Holnap véget ér az idei érettségi nyári szessziója.

Már az érettségi kezdetekor közölte az oktatási minisztérium, hogy összesen 126 454-en jelentkeztek a vizsgára, közülük 111 329-en idén végezték el a középiskolát. Kiderült tehát, hogy alig két év alatt 30 ezerrel csökkent az érettségizők száma, hiszen 2020-ban még 155 639-en iratkoztak be a vizsgára.

Az illetékesek gyorsan szolgáltak is magyarázattal: demográfiai okai vannak a csökkenésnek, azaz azért jelentkeznek kevesebben a vizsgára, mert kisebb a diáklétszám. Két évvel ezelőtt még meghaladta a 3 milliót az oktatási rendszerben tanuló gyerekek száma, erre a tanévre már 2,9 millióra csökkent a számuk.

Az utóbbi három évtizedben regnáló kormányok mit sem tudtak kezdeni a demográfiai nagy reccsel. Semmi sem állította le a népességfogyást. Igaz, a népjóléti miniszterek nem is próbálkoztak semmivel, ami a fogyást legalább mérsékelni tudták volna. Legfeljebb azzal, hogy cáfolták a hírt, miszerint tavaly több román gyerek született az ország határain kívül, mint belül.

Tovább fürkészve az adatsorokat, egy fölöttébb szomorú, ám cseppet sem meglepő tényre bukkantunk. A legtöbben idén döntöttek úgy, hogy nem méretkeznek meg az érettségi vizsgán. Az idei tanévben összesen 151 906 diák járt 12. (vagy 13.) osztályba, tehát több mint egy negyedük nem is próbált meg érettségi vizsgát tenni. Az sovány vigasz, hogy az elmúlt években is több tízezer végzős diák nem próbálkozott meg azzal, hogy megszerezze az érettségi oklevelet.

Sokan mondtak le erről a vizsgaszesszió közben is. Szerdán a szabadon választott tantárgyból tartott vizsgán 3275-en nem jelentek meg, tovább rontva az érettségiző fiatalok arányát.

Mi az oka a nagyarányú távolmaradásnak? Talán az, hogy a fiatalok nem tartják fontosnak az iskolát, mert úgy érzik, az iskola nem vértezi fel hasznos és hasznosítható tudással. Nem, mert a folyamatos oktatási reformkísérletek oda vezettek, hogy a diákok egynegyedének az iskola csak nyűg. Nem érzik, hogy az iskolai évek, a sikeres érettségi segíti őket egy tervezhető életpálya befutásában, ígéretes karrier követésében. Sokkal inkább úgy látják, hogy az iskola nyugati vendégmunkásképzővé vált.

Gondolni sem merek arra, hogy ez volt a bevallatlan célja is a periodikusan ismétlődő és egyre katasztrofálisabb eredményt hozó oktatási reformoknak. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy az érettségire jelentkezők fele elbukik, akkor talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a végzősök negyven százalékának a kiszabott út a spanyolországi eper- vagy a németországi spárgaföldekre vezet. Ez pedig egyre több középiskolát végzőnek veszi el a kedvét a mihaszna megmérettetéstől.

A megszerzett tudásnak értéket kellene kölcsönözni, egyrészt a hasznosítható ismeretek átadásának gyakorlásával, másrészt a képzett munkaerő itthon tartásával, a fenntartható életpálya-modell ígéretével, bizonyosságával. De ahhoz előbb fel kellene ismerni, mekkora veszélyt jelent az iskolai lemorzsolódás, illetve, ami ebből fakad: a kivándorlás.

Egy 1995-ben elfogadott uniós dokumentum leszögezi, hogy a diákok „mostanáig a saját sebességükkel haladva is mindannyian képesek voltak az adaptációra. Most azonban a globális kereskedelem, a globális politika és a radikálisan új technológiák azonnali és világméretű alkalmazásának nyomására a változások tempója brutálisan felgyorsult. Európa gazdaságának gyorsan kellett válaszolnia ezekre a változásokra, hogy a krízist túlélje, és versenyképességét megőrizze. Európa átalakította a termelés, az elosztás és a menedzsment folyamatait és gyorsan megtanulta, hogy kihasználja az új technológiákban rejlő lehetőségeket. [...] De az oktatás világa túl lassú a válasszal.  Csaknem minden európai országban folyamatosan szélesedő szakadék van aközött az oktatás között, amit az emberek kapnak és amire a mai komplex világban szükségük van. Túlságosan sok kiábrándult fiatal hagyja el az oktatási rendszert bukással, vagy halad keresztül rajta minimális készségekkel. Ez egy komoly gazdasági és társadalmi gond, mivel az emberi lehetőségek pazarlásához vezet.”

Ez a diagnózis ma Romániára fölöttébb jellemző.

Kihívás, melyre sürgősen meg kellene találni a választ. Hacsak nem akarunk olcsó nyugati munkaerő (ki)szolgáltatói lenni.

(A nyitókép illusztráció | Fotó: Gábos Albin)