Schengen egy kis bortermelő városka a luxemburgi Remich kantonban, az ország legdélkeletibb pontján, közel a német–francia–luxemburgi hármashatárhoz. Neve akkor vált ismertté, amikor 1985. június 14-én, a városkán átfutó Mosel folyón az épp ott horgonyzó Princesse Marie-Astrid hajó fedélzetén az NSZK, Franciaország és a Benelux államok aláírták a schengeni egyezményt.

Mifelénk akkor kezdték sűrűn emlegetni, amikor a schengeni vízum megszerzése oly fontos volt azoknak, akik Nyugat-Európa államaiba igyekeztek. Ez nem is volt olyan egyszerű. Mint sok mindenhez akkor, és sok mindenhez ma is, ismeretségre volt szükség.

Az RMDSZ legeredményesebb szlogenje volt akkor a Vízum nélkül Európába! Még akkor is, ha a sikerrel vett választások után már azon poénkodtak a Székelyföldön, hogy lám, egyesek vízum nélkül utazhatnak Bécsbe, a gazdák pedig nem hajthatnak a szekereikkel az európai utakra.

Miként az RMDSZ-nek a legsikeresebb kampányígérete volt a vízum eltörlése, úgy Romániának is az egyetlen beteljesületlen országprojektje maradt a személyek és áruk szabad mozgását lehetővé tevő schengeni csatlakozás. A schengeni térségben jelenleg mintegy 420 millió ember él, és közel 3,5 millióan ingáznak naponta a térségen belül főként munkavégzés céljából. Az Európai Bizottság becslései szerint a határkorlátozások évente akár 5-18 milliárd euró veszteséget is okoznának az európai gazdaságnak.

Nekünk, romániaiaknak elsősorban presztízskérdés a csatlakozás, noha az sem mellékes hozadéka lenne, ha az áruszállítóknak nem kellene kilométeres sorokat állniuk a román–magyar határnál vagy ha a kiskorúak külföldi utazásához nem kellene közjegyzői jóváhagyást adnia az itthon maradó szülőnek.

A csatlakozást bizonyos technikai feltételekhez kötik. Például a schengeni határok hathatós védelméhez. Ehhez Románia biztosította is a műszaki felszerelést. Erre hivatkozik a leghangosabban, amikor felvételét kéri. A shengeni tagállamok mégsem sietik el a csatlakoztatást. Lehet azért, mert információik vannak a keleti határ menti csempészet mértékéről? Lehet azért, mert úgy érzik Románia EU-s csatlakozását is elsiették? Lehet, hogy gazdasági vagy politikai érdekből?

Ki tudná?

Tény, hogy mindig közel kerülünk a felvételhez az elit klubba, aztán valahogy valaki elhúzza a száját, és visszaültet a cserepadra. Jó néhány éve Hollandia a megakasztó.

Mark Rutte holland miniszterelnök nemrég Bukarestben tájékozódott arról, mennyire felkészült Románia a csatlakozásra. Távozásakor dodonai választ adott arra a kérdésre, hogy a látottak alapján megszavazza-e Hollandia Románia felvételét.  Hollandia elviekben nem ellenzi Románia schengeni övezethez csatlakozását – mondta – de Bukarestnek valamennyi feltételt teljesítenie kell. Elismerte, hogy Románia sok jó lépést megtett, de előhozakodott az uniós tromffal:   erősebb jogállammá kell válnia.

Kedden az Európai Parlament 547 szavazattal, 49 ellenszavazattal és 43 tartózkodással szorgalmazta Románia és Bulgária felvételét a schengeni övezetbe. Elfogadott nyilatkozatukban bírálták az Európa Tanácsot, amiért az annak ellenére nem hozott még döntést Bulgária és Románia csatlakozásáról, hogy a két ország már rég teljesítette az előírt feltételeket.

Klau Iohannis elnök elismerte, hogy a technikai feltételek mellett a politikaiakat is teljesíteni kell, hiszen a végső szó az uniós belügyminisztereké lesz, akiknek konszenzussal kell dönteniük. Mint mondta, nem az a lényeg, hogy Románia mikor lép be a schengeni övezetbe, hanem az, hogy ez valamikor megtörténjen, lehetőleg minél hamarabb. És bizonyára december nyolcadikára gondolt, amikor a döntés megszülethet.

Nekünk, erdélyi magyaroknak is jó lesz, ha az anyaország felé vagy vissza eltűnne a határ. Erre koccinthatnánk egy pohár borral.