Komoly betegség, de kis szerencsével túl lehet élni. Persze, nagy baj lesz belőle, ha hosszan eltart vagy többször is megismétlődik. Így jártunk most a Hormuzi-szorossal: megállt benne a keringés. Nem a véré, hanem a kőolajé. Ami a világnak legalább annyira fontos dolog.

Jó ideje megszenvedjük a szélsőséges globalizáció kedvezőtlen hatását. Sok tagadhatatlan áldása mellett, az utóbbi időben mintha sokkal inkább a hátrányai kerülnének előtérbe. A globalizáció kezdeti, látványosan kedvező szakaszán túl vagyunk, és beléptünk az újabb, komolyan ellentmondásos fázisába. Veszélyes perdiódus ez, tele krízisekkel és meglepetésekkel. A globalizációt nem tudom máshoz hasonlítani, mint az osztatlan testű, régimódi hajókhoz, melyek ha léket kaptak, menthetetlenül elsülyedtek, szemben a modern óriáshajókkal, melyek hajóteste válaszfalakkal jónéhány kompartimentumra van felosztva, így ha a hajó léket kap, a hajótest egyik-másik rekesze telik csak meg vízzel, nem sülyed el a hajó. A globalizáció lebontotta a gazdasági válaszfalakat, egységesítette a kapitalista világot, ezért ma bárhol is kapjon léket a világ, ez a teljes világot veszélyezteti.

Számtalan példát hozhatunk fel erre, de a három legnyilvánvalóbb jelenség ebben az értelemben a kőolaj hatása a világgazdaságra, a világjárványok terjedése, illetve a klímakrízis planetáris kialakulása. Fordított sorrendben véve e makrotényezőket, ha a klímakrízis még mindig megosztja az embereket, a Covid-járvány már szépen demonstrálta, mennyire reális a globalizáció veszélye, hiszen a Föld körüli zavartalan és olcsó repüléssel elértük, hogy csak néhány hét alatt elterjedjen és mindenütt felüsse a fejét a járvány.

Ami a globális kőolajkrízist illeti, most kóstolót kapunk abból, milyen is az, ha egy fontos kőolajszállítási csatorna bedugul. A világ összkőolajszükségletének mintegy ötöde halad át nap mint nap a Hormuzi-szoroson, és ennek elakadása már a teljes világgazdaságot taccsra teheti. Ha az iráni háború csak néhány hétig elhúzódik, hatalmas és maradandó kárt okoz mindenütt a világon. Ez több mint bosszantó, mert alig kezdtünk rendbejönni és stabilizálódni a megelőző krízisek hullámai után – Covid-járvány, ukrán-orosz háború kitörése – és most máris nyakunkon az újabb gazdasági cunami, ami végül politikai kataklizmában fog kicsúcsosodni. Ezek a krízisek soha nem a szabadságjogok és demokratikus társadalmi berendezkedés elősegítői, de a politikai autokráciák és a gazdasági monopóliumok melegágyai.

Mit tehetünk? Nem sokat, mégsem keveset. Fogjuk vissza, például, a fogyasztást, egyén és társadalom egyaránt ésszerűsítse az erőforrások felhasználását. Bőven van játékterünk, hiszen csak ilyenkor látszik, hogy a jobb időkben mennyire hajlamosak vagyunk felelőtlenül pazarolni, van miből visszavenni. És ami a legfontosabb: ne higgyünk a csodadoktorokban és a populista, a csillagokat az égről nekünk ígérő vezéreknek. Minden krízishelyzetre jellemző a csodavárás, de okos ember tudja, hogy csak magára számíthat, csodák nincsenek.

Ez persze, mind csak elmélet. Nem jellemző, hogy ennyire ésszerűen járjunk el mi, emberek és ennek nem is annyira az ész, mint sokkal inkább a hidegvér és az önuralomhiány az oka. Vannak elemző, illetve szintetizáló hajlamú és adottságú emberek, akik alkalmasak rálátni az események összefüggéseire, esetleg egynémelyiket előrelátni is képesek, de a nagy többség óhatatlanul a génjeiben rögzült konformizmus alapján jár el, követi az általános trendet, nem szabadon dönt.

Egy nagy szerencsénk van csak: a fiziológiás trombózissal szemben – melyet gyakran nem könnyű hasznos időben észrevenni – a Hormuzi-szoros geopolitikai és háborús trombózisa az egész világ számára nyilvánvaló, ezért hatalmas a nemzetközi gazdasági és politikai nyomás, mely az Iránt megtámadó izraeli-amerikai haderő katonai agresszióját igyekszik mihamarabb megállítani, mert másként könnyen embólia, infarktus vagy stroke lehet a trombózis következménye, hogy továbbra is a fiziológiás hasonlatoknál maradjunk, de fejezzük be mégis egy elcsépelt költői közhellyel: nem tanácsos a világ vezetőinek a tűzzel játszani. Meg fogják égetni magukat. Sajnos, mi is velük együtt.          

(Nyitókép forrása: geopoliticalcompass.com)