Amerika kivonult Afganisztánból. Csendben, mindenféle fesztivizmus nélkül. Ez érthető is, hiszen 20 évnyi háborúskodás után nemhogy stabilizálta volna Afganisztánt, nemhogy exportálta volna a demokráciát, hanem a nyugati világ számára szélsőséges tálibok kezére hagyta. Akiktől nem várható el valamiféle társadalmi békeszerződés megkötése, de még a nők jogainak a biztosítása sem.

(Ünnepélyes fogadtatást a hazatérő katonáknak a román elnöki hivatal szervezett. A Diadalívnél hősöknek nevezte Klaus Iohannis a katonákat, noha a zsoldosoknak – a pénzért és más anyagi javakért idegen földön harcolóknak – eddig nem járt ki az erkölcsi elismerés.)

Amerika ismét vesztett. Mint Vietnámban.

Ezúttal vesztett az afgán polgári lakosság is, amely nagyobb árat fizetett, és hosszú évekig még fizetni fog, mint az USA. Két trilliárd dollár ment rá a sikertelen demokráciaexportra, de ez semmi a sok halálos áldozat mellett.

Nem csoda, ha Joe Biden amerikai elnök kitért a válasz elől, amikor az újságírók a kivonulásról és következményeiről kérdezték. „Ember, szép dolgokról szeretnék beszélni!” – mondta sértődötten.

Szép dolgokról az afganisztáni intervenció kapcsán nem lehet beszélni.

A végelszámolás kegyetlen: két trilliárd dollár költséggel, több ezer amerikai és több tízezer afgán áldozattal az eredmény még rosszabb, mint amikor a kaland elkezdődött. 

Igaz ugyan, hogy az Al-Qaeda terrorszervezet, amely a szeptember 11-ei támadást kiagyalta és véghez vitte, már nem jelent számottevő erőt Afganisztánban, de helyette, mellette kinőttek mások. Amelyek ráadásul a tálibok szövetségesei.

Az amerikai vereség nem csupán katonai. A Nyugat-barát, demokrataként láttatott kormányról kiderült, hogy korrupt, az afgánok a pokolba kívánják őket, és kiábrándultak a demokráciából, mielőtt abban éltek volna.

Az Afganisztán újjáépítésére szánt hatalmas összegek egy része magánzsebekbe vándorolt, a hivatali korrupció kezelhetetlenné vált. Ez a fő oka, hogy a kabuli kormány nem tudott lakossági támogatást nyerni a tálibok ellenében sem. Így noha az afgán kormányhadsereg és rendőrség kiképzése, felszerelése másfél évtized alatt megtörtént, technikában és csapatlétszámban is felülmúlják a tálib alakulatokat, harci moráljuk alacsonyabb a lakosság egy részének támogatását élvező tálibokénál. Az iszlamista fegyveresek törnek előre, foglalják el a nyugati haderők által hátrahagyott bázisokat, állásokat.

A háborút a tálibok nyerték meg. Nem azért, mert rendíthetetlen harcosok, hanem mert az általuk fenntartott politikai-katonai rendszer működőképes, a nyugati támogatású afgán kormányé pedig nem.

A demokráciaexport ismét megbukott. Az Egyesült Államoknak be kell látnia, a világzsandár szerepére nem az alkalmas, aki haditechnikai fölényben, hanem aki morális fölényben van.