A gender-elmélet a feminizmusból fejlődött ki. Alapművei a – gender-pápa gyanánt is nyilvántartott – amerikai Judith Butler nevéhez fűződnek. Férfiak csak érintőlegesen, legfeljebb társszerzőkként  járultak hozzá a jeles akadémiai tudományággá terebélyesedett kutatási irányzat kialakulásához.

Korántsem véletlen tehát, hogy a kritika is női részről érkezik. Normális férfi ugyanis aligha teheti ki magát annak, hogy lemacsózzák, szexistának minősítsék, s végső konzekvenciában kiutasítsák a tudományos nyilvánosságból.

Annak ellenére is, hogy minden józan elme számára világos, hogy Butler alaptétele. nemi hovatartozásunk nem biológiai tény, hanem társadalmi képződmény, a gyerek ugyanis a nevelés, a különböző szocializációs folyamatok hatása alatt válik nővé és férfivá, azaz korántsem annak születik. Azt, hogy melyik nemhez tartozom, nem biológiai adottságaim határozzák meg, hanem a tudatom, vagyis az, hogy minek érzem magam, lánynak vagy fiúnak. Ebből a tételből szervesen következett, hogy a mintegy látszólagos, a természet valamiféle figyelmetlensége révén létrejött biológiai „adottságokat” hozzáigazítsuk a tudati tényekhez… A nemek közti átjárhatóság tehát a társadalmi létezés egyik alapelvévé vált, melyet csak a karriervesztés veszélyét kockáztatva lehetett megkérdőjelezni.

Várható volt tehát, hogy azt, amit férfiak nem tehettek meg, előbb-utóbb nők fogják megtenni.

Holly Lawford-Smith (képünkön), a jeles amerikai filozófus és kutatócsoportjának tagjai: Sophie Allen, Jane Clare Jones, Mary Leng, Rebecca Reilly-Cooper és Kathtleen Stoch –  amint arról Vojin Saša Vukadinović a Neue Zürcher Zeitungban közzétett interjúban tudósít –, vállalják a kockázatot.

Lawford-Smith már kezdetben leszögezi: „Sok minden, ami Butler műveiben helytálló, azt már húsz évvel korábban a feministák (azaz a nők egyenjogúságáért küzdő gondolkodók) zöme megfogalmazta. Ráadásul Butler műveibe értelmezői – leplezetlen ideológiai indíttatásból – olyasmiket is beleolvasnak, melyek nincsenek is bennük. A transzaktivista mozgalom, mely Butlert kultusz személyiséggé avatja, egy olyan, a tényeket elkendőző, álcázott nyelvezetet teremt, mely az analitikus filozófia alapelveinek fittyet hányva, arra kényszeríti olvasóját, hogy személyes vonzalmainak engedve, maga fogalmazza meg, hogy a beszélő hogyan is vélekedik. Ez az eljárás a költészetben megengedhető, de a tudomány azt követelné meg, hogy a szerző a lehető legvilágosabban fogalmazzon. A tudományos nyilvánosság csak ez esetben válhat képessé arra, hogy kijelentéseit megvitathassa. A gender-fogalom hajdani értelmezői egy olyan társadalmi hierarchia létét feltételezték, mely az emberek társadalmi pozícióját nemi hovatartozásuk alapján rögzítette. Manapság azonban a fogalom megreked egy olyan – állítólag velünk született – nemi identitás (értsd: hovatartozás-tudat) feltételezésénél, melyre semmiféle komolyan vehető bizonyíték nincs. Hogy mindenki egy efféle  »nemi identitással» jönne világra, olyan gondolat, melyet legfeljebb egy szűk embercsoport szükségleteire való tekintettel vehetünk számításba. A transz-személyiségek nyilvánvalóan sérülékenyek, ez azonban nem indokolja, hogy az ő érdekükben egy teljesen új, ostoba metafizikát hozzunk létre. A butleri újfeminizmus arra törekedett, hogy minden identitás érdekeit kielégítse. Ezzel azonban önmagát veszítette el.”

Lawford-Smith és kutatócsoportjának tagjai egy gender-kritikus feminizmus képviselőiként lépnek fel. Olyan mozgalmat kezdeményeznek, mely pusztán a nők problémáira koncentrál, és azt próbálja tisztázni, melyek azok a közös vonások, melyek minden nőre jellemzőek, és a nők felemás helyzetének, elnyomatásának, az őket érintő diszkrimináció különböző aspektusainak leírását és végső fokon megszüntetését tűzik ki célul.

Ez a törekvés – véleményük szerint – egy koherens elmélet kidolgozására teremt lehetőséget, mely kizárja a biológia nemnek valamiféle társadalmi nemmel való felcserélését, s a női emancipációt nem a férfiakkal való azonosulásban, hanem a sajátosan női vonások szabadabb kibontakoztatásának lehetőségében látja.

„Az identitás értelmében vett gender – állítja Lawford-Smith – arra teremt lehetőséget, hogy a törvény előtt női jogokat követelhessen magának bárki, aki nőnek érzi magát. Ez őrültség, sőt a nők és a női jogok semmibevétele.”

Ez az attitűd – a csoport tagjainak véleménye szerint – a racionális gondolkodástól való elfordulás.

Ők a feminizmus eredendő célkitűzéseihez visszatérve azt próbálják vizsgálni, hogy miben gyökerezik a nők elnyomatása, és ez milyen hatással van magára a nemi identitásra? Céljuk felrázni a társadalmat és kimondani azt, amit manapság nemigen szabad kimondani, mert dühbe hozza azokat, akik ezekről a dolgokról másként vélekednek. Igyekszenek gyakorlatiasabbak lenni, mint a radikális feminizmus, melytől főként stratégiai vonatkozásokban mégiscsak sokat tanultak.

Abban ők is egyet értenek a gender-elmélet híveivel, hogy egy olyan világ, melyben a férfiak némileg nőiesebbek lennének, jobb lenne a mainál. Mellesleg több feleség is gyakran veti férje szemére, hogy azért olyan a világ, amilyen, mert ti, férfiak uraljátok. S talán nem csak a házastársi szolidaritás késztet arra, hogy igazat adjak nekik. A kérdéskör butleri radikalizálása azonban édeskeveset változtathat azokon a problémákon, melyekkel a nőknek társadalmi létük mindennapjaiban szembesülniük kell.

Márpedig ez is legalább annyira fontos, mint a gender-elmélet által feszegetett problémák. Mármint annak tényeket érintő aspektusai.

Ez a gondolatmenet a gender néhány alaptételével ellentétben valóban meggyőzőnek tűnik.