A romániai politikai élet színe-java Forma–1-szindrómában szenved. Nem, nem arról van szó, hogy villámgyorsan követik egymást a reformok, egyre javulnak a köreredmények, hanem arról, hogy a kormánypártok kétharmadának háza táján dúl az egyazon istállóhoz tartozó vezetők élet-halál harca.

A Nemzeti Liberális Pártban Ludovic Orban és Florin Cîțu iszapbirkózik, noha utóbbi jobban tenné, ha a növekvő energiaárak ellen harcolna. És igen! Szombaton bemutatkozott az USR–PLUS két szépreményű gladiátora. Az USR-sarokban Dan Barna, a PLUS-sarokban Dacian Cioloș lépett a ringbe, mindketten pártelnöki reményekkel.

Előbb Dan Barna szájhősködött egy kicsit, emlékeztetve, hogy nehéz helyzetben vette át az USR vezetését, és lám, kormánypártot csinált belőle. Következett Dacian Cioloș kontrája, figyelmeztetett, hogy nem jött el az ideje a fesztivizmusnak, hiszen csupán szakaszgyőzelmet könyvelhetnek el. Majd behúzott egy jobbegyenest azzal, hogy ő nem kíván visszalépni a kormányzástól, ellentétben Barnával. Egyúttal koalíciós partnereinek is megüzente, hogy nyakukon az USR–PLUS-szal fognak meghalni. Nem tudom, hogy mire gondolt, amikor ezt mondta, de sajnos, könnyen megtörténhet, hogy igaza lesz.

Barna tovább folytatta az elmúlt időszak megvalósításainak sorjázását. Kinevette a hazai politikai élet kasszandráit, akik nem ismerték fel, milyen kétségbeesetten várják a romániaiak a reformokat. (Ami azt illeti, azóta is várják, mióta az USR–PLUS-t beszavazták a törvényhozásba. Azt is, amire a párt két napot kért, a különleges nyugdíjak eltörlését.) Kissé meg is fedte a politikai elemzőket a pártelnöki tisztségben újrázni akaró Dan Barna, mert nem hittek az USR–PLUS munkaerejében, jó szándékában és intelligenciájában. (Hiszünk, hiszünk, de bizonyítékokat is várunk arra, hogy mindezek megvannak!)

Továbbá elmondta, hogy sikerült egymillió aláírást gyűjteni azért, hogy megtisztítsák a közéletet azoktól, akiknek bírósági ügyei vannak, és amint elmúlik a járvány, népszavazást tartanak, hogy a törvénykezdeményezés bekerüljön az alkotmányba. (Arról nem beszélt, hogy nemhogy a közéletből, de pártjából sem sikerült eltávolítani a gyanús személyeket.)

Dacian Cioloș replikája: „Románia jövőjének fordulópontjához érkeztünk. Egyelőre nincs mit ünnepelnünk, noha néhány szakaszgyőzelmet arattunk már. Kormányon sikerült bizonyítani, hogy van erőnk és vannak megoldásaink a jövő érdekében. De ez nem elegendő, a politikai helyzet nem engedi meg, hogy mindent megtegyünk, amit kitűztünk. Tanulunk élni a koalícióban.”

Miközben egyre több elemző véli úgy, hogy ez az élni tanulás a túlélést szolgálja, Dan Barna kincstári optimizmussal vallja: „Kevesen voltunk, most többen vagyunk, és még többen leszünk, ezt ígérem!” Derűlátásban Dacian Cioloş sem marad el Barna mögött. Szerinte a pártnak meg kell mutatnia, hogy a következő parlamenti választásokon képes megszerezni a szavazatok több mint 20-25 százalékát. Ehhez szükséges, hogy „el kell oszlatnunk azt a látszatot, hogy a párt egymás torkának ugrani készülő táborokból, belső frakciókból áll” – mondta kortesbeszédében.

Pedig az október eleji választások előtt épp ezt bizonyítják. Ebben – sem – különbek a liberálisoknál.

Dan Barna és Dacian Cioloş azt a sejtésünket igazolják, hogy román politikus nem tud kampányon kívül létezni. Ha nem az ellentáborral, nem is a koalíciós partnerével hadakozik, akkor saját párttársával. Ha nem lenne állandó kampányban, rádöbbenne az ország valós helyzetére. Ezt pedig nem szeretné.