvetlenül, gyakorlatiasan, pénzügyi mozgatórugókkal hozzájárulhatott volna nem csupán a vidéken lakók hétköznapi életének jobbításához, hanem annak a fogalomnak a megközelítéséhez is, amelyet önrendelkezésnek, illetve területi autonómiának nevezünk.

Talán lesz valamelyes vita, hiszen a nem túl gyakori, kihívó hangnemű és érvekkel mindig alátámasztott Csutak-okfejtések rendszerint nem maradnak visszhang nélkül, és jómagam ennek csupán egyetlen töredékét fogalmazom meg: a székelyföldi szimbolikus politizálás rányomja a bélyegét majd minden olyan gyakorlati – országos vagy európai – elképzelésre, amelyet mindig sokkal jobban ki tudnak használni az ország más megyéi, mint a sajátjaink.

Az érzelmekre ható, szimbolikus politizálás voltaképpen nem erőforrásokat, hanem csupán elröppenő szavakat igénybe vevő pótcselekvés, amely feledi azt, hogy a közösségek olyan egyénekből állnak, akik saját munkájukból szeretnének megélni és jobban élni.

Nemrég megjelent felmérések szerint néhány észak-keleti romániai régióval egyetemben Székelyföld Európa legszegényebbjei között vonszolja magát, és legutóbb Kovászna megyében, ahol az országban a legnagyobb a munkanélküliség, az első komoly multi-beruházást igyekeztek eltanácsolni, nehogy megbontsa a közösséget.

A közösséget a szegénység bontja meg. Az elvándorlást a szegénység okozza. A szegények rezervátumából a többre képes fiatal mindig elmegy. Az viszont igaz, hogy a szegényeket ígérgető szavakkal mindig jobban lehet ide-oda rángatni.

Aki azonban így tesz, az nem líder. Csupán annak gondolja magát.

  vélemény