A kínai sajtó néhány évvel ezelőtt még azzal próbált érvelni, hogy a klímaválság valóság ugyan, de komoly aggodalomra egyelőre nincsen ok, hiszen a jelenségek Kínát nem érintik. Miami és New York, melyek utcáit a tengerek szintjének növekedése miatt időnkét elönti az óceán, az már komoly dolog. De az amerikaiak rá is szolgáltak, hiszen az ipari forradalom kezdete óta ők és az angolok tették leginkább tönkre a légkört és a környezetet. No, de Kína? Mi legfeljebb csak kezdőknek számíthatunk – vélte az amúgy szabad – kínai sajtó és vele a közvélemény. Ellenérv legfeljebb Hong-Kongban hangozhatott el.

Tavaly már fordulni látszott a kocka. Jang-ce-kiang ide vagy oda, szó sem igen esett a kérdésről. Se pro, se kontra. (Pedig már akkor vészjóslóan esett a vízszint.) Idén aztán beállt a fordulat. Ma már a pártvezetésen belül is viták folynak, és a sajtó sem rejti véka alá a gondjait. Okkal.

Úgy tűnik ugyanis, hogy Kína nemcsak kevésbé érintett, mint a Nyugat, de helyzete számos vonatkozásban még válságosabb is.

Június óta tart a szárazság, az átlaghőmérséklet a tartományok nagy részében tartósan negyven fok fölött van, sok helyütt még elviselhetetlenebb hőhullámok keserítik meg a lakosság életét. Azok, akiknek nincs pénzük légkondicionálóra, kénytelenek közösségi házakban, könyvtárakban, metrómegállókban menedéket keresni.

De – ami még megdöbbentőbb – a Jang-ce-kiang, a világ harmadik legnagyobb folyója annyira kiszáradt, hogy az egyik sajtófotó tanúsága szerint egy hófehér ruhás menyasszony a szoknyáját alig megemelve kőről-kőre lépeget benne. A több kilométer szélességű folyó hagyományos vízhozamának a töredékére aszott.

Két hónapja tart a kánikula és a csapadékhiány. 60 éve nem volt hasonlóra példa. Délnyugaton a legkínosabb a helyzet. Mára már teljesen világossá vált, hogy nem valamiféle nyugati „luxusproblémáról” van szó, hanem az ország gazdaságát is súlyosan érintő veszedelemről. Sőt, úgy tűnik, Kínát az átlagosnál is súlyosabban érintik – az immár nevén is nevezett – klímaváltozás hatásai.

A folyók vízhozamának csökkenése miatt stagnálnak a vízierőművek. Az áramgazdálkodás súlyos zavarokkal küzd. Az áramszolgáltatás akadozása miatt gyárak állnak le. Van olyan tartomány, ahol 81 millió lakos egzisztenciáját fenyegeti az vízierőművek által szolgáltatott energia hiánya.

Több – a nemzetközi ellátóláncban kulcsfontosságú szerepet játszó – vállalat kénytelen csökkenteni termelését, közéjük tartoznak a német Volkswagen és az amerikai Apple beszállítói is.

S a klímaváltozás súlyosbodása szempontjából még nagyobb csapás, hogy a Contemporary Amperex Technology Limited, azaz a világ elektromosautó-szükségletének előállításához nélkülözhetetlen lítium-ion-akkumulátorok egyharmadát szolgáltató vállalat egyszerűen megbénult.

A hőhullámok, melyek ráadásul pusztító viharokkal és áradásokkal is társulnak, a belső gazdaság vonatkozásában is dominóeffektusokhoz vezetnek. A felhőszakadások hozamát ugyanis a betonszáraz föld sem képes befogadni, az áradás a nagy hőségben ismét mennybe száll, hogy újabb felhőszakadások tápanyagává minősüljön át. Ilyen körülmények közt az acélgyártás visszaesése az építőipart dönti válságba, a műtrágyagyártás zavarai pedig még a jövő évre tervezett mezőgazdasági hozamokat is kérdésessé teszik.

Ezek után érthető, hogy a közvélemény – klímaváltozástól való, hosszú időn át szőnyeg alá söpört – félelmei fokozatosan pánikszerűvé erősödnek. A tiltakozó megmozdulásoktól való félelmében a hatalom kénytelen most már azzal érvelni, hogy a Nyugat által kiváltott klímaválság következményei Kínát „mértéken felül” sújtják. Közben a kínai gazdaság az orosz gázzal próbál javítani a helyzetén. A napokban jelentették be, hogy a már eleve megnövekedett mennyiséghez mérten is megkétszerezik az orosz behozatalt.

Amitől nyilván az oroszok még inkább megkönnyebbülnek. Csupán a válságjelenségektől szintén vaskosan sújtott Nyugat-Európa (lásd a felmelegedett folyóvíz miatt működésképtelenné váló francia atomerőműveket) teszi magát – nem jelentéktelen kínjai közepette – még nevetségesebbé. „Drasztikus szankcióival”.

(Nyitókép: Wikipédia)