Három éve támadta meg Oroszország Ukrajnát. Hogy pánszláv birodalmi ideológia volt-e az agresszió oka vagy úgy kezdődött, hogy a nagy testvér visszaütött, az bizonyára a történelem soha el nem dönthető kérdéseinek tárházát gazdagítja most és mindörökre.

Volodimir Zelenszkij egyre inkább Ukrajna Kossuth Lajosává válik. Tragikus történelmi hőssé, aki egy kis nemzet fiaként szembeszegült egy nagy nemzet hadseregével, és elhitte, hogy a Nyugat szabadságeszménytől fűtve, kitart mellette a győzelemig. Annyiban talán más Zelenszkij sorsa Kossuth sorsától, hogy a turini remete tudta, népe csak magában bízhat harcában.

Katartikusan felemelő az, amit az ukrán nép az elmúlt három évben megvalósított: kitartott, utolsó csepp erejével védte az országot. Zelenszkij pontosan fogalmazott hétfő reggeli bejegyzésében: „Három év ellenállás. Három év hála. Három év az ukránok abszolút hősiességéből. Büszke vagyok Ukrajnára! Köszönöm mindenkinek, aki védi és támogatja hazánkat. Mindazoknak, akik Ukrajnáért dolgoznak. És örökké emlékezni fogunk mindazokra, akik életüket adták államunkért és népünkért.”

Mintha Kossuth századvégi beszédét olvasnánk! Szép, lelkesítő gondolatok, de a világot – be kell ismernünk – a nagyhatalmak érdekei alakítják. Nagyhatalmak érdekei miatt törnek ki a háborúk, nagyhatalmak érdekeiért ölik egymást a testvérnépek. És nagyhatalmi érdekből lesz béke is. Legtöbbször igazságtalan béke. Mi, magyarok ne tudnánk ezt?

Most felgyorsultak az események Ukrajna feje fölött. Amerikai érdek, hogy legyen béke, és újrafelosztható a világ. Orosz érdek, hogy a világot újraosszák, hogy helyre álljon a kétpólusú világ. Kínai szándék, hogy hárompólusúvá váljon. Más itt aligha számít.

Hétfőn számos európai vezető is megérkezett Kijevbe, hogy kifejezzék szolidaritásukat az ukrán nemzet iránt. Félő, hogy Ukrajna a szolidaritásnyilvánítással marad. Európa nincs abban a katonai, gazdasági, diplomáciai helyzetben, hogy érvényesítse akaratát Vlagyimir Putyinnal szemben. Donald Trumppal szemben sincs semmi esélye, azok után, hogy elkötelezte magát a Biden-adminisztrációnak. Az illiberális Trump pedig van annyira öntörvényű, hogy sutba dobva a diplomáciát, bosszút álljon az öreg kontinens liberális vezetőin.

Olvasom barátom, Dunda György írását a Kárpáti Igaz Szóban. Mindenkinél hitelesebben szól a kárpátaljai publicista arról, hogy három év háborúskodás után mire vágynak Ukrajna lakói.

„Amióta kitört a háború, bármi is zajlott a világpolitika nagyszínpadán, annak csak vesztese és elszenvedője volt az ukrán nép. Az orosz agresszió miatt csak pusztul és pusztul itt minden, csak a katonatemetők sokasodnak. Fordulhat-e a kocka, eljöhet-e a fellélegzés, a megkönnyebbülés pillanata? Hamarosan elválik – írja Dunda György, majd hozzáteszi –: bármilyen gyötrelmes is belátni, de az azóta eltelt közel három évben Ukrajna, az áldozat, nem tudott javítani tárgyalási pozícióján. Sőt, ha azt vesszük, hogy az új amerikai kormányzat Kijev feje fölött bocsátkozott tárgyalásokba Moszkvával, csak rosszabbodott a helyzet. Önmagában az a tény, hogy a megtámadott szerepében a túlélésért küzdő Ukrajna nincs ott a tárgyalóasztalnál (legalábbis a mostani, kezdeti szakaszban) azok igazát támasztja alá, akik az első pillanattól egy proxi háborúról beszéltek, ahol Ukrajna csupán egy terep a »nagyfiúk« bicepszösszemérésében.”

Mindazt, ami történik, a kijózanodás, a hidegzuhany pillanatának nevezi a publicista: akik végig azt szajkózták, hogy a nyugati nagyhatalmak soha nem engedik el Ukrajna kezét, s hogy külföldi fegyverekkel és ukrán vér által legyőzhető Oroszország, tévedni látszanak. Egyre kevesebb az esély a deklarált politikai-katonai célok megvalósulására: az 1991-es határok visszaállítására, az orosz hadsereg kivonására Ukrajna teljes területéről, Kijev azonnali EU- és NATO-tagságára, több százmilliárd dolláros kártérítés megfizetésére Moszkva részéről, az orosz elnök nemzetközi törvényszék elé állítására háborús bűnökért. Ki beszél itt már az ukrán béketervről, az elnök győzelmi tervéről?

Mint minden háborúnak, az ukrán nép elleni genocídiumnak is megvannak szép számban a haszonélvezői, ám a nép mindenképp veszít, a kiontott emberéleteket nincs, ki visszaadja.

„Örökérvényű igazság: a rossz béke is jobb a jó háborúnál!” – írja Dunda György.

Legyen béke, barátom! – fűzöm én is hozzá.

Zelenszkij minden hibája, tévedése ellenére hős. Noha a kis népeknek rendszerint csak tragikus hősei vannak.