A varázsló és a próféta című, 2018-ban megjelent könyvében Charles C. Mann két múlt századi tudós világszemléletét ütközteti. A könyvbeli próféta William Vogt ornitológus, a modern környezetvédelmi mozgalmak atyja. Az 1940-es években azzal a feladattal küldték Peruba, hogy dolgozzon ki egy megoldást a helyi kormoránpopuláció csökkenésének megállítására, mivel annak ürüléke értékes talajtrágyának számít. Vogt felismerte, hogy a madárpopuláció változását a szardellák számának átmeneti csökkenése okozza, aminek viszont az időjárás ciklikussága, az El Niño jelenség adja meg a magyarázatát.

Vogt ugyanakkor a guanótermelők bánatára arra jutott, hogy mégsem szabad beavatkozni a folyamatba, mert különben felborulna a szardellák és a madarak közti törékeny egyensúly. 1948-as sikerkönyve ezt az egyensúlyi koncepciót vitte tovább, de immáron a bolygó elpusztulását vetítette előre, amennyiben nem állítjuk le sürgősen az emberi túlfogyasztást és túlszaporodást.

A könyv másik főhőse, a varázsló, Norman Borlaug amerikai mezőgazdász, akinek a növénynemesítésben elért eredményei vezettek el az úgynevezett zöld forradalomhoz. Borlaug az 1940-es években a Rockefeller Alapítvány megbízásából utazott Mexikóba, hogy segítsen a helyi mezőgazdaság felfuttatásában. Arra jutott, hogy szükség volna egy olyan búzafajtára, ami magas terméshozamú, és ellenáll a betegségeknek, főként a szárrozsdának. Így aztán kísérletezni kezdett: hatezer fajta búzát keresztezett, míg fel nem fedezett egy olyan törpenövésű fajt, aminek hatszoros a terméshozama a korábban használt fajtához képest. Néhány évvel később már az egész ország az általa nemesített búzafajtát használta.

Ezek után Borlaug Indiában és Pakisztánban segített sikerre vinni a hasonló kísérleteket. Munkáját 1970-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták, miután a fejlődő országokban addigra egymilliárd embernek elegendő extra élelem termeléséhez vezetett az általa elősegített mezőgazdasági forradalom.

Vogt szerint vissza kell fognunk a fejlődést és meg kell gátolnunk a népességnövekedést. Borlaug viszont úgy véli, kreativitásunk, újítóképességünk segítségével mindenre megtaláljuk, a túlnépesedésre is a megoldást.

Fél évtizede még a túlnépesedéstől rettegett az egész világ. Manapság azonban a népességcsökkenés is aggodalmat okoz. Előrejelzések szerint ugyanis a globális népességnövekedés az évszázad közepe táján tetőzik, aztán 2050-re minden harmadik országban csökkenni kezd a népesség, a század végére pedig a mainál egymilliárd emberrel kevesebb fog élni a Földön. Az átlagéletkor az 1970-es 20 évről 43-ra nő. Az elöregedés és a vele járó problémahalmaz nemcsak a fejlett és gazdag államokra lesz jellemző, hanem Kínára és számos más fejlődő országra is. A munkaerőhiány és az eltartottak egyre nagyobb aránya miatt lassul a növekedés.

A korfa elöregedése növeli a generációk közötti konfliktus esélyét is. Ötven éve még mindössze 19 nyugdíjas jutott 100 munkavállalóra, ma már 26, és az ENSZ előrejelzése szerint az évszázad végére már 57 nyugdíjast kell eltartania száz keresőnek. Joel Kotkin amerikai demográfus figyelmeztet, hogy a világ számos országában törhetnek ki majd a franciaországi nyugdíjkorhatár-emelés körüli tüntetéshullámhoz hasonló zavargások. Ezt valószínűsítik, hogy a fejlett országok fiatal nemzedékei egyre kevésbé bíznak a demokráciában, és egyre többen szavaznak közülük a radikális pártokra.

A népességcsökkenés geopolitikai következményekkel is jár majd – jósolja Kotkin. Az elöregedő nagyhatalmak nem lesznek képesek fenntartani katonai fölényüket – nemcsak technikai értelemben, hanem hadra fogható emberállomány dolgában sem.

A migráció is komoly kihívás elé állítja az elöregedő Nyugatot, azzal, hogy a népességrobbanás előtt álló Afrikából erősödő népvándorlásnak nem fog tudni ellenállni. „Ahelyett, hogy genderügyi, faji és a klímaváltozással kapcsolatos ügyekre fecsérelné az energiáját, a Nyugatnak Kínával egyetemben azon kellene munkálkodnia, hogy az afrikai kontinenst gyorsan integrálja a világgazdaságba, és ezzel elkerülje az egyre népesebbé váló szegény országok és a népességcsökkenéstől sújtott gazdag államok közötti súlyos viszályt” – figyelmeztet Kotkin.

A Vogt kontra Borlaug vita pedig döntetlenre áll. Úgy tűnik, hogy a megfontolt környezetgazdálkodás is a probléma megoldásának a része, miként az is, hogy elfelejtsük eszelősen megmenteni a Földet azzal, hogy nem vállalunk gyermeket. Európa népessége mindenképpen nőni fog az elkövetkező évtizedekben, a szülések számának csökkenésével pedig a hagyományos közösségek önfelszámolása következik be, végezetül pedig más identitású népcsoportok kerekednek felül. Európa elrablásához az európai civilizáció segít hozzá.

Az erdélyi magyar közösség tagjainak ezt talán nem is kell bizonygatni.

(Nyitókép forrása: szemlelek.hu)