Ha szeretnéd, hogy államod sokáig éljen és fitt legyen, energiát és dinamizmust sugárzó, akkor iktass be időnként egy adag fogyókúrát. Bár idézőjelektől mentes e mondat, érdemes keretbe foglalni, mármint értelmezési koordinátákat ajánlani. Meg alkalmazási utasítást csatolni hozzá. Az átszabás (leépítés) eddigi tapasztalatai nemcsak honi terepen „érdekesek”, hanem bármilyen, magát átmenteni, konzerválni igyekvő, bárhonnani rendszerben találni kimondottan sajátos spórlási technikákat.

A hétfőn megjelent kormányrendelet 18 cikkelyes textusa elegendő példával szolgál arra, miként lehet a szándékot harsányan bejelenteni, majd a szövegbe rejtett alpontokban felpuhítani a közpénz megfontolt elköltését szavatoló döntést. Már maga a tény, hogy így indokolt, a pénzügyminiszter arra enged következtetni: eddig, ha nem is nyakló nélküli volt az adólejek herdálása, de bizonyos nonsalansz jellemezte a kiadásokat.

Szöveg mentén haladva tucatnyi megszorítás sorjázik, mellettük-mögöttük a kivételek. Igaz, hogy 10 százalékkal kell csökkenteni az állami (vagy inkább köz)intézmények dologi költségeit, de indokolt esetben a kormány eltekinthet rendeletbeli szigorától. Hogy miben áll az indokolt eset, arról a textus előzékenyen hallgat. Másik frappáns cikkely arról rendelkezik, hogy aki két vezető- vagy igazgatótanácsban is vállalt tagságot, záros határidőn belül egyiket le kell mondania. Tehát nem halmozhatja az ülésdíjjal járó tisztségeket, de alapvetően a tisztségek száma változatlan marad, ergo nulla megtakarítást lehet elkönyvelni ebben a konkrét esetben. Versenyvizsgát sem lehet többé hirdetni, példa rá egy könyvtár esete, ahol az utolsó pillanatban fújták le a procedúrát.

Hogy hány helyen rendeztek le villámgyorsan a múlt hétvégen alkalmazásokat, illetve indították el a felvételi folyamatot, merthogy volt, akinek szóltak az utolsó előtti pillanatban, nos ezt csakis átfogó újságírói kutakodással lehetne demonstrálni. Mivel az országban igen soványka e műfaj, és aki műveli is, az például fals doktorátusok leleplezésével van lefoglalva, arra kényszerülünk, hogy hipotézis erejéig szabadon engedjük fantáziánkat. Ez aztán tényleg ingyért van.

A doktori disszertációknál egy kurta bekezdés erejéig mégis illene elidőzni: a kormányrendelet eredeti változata ugyanis azt is előírta volna, hogy a doktori diplomáért járó bérilletményt csak akkor fizessék, ha a cím tulajdonosa bizonyíthatóan és ténylegesen felhasználja munkája közben a disszertáció által megszerzett tudást-készséget. Valaki közben szólhatott (ez a közben is olyan hálás dolog, hiszen a kormány legalább másfél hetet toporgott, míg sikerült elfogadni a rendeletet) a buzgóságtól elvakult kormányszakértőnek, hogy ez így nem sokat ér: a valós és elcsalt doktori címek együttesen nem alkotnak oly számottevő halmazt, hogy az makrogazdasági szinten tételt jelentene. Meg hát az alkalmazással is többrendbéli gond és pereskedés járt volna.

Hogy mégis példát statuáljon a kabinet, a rendelet fináléjában beiktatott egy cikkelyt, amely enyhíti a kormánytagok és országos intézményvezetők közvetlen munkatársainak létszámát. Legfeljebb 3-500 státusról lehet szó, ami ugye a beharangozott költségvetési hiányhoz képest még csak jelképes spórlásnak is alig mondható. De legalább egy biztató kezdet…, gondolhatják okkal ezt a halovány PR-próbálkozást díjazó, és egyébként továbbra is vígan adózó polgárok.

De hogy erre a cikkre ne lehessen rásütni a dohogós-zsörtölődős billogot, feltétlenül örvendetes, hogy új irodabútorzat meg szolgálati kocsi nem kerül a közintézmények portájára, tételben ez sem lehet orbitális összeg, de ki a kicsit nem becsüli alapon… persze itt is van mód az indokoltságot bizonygatni, és akkor lesz esély „eltekinteni” a szabálytól.

Nem a rendeletre vonatkozik, de a témához köthető némileg, hogy a napokban tapasztalható koalíciós „lökdösődés” az új kormányösszetétel ürügyén szintén nem mentes e velejéig populista és teljes mértékben álságos indoklástól. Eszerint nem az a tét, hogy a kormányzati partnert kiszorítsam a peremre (esetleg még azon is túlra), á, dehogy… mindössze a gondos költekezés, a jó gazda aggodalma ez. Ha 18 tárca helyett 16-ra csökken a kormány, az milyen határozott jele a komoly beosztós szándéknak. Arról nem beszélve, hogy az összevont tárcákban marad nagyjából ugyanaz a létszám, ha esetleg az új miniszternek tapasztalt és megbízható munkatársra van igénye, hát akkor… merthogy módfelett indokolt, nos csakis ebben az esetben és tényleg kivételesen: lazítunk kicsit az állami sörhast sanyargató nadrágszíjon.

(Nyitókép forrása: Pexels)