– Az erdélyi magyar nyomtatott sajtó –  

Olvasom egy magyarországi lapban, hogy a Krónika napilap és lapcsaládja nyomtatott lapjainak október közepén bejelentett bezárása sokkolta az erdélyi magyar közéletet. Magánbeszélgetésekből én is tudom, hogy így van, éppen csak azt nem tudom, hogy honnan veszi ezt a lap, hiszen bármennyire is kerestem az elmúlt napokban az erdélyi lapokban, médiában  – a bezárások által érintettekben vagy a “konkurenciánál” –, illetve a témában illetékes intézmények, például a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) közleményei között ennek a sokknak a megnyilvánulását, de alig találtam valamit. Szűcs László Múre elnök azért hangot adott aggodalmának, de a jogos keserűség személyes megfogalmazása semmiképpen nem fogható az hivatalos intézményes megnyilvánuláshoz, mely még várat magára. Kivétel Székely Ervin október 27-én, a Bukaresti Rádióban elhangzott jegyzete, mely szembenéz a valósággal és egyenesen fogalmaz. Megtisztelő számomra, hogy ugyanaznap elmondhattam magam is a véleményem a témáról a Brassói Lapokban. A magyarországi nem kormányzati sajtó viszont tele van a hírre vonatkozó, néhol valamelyest maliciózus, esetleg a teljes erdélyi magyar sajtó bezárását vizionáló apokaliptikus beszámolókkal, de legalább reagálnak a fájdalmas történésekre.

 Tény, hogy a székelyföldi, illetve az erdélyi magyarság jelentős része jövő év január 1-től nyomtatott lapok nélkül marad, ráadásul az erdélyi magyarságnak százéves kisebbségi léte alatt most először nem lesz nyomtatott országos napilapja. Csak öt évvel ezelőtt történt, hogy Demeter Szilárd Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató – további címeit nem sorolom, sok van neki – Erdély, Székelyföld hűséges szülötteként eredményesen lobbizott Budapesten az erdélyi sajtó át- és célirányos megszervezése érdekében. Nem mindenkinek tetszett már akkor sem az átalakulás, és főleg nem a felállított médiaholdingon keresztül megvalósult központosítás, de tény, hogy a szokatlanul bőkezű finanszírozás sokakat meggyőzött. A biztonságot ígérő összetartozás nevében gyorsan háttérbe szorultak a lokális kényeskedések – például a Hargita és Maros megyei kis, lokális, “széki” lapok felszámolásán érzett elégedetlenkedés – és a Transzilván hagyományok is részben elhallgattak. Valamit valamiért, gondolták sokan, ez a helyes, távolra látó hozzáállás, és ez nem csak a sajtóra, de minden más magyar kisebbségi ügyre, a sajtótól a kultúráig, a sporttól az egyházakig is vonatkozik.

Addig sosincs baj míg nincsen baj, mondja a székely. Most válság van, és hát: isten adta, isten elvette! – mondhatnánk beletörődőn. Nincs tovább pénze az Anyaországnak az erdélyi nyomtatott sajtó kiadására, pontosabban a saját médiaholdingjának a fenntartására. A gazdasági helyzet nagyon komoly és nap mint nap csak fokozódik, mindenkinek meg kell érteni, hogy spórolni kell. A legújabb hírek szerint ez most meg is történik! Kiderült, hogy nem csak a nyomtatott sajtó előállításával és terjesztésével összefüggő munkakörökben számolják fel a munkahelyeket, de az újságírók és szerkesztők számát is drasztikusan visszavágják,  szerkesztőségeket számolnak fel. Az ígéret szerint, január elsejétől a megszokott lapok tartalmait onlájn továbbra is követhetik a hűséges olvasók, ezeket viszont már csak az eredeti újságírógárda mintegy egyharmadnyi maradéka fogja írni, szerkeszteni. Körülbelül 70 százalékos leépítésről beszélnek! Ez már több, mint átszervezés, ez már kerékbetörés.

Rendben van, nincs pénz, spórolni kell! Ha bajban van, min szokott spórolni az ember? Mindazon, ami luxus vagy ami számára nélkülözhető, mert szükségtelen. Fogalmazzunk meredeken: a jelek szerint a magyar kormánynak az erdélyi magyar sajtó vagy luxus vagy pedig szükségtelen. Döbbenetes fordulat lenne, ha így van! Ráadásul nem vagyok egyedül azzal a rossz gondolattal, hogy ez a „spórolás” a sajtón kívül a többi támogatott területet is elérheti Erdélyben, például a tanügyi, a kulturális vagy a sportlétesítményeket. Több lenne, mint furcsa, ha az Anyaország pont a hűséges gyermekein, az erdélyi magyarokon spórolna a nehéz időkben, mert hát melyik anya az aki, miután magához édesgette kedvenc gyermekét, minden látható ok nélkül, hirtelen mostohán bánik vele? Vagy talán ideje lenne végre felnőni annak a gyermeknek?

(Kép forrása: Shutterstock)