Ha valamit nem szeretett volna látni Washington, az az orosz–kínai együttműködés csúcsra járatása. És éppen ezt állítja Vlagyimir Putyin, aki úgy látja, hogy sohasem állt még ilyen magas szinten Moszkva és Peking kapcsolata. Hszi Csin-ping kissé visszafogottabban nyilatkozott: sikerült új fejezetet nyitni a kétoldalú viszonyban – mondta. Később ráerősített: a kínai vezető szerint a felek az „örök barátság és kölcsönösen előnyös együttműködés” koncepcióját követik.

Az államelnökök a kereskedelem és a gazdasági partnerség fontosságát hangsúlyozták, rámutattak, hogy növekszik a nemzeti fizetőeszközökben való elszámolás részesedése, ami által „a kapcsolatok egyre szuverénebbé válnak”. Azt már nem mondták ki, csak sejttették, hogy a dollár világpiaci hegemóniáját gyengítették ezzel.

Az egypólusú világrend felszámolására törekszenek, hangsúlyozta a kínai elnök, aki úgy vélte, hogy hatékony lépésekkel valósítják meg a valódi multipolaritást, és új típusú nemzetközi kapcsolatokat alakítanak ki”. Hszi Csin-ping a többpólusú világrend, a gazdasági globalizáció és a nemzetközi kapcsolatok demokratizálódása visszafordíthatatlan tendenciájaként értékelte az új alapokra helyezett orosz–kínai együttműködést, kijelentve, hogy „a nemzetközi közösség tudatában van annak, hogy a világon egyetlen ország sem áll a másik fölött. Nincs egyetemes kormányzati modell, és nincs olyan világrend, ahol egyetlen országé a döntő szó”.

Megismételte Kína Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, és emlékeztetett a Peking által javasolt béketervre, amely – mint állította –„tükrözi a világközösség egységes álláspontját az ukrán válság leküzdéséről”. Úgy vélekedett, hogy „racionális kiutat” és „a tartós béke felé vezető utat” meg lehet találni, ha minden fél a közös és fenntartható biztonság koncepciójától vezérelve, egyenrangú félként, ésszerűen folytat majd párbeszédet. „Kész vagyok Vlagyimir Putyin elnökkel együtt új terveket és intézkedéseket felvázolni, hogy új távlatokat nyissunk az átfogó partnerség és a stratégiai együttműködés kínai–orosz kapcsolatai számára” – mondta a kínai vezető.

Minden bizonnyal ez az, amit az Amerikai Egyesült Államok nem szeretett volna hallani. Mert kitűnik, hogy létrejön az orosz–kínai tengely az Egyesült Államokkal szemben, ehhez pedig India mellett az arab országok és teljes Dél-Amerika is csatlakozhat.

Mert ügyes propagandával a külön-külön sérülékeny, de együtt már izmosodó állam sikeresen elhintette a mantrát, hogy a háború közepette az oroszok elfogadják tárgyalási alapként a kínai béketervet, az amerikaiak viszont folytatni akarják a háborút.

A 12 pontot tartalmazó kínai béketerv az alábbiakat tartalmazza:

• minden ország függetlenségét tiszteletben kell tartani;
• a hidegháborús mentalitás hátrahagyása;
• a háborús tevékenység befejezése;
• a béketárgyalások folytatása;
• a humanitárius krízis kezelése;
• a civilek és a háborús foglyok védelme;
• az atomerőművek biztonságának garantálása;
• a stratégiai kockázat mérséklése (atomháború elkerülése);
• a gabonaexport folyamatosságának biztosítása;
• a szankciós politika befejezése;
• az ipari és ellátási hálózatok stabilitásának biztosítása;
• a konfliktus utáni helyreállítás lehetőségének megteremtése.

Oroszország szerint ezek a feltételek jó kiindulópontot biztosítanak a tárgyalásokhoz, Putyin pedig azonnal felkapaszkodik a propaganda szekerére, és azt mantrázza, hogy a Nyugat a béke helyett a háború folytatásában érdekelt. És ez úgy tűnik, eredményes húzás.

Szemben az Egyesült Államok nem éppen jó időben kimondott nyilatkozataival, miszerint Kínát tartják a legfőbb riválisuknak, nem is annyira Oroszországot. Meglepő ezek után a csodálkozásuk, hogy Kína azzal az országgal szövetkezik, amellyel Amerika éppen proxyháborút folytat, amelyet az Európai Unió gazdaságilag akar ellehetetleníteni azzal, hogy nem vásárol tőle kőolajat, gázt. Így Oroszországnak eladó kőolaj- és gázfeleslege van, Kínának meg szüksége van az energiahordozókra. Miként arra is, hogy egy atomnagyhatalomhoz dörgölőzzön.

A kínai–orosz barátságot nem is annyira a két nép kölcsönös szimpátiája, mint az érdek, a közös ellenségnek tartott Nyugat diplomáciai ügyetlenkedése hozta össze. Miközben Oroszországot kívánta meggyengíteni, Kína pozícióit erősítette.

Azt ma még nehéz lenne bizonyítani, hogy a háborús konfliktus valójában Kína és az amerikaiak között zajlik, s valójában a kínaiak is proxyként használják az oroszokat.

(Nyitókép forrása: Agerpres/EPA)