…virágot tenni lehetetlen, és nem azért, mert a 91 évesen múlt héten elhunyt  Playboy-tulaj így végrendelkezett volna: Heffner a Westwood Village Menorial Park előkelőnek mondható temetőjébe jegyeztette elő magát és nyughelyét mindössze egy falba illesztett márványtábla jelzi; igaz, közvetlenül  Marilyn Monroe mellett. A történet így lesz kerek, mert az akkor frissen befutó filmcsillag volt Hef startoló médiavállalkozásának első címlapszereplője. 1953-at írtunk, és emberünk mindössze pár ezer dollárból indította a magazint, amely a csúcson hétmillió példányban kelt el. Ehhez kaszinók, mulatók és filmes-tévés produkciók társultak, a csokornyakkendős nyuszi pedig bőven átlépte a lapárus standoknál kapható termék holdudvarát. Ez a márkaépítésben jól kalkulált húzás később, amikor a print hanyatlásnak indult, kamatostul meghálálta magát. (Bizonyára a marketing- és branding-kurzusokon példaként említik, de a lábjegyzetek között mindenképp ott a helye a heffneri életműnek – és engedtessék meg, hogy itt ne használjak se idézőjelet, se olyan árnyaló csatolmányokat, mint az úgynevezett.

Heffner sikerességében is ellentmondásos figura: „Az élet túl rövid, hogy mások álmait éld meg” – ez csak egyike a hedonista kicsengésű, de az amerikai self made önbizalmától is duzzadó axiómáknak. A leleplezett testet legalább két dimenziósan portékává sokszorosító gesztusa egyesek szerint úttörő, a feministák meglátásában a patriarchális-macho reflexekre rálicitáló megamanipulátor. Méltatói és talán kritikusai is egyetérthetnek abban, hogy a Playboy, bár férfimagazinként hirdette magát, főleg interjúi, irodalmi kínálata révén nivót diktált. Martin Luther King, John Lennon, Malcolm X, Fidel Castro, Norman Mailer, Kurt Vonnegut, Saul Bellow, Joseph Heller, Margaret Atwood vagy Arthur C. Clarke csak néhány példa arra, hogy Heffner, aki több mint hat évtizedes főszerkesztőségével  Giunness-rekorderséget spájzolt, megpróbált látványt és szöveget egyensúlyban tartani egyetlen lap borítói közé szorított-szorongatott térben.

A médiabirodalom hanyatlása szintén tanulságos: az online-offenzíva könnyen hozzáférhetővé tette, de egyben fel is hígította a Playboy által meghonosított tematikát, a pornóba hajló manifeszt szexualitás dömpingjével Heffner már nem is tudott mit kezdeni. Vereségét mintegy beismerve ideig-óráig kikerültek az általa kiadott lapokból az aktfotók.

Temetésének részletei is arról árulkodnak, hogy excentrikusságában mindhalálig koherens alkat maradt: selyempizsamájában, tengerészkapitányi sapkával és talán egyetlen hűséges társával, pipájával együtt távozott.  Hollywood pedig szintén hűen önmagához, most már komolyabban tervezi a róla szóló filmet, amely Brett Ratner rendezésében és Jared Leto főszereplésével pereg majd a vásznakon, arról a Hugh Heffnerről, aki második Guinness-diplomáját gigantikus fényképgyűjteménye révén szerezte be.