Találóan fogalmazott Kádár Magor, amikor azt mondta, hogy a Tusványosira átkeresztelt Bálványosi Nyári Szabadegyetem korábban a magyar–román, később a magyar–magyar párbeszéd fóruma volt, mára pedig a magyar monológ terepévé vált. Én ehhez még azt tenném hozzá, hogy az említett rendezvénysorozat mindig hűen tükrözte a Fidesz magyarországi politikai ázsióját.

Amikor a Fidesz ellenzékben volt, akkor szövetségeseket keresett, meghallgatta a román értelmiségieket, odafigyelt és toleranciát gyakorolt, amikor kormányon volt, akkor igyekezett erősíteni a tábort, a zászlót, és megmondani, hogy ki a jó fiú Erdélyben, ki méltó az együttműködésre és ki nem.

A most zárult rendezvénynek a Fidesz szempontjából két fontos tétje volt, s ettől kissé „trafikos” lett ez a Tusványos. Az egyik az: mozgósítani a jövő évi magyarországi parlamenti választásokra, hogy minél több szavazatot kapjon Erdélyből. Látom, a Fidesz romániai fiókpártja, az EMNP már konkrét házi feladatot is kapott: százezer Fidesz voksot kell prezentálniuk jövő áprilisban, különben, gondolom, megvonják tőlük az apanázst (vagy annak egy részét). Kemény munka vár tehát Toróékra, fel kellett őket turbózni egy kicsit Tusványoson.

A Fidesz másik célja szerintem az volt, hogy valamiképp visszapasszolja a már az anyaországban is kényelmetlenné vált Tőkés Lászlót az RMDSZ jelöltlistájára az ugyancsak jövőre esedékes európai parlamenti választásokon. Tőkés ugyanis hallja, hogy „híja a haza”, és mindenképpen indul, csak még azt nem tudja, hogy melyik listán. Ha ugyanis nem kell az RMDSZ-nek, akkor csakis a Fidesz listáján indulhat vagy függetlenként. Ez utóbbit nyugodtan elfelejthetjük, hiszen most nincs olyan politikai konjunktúra, mint 2007-ben, amikor Buzău, Vrancea és Bákó, valamint más zömükben románok lakta vidékekről több ezer szavazatot kapott. Tőkés Fidesz-listán történő indítása viszont meglehetősen nagy blama volna, nehezen lehetne megmagyarázni, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke miért egy magyarországi párt kötelékében akarja szolgálni nemzettársait – ha ugyan a mai érdekelvű politizálásban ez még számít, vagy egyáltalán bármit is meg kellene magyarázni.

Ahhoz viszont, hogy az RMDSZ torkán le lehessen nyomni Tőkést, valamit tenni is kellett a közeledés érdekében, és bizonyára tettek is, hiszen Kelemen Hunor úgy nyilatkozott az Orbán Viktorral esett találkozója után, hogy minden kérdésre pozitívnak minősíthető választ kapott, és talán még az ősz folyamán folytatják a párbeszédet. Amiből én azt hallom ki, hogy azért mégsem dőlt el a közös lista ügye, további „viselkedés” igényeltetik a Fidesztől és hűséges fiókvállalkozásától, az EMNP-től, aztán majd meglátjuk. (Az ellenfél bevitele az erdőbe nem idegen az RMDSZ politikai stratégiájától).

A szövetség jóindulatú gesztusa abban is megmutatkozott, hogy Tamás Sándor és Antal Árpád – miután kijelentették, hogy nem vesznek részt Tusványoson (az egyiket kigolyózták, a másik pedig megsértődött), majd rosszízű, gunyoros replikákat hallottak Toró T. Tibortól (aki valószínűleg felhatalmazás nélkül poénkodott) – a rájuk jellemző következetességgel mégis ott feszítettek az első sorban, Semjén Zsolt mellett. (Lám, a magyar egységért munkálkodva politikusaink felül tudnak emelkedni személyes sérelmeiken!)

Ha nem lenne nagy a tétje, még szórakoztató is lehetne, ahogyan anyaországi és hazai politikusok pecsenyéjüket sütögetik a tusványosi tábortűznél. A kérdés azonban komoly. Nevezetesen az, hogy az RMDSZ eddig nem talált partnert az anyaországban ahhoz, hogy lefektessék egyfajta magatartási kódex alapjait, amely érvényes lenne a mindenkori romániai magyar érdekvédelem és a mindenkori magyarországi politikai pártok számára.

Egy ilyen dokumentumnak tisztáznia kellene, hogy milyen feltételek között nyújt támogatást a mindenkori magyar kormány, milyen jellegű politikai megnyilvánulásai lehetnek Erdélyben, mennyire (nem) avatkozhatnak bele az erdélyiek a magyarországi, a magyarországiak az erdélyi politikai erőviszonyok alakulásába stb.

Félő azonban, hogy ha a Fidesz aláírna egy ilyen dokumentumot, akkor a következő tusványosi tábort már meg sem szervezné. Ha ugyanis nem szállhatja meg az erdélyi magyar politizálást, akkor a nemzetpolitikájának már nincs is értelme.