Mielőtt a kukába dobtam volna a 2020-as határidőnaplómat, átlapoztam. A második negyedévben sok-sok betervezett találkozás, utazás, színházi előadás, koncert, tárlat, könyvbemutató áthúzva. A második félév lapjai üresek, legfeljebb online esemény, havonta egy-kettő. A koronavírus zárójelbe tette az esztendőt.

Zárójelbe kerültek a baráti kapcsolatok. Zárójelbe a nemzedékek közti viszonyok: számos nagyszülőt választott el a kór és a kor a külföldön született unokától, de akár az azonos településen élőtől is, miután elterjedt, hogy a könnyen megfertőződött gyerekek veszélyt jelenthetnek az idősekre. Hány ölelés, hány boldog mosoly maradt el? Hányan éltek pszichikai nyomás alatt, félelemben?

És a zárójelbe tett idő még nem zárult le!

Valószínű, hogy 2021 sem hoz feloldozást a járványügyi előírások alól.

Egy gyenge reménysugár mégis pislákol: karácsonytól a gyógyszergyárak szállítják a kormányoknak a védőoltás ampulláit. Amire a lakosság 60-70 százalékát sikerül immunizálni, valószínűleg eltelik egy fél év. A 2021-es határidőnapló lapjai addig is, továbbra is bejegyzés nélkül maradnak.

A lelassulásra a megbolydult világnak rég szüksége volt. (A lassulás hatásai a bolygó ökoszisztémájára, a környezeti szennyezés megtorpanása miatt, jótékonynak bizonyult. Megdőlt az állandó fejlődésbe vetett tévhit is. Amit a hajdani brassói céhek már a középkorban tudtak és gyakoroltak, a nemnövekedés gazdasági tétele ismét figyelmet kapott a közgazdászoktól, társadalomtudósoktól. Lehet, hogy a visszafogott termelés és fogyasztás az üdvözítő út?) A világnak azonban kétségtelenül nem tett jót a leállás.

A Homo sapiens távolról sem Homo economicus.

Az ember mindenekelőtt kulturális lény. Szellemi igényei vannak, amelyek élvezetétől, ha sokáig megvonják őt, boldogtalanná lesz.

Az emberi élet mindenekelőtt közösségi létforma. Ha elzárják közösségének tagjaitól, azért hogy megóvják az egészségét, végül az egyén megbetegszik. És szenved a közössége is.

2020 végén egyre többen vannak, akik úgy érzik, legalább annyira problematikusak a járvány elleni intézkedések hatásai, mint a koronavírus-fertőzés maga.

Jó lett volna hát bezárni az év végén azt a zárójelt, amelyet ránk hozott az idei esztendő. De ha már nem lehet, próbáljunk meg felkészülni az új fejezet nyitására, amint csak lehet. Reméljük, álmodjuk, tervezzük meg a rokoni öleléseket, a baráti kézfogásokat, a közös imát a templomban, a vastapsot a színház- és koncerttermekben, a vérbő szurkolást a lelátókon. Mindazt, ami emberivé varázsolja az életet.