Krisztusban Szeretett Hívek!

Minden évben nagy szeretettel készülődünk Karácsony ünnepére, ki–ki a maga módján. Ilyenkor igyekszünk valamilyen ajándékot készíteni, és kíváncsian várjuk, vajon mit találunk a karácsonyfa alatt.

Az én idei ajándékom egyházmegyém hívei számára az új pasztorális tervünk Önátadás Éve. Hogy mit rejt ez a két szó, Önátadás Éve? Ha megengeditek, most elkezdem kicsomagolni, és megpróbálom elmondani, hogyan lesz/lehet ez az ajándék Isten nagy–nagy szeretetének és az én szeretetemnek is a jele.

Ugye, ha csak felületesen gondolunk a Karácsonyra, első helyen a karácsonyfa áll, és hogy mi van alatta? De honnan van ez az egész? És mi rejlik a Karácsony páratlan hangulata, öröme mögött? Kalandozzunk együtt az ünnep mélyére.

Gyermekkoromban mindenek előtt az hozott lázba, ha vendéget vártunk, és ha vendégségbe, vagy éppen lakodalomba mentünk. Karácsony együtt jelenti ezt a kettőt: Vendég érkezik és meghív bennünket egy örök menyegzőre.

A Vendég érkezése világesemény. Istentől érkezik közénk. Maga a Teremtő Isten az, aki belép teremtésébe. Jövetele óriási meglepetés, mert úgy érkezik, ahogyan senki sem gondolná. Egyszerűen közénk születik, éppen úgy, mint ahogyan mi jövünk a világra.

Szent János azt írja, „az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Szent Lukács evangélista pedig egyszerűen csak ennyit mond: „(Mária) Világra hozta egyszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette…” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten a mi emberségünk képében mutatkozott. Egészen olyan lett, mint mi; igazi ember. Fiában, a kis Jézusban egészen átadta magát nekünk. Tehát körülvehetjük, gyönyörködve nézhetjük, mint az újszülött kicsiket szoktuk.

Bátran odamehetünk hozzá és kifejezhetjük csodálatunkat: „Hát ilyen vagy? Isten létedre ember? Igazi ember?” Ő erre azt mondja: „Igen, igazi ember vagyok, és születésem mondanivalója, hogy ti is legyetek végre ilyen hozzám hasonló, igazi emberek. Olyanok, mint én; kicsik, egyszerűek, egymást szolgálni, szeretni tudó emberek… És én csodálatos, nagy, örök lakodalomra hívok mindenkit, új és örök szövetségkötésre, igazi boldogságra.”

Karácsony ünnepén lépjünk eléje, és adjuk át egészen magunkat Neki. Ma talán még könnyű, de tegyük meg holnap is, és azután is, ha már elmúltak az ünnepek. Így lesz az Önátadás Éve egy folytonos, nagy kaland, önfeledt, folyamatos ajándékozás, melyben mi magunkat Istennek, és Isten önmagát nekünk ajándékozza. Minden nap csupa Karácsony: Isten megszületése számunkra és a mi megszületésünk Istennek. – Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Szatmárnémeti, 2013 Karácsonyán,

† Jenő püspök