Koalíciós petárdázás

Május végéig, azaz a beígért miniszterelnök-cseréig még bőven lenne idő arra, hogy robbanjon egy nagyot a hárompárti koalíció, de a hatalmon újra osztozkodó felek várhatóan megmaradnak a hangos petárdáknál, aztán minden marad a régiben, mehet tovább a közös kormányzás.

A Nemzeti Liberális Pártnál (PNL) érződik a frusztráció. Támogatottságban egyre jobban leszakadnak a „vörös pestisből” másfél évvel ezelőtt hirtelen kigyógyult szociáldemokratáktól, ráadásul a második helyük is veszélyben van, ott liheg a nyakukban a Románok Egyesüléséért Szövetség. Ebben a helyzetben nem túl előnyös elveszíteni a kormányfői pozíciót, hivatalosan is másodhegedűsi szerepbe kerülni a kormányon belül. A PNL jobb híján egy kis nyomulással, lökdösődéssel próbál teret nyerni a hatalomban. Ha már a Szociáldemokrata Párttal nem tud ujjat húzni, az RMDSZ-től szerezné meg a környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztériumot.

Az RMDSZ gyorsan emelte a tétet, meglebegtette a koalíció elhagyását, amire békülékeny üzenetek érkeztek a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták táborából is. Egy nap alatt megnyugodtak a kedélyek, helyreállt a családi béke. A G4Media portál értesülései szerint Klaus Iohannis fontos szerepet játszik a hárompárti összetartásban. Az államfő állítólag két ok miatt is ragaszkodik az RMDSZ kormányzati szerepvállalásához. Egyrészt politikai stabilitást és egy minél szélesebb parlamenti többség akar, hogy a népszerűtlen reformok is minél könnyebben átmenjenek a törvényhozáson. Másrészt abban az esetben, ha 2024-ben jelöltként jönne szóba az Európai Tanács elnöki pozíciójára, Iohannis számítana Magyarország támogatására. Az állítólagos elnöki kalkuláció szerint az RMDSZ kormányzati jelenléte garantálná a budapesti támogatást.  

A Kelemen Hunor vezette szövetségnek egyébként a jövő évi választási cunami előtt nem állna rosszul az ellenzéki szerep, a kampányban mindig hálásabb feladat a hatalmat bírálni. Csakhogy a kormányzás faképnél hagyása most különösen nagy veszteséget jelentene. Sok pénz érkezik az uniós helyreállítási alapokból, sok fejlesztés indult el, jó néhányról még ezután születnek döntések, aki ebből kimarad, az tényleg lemarad. A többségében magyarok által lakott régiók, az RMDSZ-es vezetés által irányított települési önkormányzatok most élhetnek a lehetőséggel. Ehhez viszont kell a kormányzati jelenlét. A kérdés így már azelőtt eldőlt, hogy azt megfogalmazták volna. Az RMDSZ folytatni akarja a kormányzást, ez nyilvánvaló volt a párt temesvári kongresszusán is. 

Néhány politikai petárdára, pár szájkaratéra még van esély Marcel Ciolacu révbe éréséig, de arra nagy pénzt már nem érdemes feltenni a fogadóirodákban, hogy kétpártira fogyatkozik, magyarok nélkül marad a hatalmi pozícióval hosszú távon számoló koalíciós hármas.

Kimaradt?