Megsebesültem. Jobb kezem kis ujjának végső ujjpercét elvitte a fűnyíró. Nevetséges apróság, tudom. Próbálják ki.

Rossz helyre dugtam az ujjam. De én most nem a fájdalomról, hanem a kulturális megrögzöttségekről szeretnék beszélni. Mert ami Erdélyben, tájainkon kis kellemetlenségnek számít, az itt, Nyugaton felér a személyes világvégével, de mit mondanának erre a sérülésre Ukrajnában vagy Gázában például? Ha erre gondolok, zavarban vagyok és szégyellem magam. Persze, én Bécs egyik kertvárosi plébániájának templomszolgájaként vágtam a füvet és dugtam véletlenül ujjam a fűnyíró forgó kése alá. Hivatalos beosztásom karbantartó, de mivel nem lehet egy templomot karban tartani – hacsak nem patrónus vagy védőszent az ember – én a legszívesebben templomszolgának nevezem magam.

Munkakesztyű volt rajtam, mely a balesettől ripityára foszlott. Sajnos a kesztyűben voltak az ujjaim! Első döbbenetem után, vérző kézzel bementem az általam szolgált templomba gyertyát gyújtani, hálából, hogy ha sérülten és megfeketedve is, de megmaradtak az ujjaim. Ötvenöt évesen még ragaszkodom hozzájuk, mert szükségüket veszem.Mikor a baleset megtörtént, néhány döbbent másodperc után németül felkiáltottam, egyrészt udvariasságból, mert két csinos óvónő előtt ért a baj, akik a kert hátsó felében igazgatónőjük elől elbújva cigarettáztak, és én a fűnyíróval éppen előttük forgolódtam, másrészt mégsem hozhattam le a szenteket az égből egy katolikus templom kertjében, a templom szolgájaként, ahhoz pedig kizárólag édes anyanyelvemen értek.

A gépet megakasztotta egy ág, melyet a fűnyíró kikapcsolása nélkül akartam kipiszkálni. Az ember utólag soha nem érti, miért csinálja a sok butaságot? Vigaszomra (?) ez így van a világtörténelemben is. Megtörtént a baj, az óvónők pedig azonnal mentőt akartak hívni. És itt jönnek a kulturális különbségek. Lehet, időközben Erdély is megváltozott, de hiszem, hogy még ma sem hívnak föltétlenül mentőt például a székelyföldi hegyekben, ha kicsit elszalad a fejsze vagy megugrik a láncfűrész. Inkább bekapnak egy (két) kupica pálinkát, esetleg egy-két viccet is elmondanak. Itt egy karcolásért már bevisznek a kórházba, azonnal röntgent, komputertomográfiát és mágnesesrezonanciát készítenek, agyonfertőtlenítenek és meggyúrnak antibiotikummal, mert nem bíznak a természet és a test öngyógyító erejében. Biztos, ami biztos.

Mit csinál a Kelet-Európában szocializálódott férfi, ha két csinos óvónő előtt levágja kisujjának hegyét? A mentőt szigorúan visszautasítva, tovább vágja a füvet! Mondjon bárki, amit akar, másként nem lehet tenni. A nyugati férfi, sürgősségi kezelés után, három nap betegszabadságot vesz ki, és lehet, hogy igaza van. Beismerem, én is valamelyest elnyugatiasodtam, mert kiváló balesetbiztositásom van, melynek feltételeit az első, heves fájdalom elmúltával azonnal nagy érdeklődéssel meg is vizsgáltam. Csalódásomra kiderült, hogy egy ujj elvesztéséért csak ezer eurót fizetnek, és ujjpercről egyáltalán nem volt szó a szerződésben. Egy kéz, egy láb vagy egy szem elvesztéséért már életjáradék jár, és a kártérítésből lakást lehet venni. A fej elvesztéséért semmit sem fizetnek...

Az életnek nincs olyan területe, melyet mélyen át ne itatnának, teljesen be ne fonnának a kulturális beidegződések, és melyet rendesen fel ne kavarnának az ebből következő esetleges különbségek! A civilizáció technikai eszköztárának kezelését és általános életviteli formáit szépen el lehet sajátítani, viszont a kulturális reflexek végtelenül konzervatívak. Volt egy marosvásárhelyi származású asztalosmesterem Bécsben, aki hozzám hasonlóan járt el mikor a gép levágta az ujját: az osztrák asztalosok nagy döbbenetére nem mentőt kért, hanem egy pohár pálinkát. Végül mind a kettőt megkapta. Egy ujjpercért ennyi sem jár, sőt. Jól halottam mit súgott a két hölgy egyike a másikának a fülébe mikor látta, hogy én a fogamat összeszorítva és vérezve tovább dolgozom. Bizony, nem a hős vagy ennek a kitüntető kifejezésnek valamelyik szinonimája rebegett a szőke hölgy cseresznyepiros ajakán. Megszeppenve kérdezem magamtól: mégiscsak mentőhelikoptert kellett volna hívni?...