Az Európai Parlament alelnöke, Katharina Barley szerint aggasztó a jobbközép pártok szövetségének választási győzelme Olaszországban. Giorgia Melonival az autokraták egy lobbistára számíthatnának a Tanácsban, hogy homokot szórjanak az EU gépezetébe – figyelmeztetett Barley –, Giorgia Meloni választási szónoklatai megerősítik, hogy veszélyt jelent az európai konstruktív összetartozásra.

Ebben a Frankfurter Rundschaut szemléző sajtóhírben van némi csúsztatás. Az, hogy Katharina Barley nem a jobbközép jelzőt használta a vasárnap győzelmet aratott olasz pártkoalícíóra.

Már a választás kimenetelét előre jelző közvélemény-kutatások eredményeinek birtokában hellyel-közzel fasisztaként emlegették Giorgia Meloni pártját Brüsszelben. A politikai korrektségre oly büszke és oly kínosan ügyelő sajtó is szélsőjobboldali győzelemként számolt be a választási eredményekről.

Az Európai Bizottság elnöke is kibillent szerepéből, amikor megpróbálta az olasz baloldalt támogatni azzal, hogy figyelmeztette a Csizma lakóit, ha nem jól szavaznak, Magyarország és Lengyelország sorsára juthatnak. Ha nem úgy alakul a választás eredménye, ahogyan Brüsszelben szeretnék, akár jogállamisági eljárást is indíthatnak Olaszország ellen.

A fenyegetőzésnek meg is lett az eredménye: a Giorgia Meloni vezette Olasz Testvérek mellé még többen álltak, és a baloldal vereséget szenvedett.

De lássuk csak kit tart ma az európai baloldal és a sajtó szélsőjobboldalinak?

Giorgia Meloninak nehéz gyerekkora volt. Édesapja elhagyta a családját. Már kamaszként munkát kellett vállalnia, hogy meg tudjanak élni az édesanyjával, aki egyedül nevelte fel Róma külvárosában. Dolgozott bébiszitterként és pultosként is. Amikor egy interjúban a gyerekkoráról kérdezték, arra kérte az újságírót, hogy ne szegény és árva gyufaáruslányként jellemezze őt, akit elhagyott a kommunista apja, és az élet megpróbáltatásai után fordult a jobboldal felé.

Politikai karrierje 1992-ben indult. Ekkor csatlakozott az Olasz Szociális Mozgalom, az MSI ifjúsági szárnyához. Ezt a pártot még a második világháború után alapították Benito Mussolini fasiszta mozgalmának utódjaként. 1995-ben az MSI megváltoztatta a nevét és a nézeteit is. A politikai tömörülést Nemzeti Szövetségre keresztelték, és eltávolodtak Mussolini eszméitől.

Ugyanabban az évben Silvio Berlusconi beléptette a pártot a kormánykoalícióba. Giorgia Melonira már az ifjúsági szervezetben is felfigyeltek. Nem félt vitába szállni senkivel, nyíltan elmondta véleményét, kiállt eszméi mellett, és a szócsatákban minden áron megvédte az álláspontját.

2006-ban megválasztották országgyűlési képviselőnek, majd két évvel később kinevezték a negyedik Berlusconi kormány ifjúsági miniszterének. 31 éves volt hivatalba lépésekor, így ő lett Olaszország történetének legfiatalabb minisztere.

2011-ben megbukott a kormány. Több út is megnyílt Meloni előtt. Kitart Berlusconi mellett, visszatér a Nemzeti Szövetséghez vagy megalapítja saját pártját. A politikus az utóbbi mellett döntött, és 2012-ben Ignazio La Russával megalapította az Olasz Testvéreket.

Az elemzők nem jósoltak hosszú jövőt az új politikai formációnak. Az első megmérettetésen, a 2013-as választásokon a párt támogatottsága épphogy meghaladta a két százalékot. Meloni azonban nem adta fel. A 2018-as választásokon az Olasz Testvérek már 4,4 százalékot ért el. Vasárnap pedig a négy évvel ezelőtti voksoláshoz képest csaknem meghatszorozták támogatottságukat mostanra.

Leszögezte: pártja sikere esetén nem kerül veszélybe a demokrácia Olaszországban, és nem áll szándékában kiléptetni Itáliát az euróövezetből. Meloni arra hívta fel a figyelmet, hogy az utóbbi több mint tíz évben Olaszországot nem a választások végeredményei alapján, hanem politikai háttéralkukból született kormányok irányították, ami nem egyeztethető össze a demokrácia szabályaival.

Meloni számára a család és a hit a legfontosabb. Nőként, anyaként, olaszként és keresztényként hivatkozik magára. Rendszeres vendége az amerikai republikánusok tengerentúli rendezvényeinek. Meloni nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy jó viszonyt ápoljon a Vatikánnal és személyesen Ferenc pápával.

Ez ma már elég is ahhoz, hogy valakit szélsőjobboldalinak tituláljanak.

Igaz, hogy a baloldalt leginkább az zavarja, hogy Giorgia Meloni célja, hogy újra a jobboldal legyen a legnagyobb politikai erő Európában, mert tiszteletben kell tartani a tagállamokat és azok kultúráját, történelmi örökségét.

Meloni többször méltatta Lengyelországot és Magyarországot, amiért nem hódolnak be a baloldali európai politikának. Meloni szerint Olaszországnak inkább a visegrádi négyekkel kellene párbeszédet folytatnia, mint a francia–német tengellyel.

Az olaszországi választási eredmények fogadtatása jelzi azt, hogy a baloldal nehezen szembesül saját politikája kudarcával, azzal, hogy bevonult a politikai elefántcsonttornyába, nem érdekli a közemberek véleménye, ideológiai mantrákat görgetve kormányoz. A választó pedig arra szavaz, akitől egy csepp figyelmet, empátiát remél.

Fél évszázada az akkori újbaloldal az elitellenességnek, népbarátságának köszönhetően került hatalomra. Azóta megkaparintotta a kulturális és a gazdasági kulcspozíciókat. A mai jobboldal pontosan azt a politikát követi, amely egykor a mára elitistává és szakértőkrácia-pártivá vált baloldal sajátja volt. A radikális baloldal egyik meghatározó értelmiségi alakja, C. Wright Mills szociológus a feltörekvő baloldal esélyét abban látta, hogy szembeszáll a választók zömét, az egyszerű embereket lenéző hatalmi elittel. Ez a taktika ma is működik. Korábban a baloldalnak hozott történelmi győzelmet, most pedig a jobboldal hatalomátvételét készítheti elő az elit pozícióit uraló baloldallal szemben, amely a szakértelem szükségességére hivatkozva egyre távolabb kerül a választóktól.

És már elkezdett hisztizni is...

Nyitókép forrása: Giorgia Meloni hivatalos Facebook-oldala