Ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, széttaposni, a legszörnyűbb büntetéssel akarnám sújtani, amelytől még a legszörnyűbb gyilkos is megremegne és összeroskadna, nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni – írta Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij. Akit a woke kultúra lovagjai töröni akarnak az emberiség emlékezetéből. Akit a magukat elfogadó demokratáknak nevező ideológusok törölni szeretnének az irodalomtörténetből. Mert orosz.

Ilyen megsemmisítő cselekedet volt a radikális klímaaktivisták minapi aktusa, amellyel tönkretették az egyetemes emberi kultúra felbecsülhetetlen értékű alkotását, Vincent van Gogh Váza tizenöt napraforgóval című képét. (Az 1888-ban festett napraforgók eszmei értéke több mint 72,5 millió font.) Vincent van Gogh egyik leghíresebb festményét környezetvédő aktivisták pénteken paradicsomlevessel öntötték le. A két kultúrmerénylő fiatal hölgy egy környezetvédő csoport pólóját viselte. A csoport nevét – noha ismert – nem érdemes leírni, népszerűsíteni. A más korokban egyszerűen agyamenteknek nevezett nők gondolatmenete egészen furcsa, motivációjuk mellőz minden észszerűséget.

Miközben a tönkretett remekmű melletti falhoz ragasztották a tenyerüket, azt kiabálta egyikük, hogy „Mi ér többet? A művészet vagy az élet? Jobban aggasztja magukat egy festmény védelme, mint az emberéleté vagy bolygónké?” Majd az üres konzervdobozt felmutatva, amelynek tartalmát a festményre loccsantotta,  a merénylő –  akciójának jogosultságának és hasznának érzetétől eltelve – azt szajkózta, hogy a válság közepette több millió éhező család még egy leveskonzervet sem tud megmelegíteni.

Nem tudom értelmezni az üzenetüket. Van Gogh összes festményének elégetésével hány tucat család paradicsomlevesét lehetne felmelegíteni? Mennyire inkább fázna az emberi szellem a holland festő munkáinak csodálata nélkül.

A zöld szervezet, amelynek a két hölgy is a tagja, két hete tüntet Londonban, az ellen tiltakozik, hogy a brit kormány az energiaellátási kockázatok csökkentése érdekében új nyersolaj-kitermelési engedélyek kiadását tervezi.

A zöld és woke ideológiák által aláfűtött mozgalmárokban túlteng a rombolásvágy, a szép eltüntetésének a vágya. Ebben az orwelli világban igazolják, hogy vannak korszakok, amikor egyesek, a hangosabbak, úgy vélik, a létezés lényege a pusztítás. Nem feltétlenül emberi életeké, hanem az emberi munka eredményeié.

Nézem van Gogh Napraforgójának repróját. A magukat haladónak hívő nők barbár gesztusán is átsüt a festőóriás üzenete: borús napokon forduljunk a fény, a Nap felé, mint napraforgói. A pusztítás, noha néha elhatalmasodik, nem győzhet a szépség fölött.

(Borítókép forrása: dutschnews.com)