A Berliner Zeitung rövid tudósításban számolt be arról, hogy Brüsszel – menekültpolitikája miatt – beperelte Magyarországot az Európai Bíróságon. A szűkszavú, tárgyilagos beszámoló pusztán a tényekre szorítkozik. Minősítések és vádaskodások nélkül. Ami önmagában is figyelemre méltó. A német sajtó Magyarországra vonatkozó publikációira igazán nem ez a jellemző.

Ami azonban még érdekesebb, az a felcím, mellyel az írást internet sajtószemléjének keretében is közzé tevő MNS a hírt beharangozza. „Vitatott menekültpolitika: most Magyarország fizeti meg az árat?” A kérdésben állítás is lappang, valahogy így: ezúttal Magyarország játssza a bűnbak szerepét.

Magyarországot ugyanis Brüsszel mindenek előtt azzal vádolja, hogy „a menekültkérelmek jogosultságának eldöntéséig a menedékkérőknek a határok mentén létesített tranzitzónákban kell várakozniuk. Ez az eljárás az európai jogba ütközik.”

Arról ugyan nem esik szó, hogy a német szövetségi kormányzat ugyanilyen tranzitzónákat szándékszik telepíteni, de a tény minden német olvasó számára közismert. Sőt, Horst Seehofer belügyminiszter az ellenzék kritikáira válaszolva, miszerint a tranzitzónák a menedékkérők emberi jogainak, mindenek előtt mozgásszabadságának a megsértését jelentik, még a magyar ellenérvet is megismétli: „Szó sincs valamiféle fogva tartásról, hiszen a menedékkérők, ha sérelmesnek érzik helyzetüket, bármikor visszavonulhatnak abba az országba, ahonnan érkeztek.”

Arról nem is beszélve, hogy nem csak a magyarok (és újabban a németek) fordítják vissza a határról a másutt már regisztrált menedékkérőket, a franciák mindig is ezt tették. Csak 2016-ban 70 000 Olaszországban regisztrált menedékkérőt fordítottak vissza a francia határról.

Brüsszel azonban sem Franciaország, sem Németország, sem Olaszország, sem Ausztria ellen nem kezdeményez bűnvádi eljárást. Ezeknek a tényeknek az ismeretében a bűnbak szerepre való utalás még nyilvánvalóbbá válik.

A kettős mérce a szintén a napokban elindított kötelességszegési eljárás kapcsán is nyilvánvaló, hiszen – a valóban megkérdőjelezhető módon – Stop-Sorosnak keresztelt törvény sok elemét megtalálhatni a nyugati államok jogrendszerében is. Az illegális bevándorlás segítése nemcsak Angliában számít bűncselekménynek, de Olaszországban, Ausztriában és másutt is. Az, hogy a törvény megtiltja a nemzeti, nemzetközi alapítványoknak, illetve a nem-kormányzati szervezeteknek, hogy kapcsolatot tartsanak az emberkereskedőkkel, és hogy az illegális bevándorlókat az érintett államok törvényi rendelkezéseinek kijátszására okítsák, szintén összhangban van az európai törvények szellemével. Ausztriában betiltották, Németországban is betiltani szándékoznak még a külföldről finanszírozott egyházi szervezeteket is.

Brüsszelnek tehát minden jel szerint nem annyira Magyarországgal van baja, mint inkább azzal, hogy az Európai intézmények és az Egyesült Nemzetek Szervezete által alapvető emberi jognak tételezett illegális bevándorlást egyre több európai állam kérdőjelezi meg, s a jelek arra vallanak, hogy a 2019-es európai választások az Európai Parlament összetételét is alapvetően megváltoztathatják.

Ráadásul a nyugati lapok azt is közzé tették, hogy Steve Bannon, Trump elnök egykori kampányfőnöke és főideológusa – Trumppal való összekülönbözését követően – Európába szeretné áttenni fő működési területét és Soros György alapítványainak tevékenységét ellensúlyozandó, maga is egyfajta „jobboldali-populista forradalom tervét” igyekszik megalapozni. Az általa kezdeményezett Róma-központú mozgalom (The Movement) tételesen is meghirdetett célja az, hogy az alulról szerveződő ellenzéki civil szervezetek megerősítésével tényleg megváltoztassa az Európai Parlament összetételét.

A következményeket – a Soros-alapítványaira utalva – Bannon egyetlen mondatban foglalja össze: „Aki szelet vet, vihart arat”. Mozgalmának, állítja, Franciaországban is szilárd bázisa van. Az ottani jobboldali laboratóriumot, az Új jobboldal Intézetét a Le Pen unoka, Marion Maréchal–Le Pen szervezi. Lyoni központtal.

A brüsszeli elitnek tehát van mitől tartania. A Magyarország és Lengyelország ellen indított perek és eljárások a megfélemlítést szeretnék szolgálni. De bár Bannonnak sok mindenben nincs igaza, abban talán tényleg igen, hogy „Aki szelet vet, vihart arat”, de legalábbis arathat.

A Magyarország ellen indított perek és eljárások Brüsszel szempontjából is könnyen kontraproduktívnak bizonyulhatnak. Azaz a MNS ajánlás szövegezőjének gondolatát folytatva egészen bizonyos, hogy más is fizet – a végén.

Győztesek nem lesznek. Sem Soros, sem Bannon nem hódítja meg a globalizált világot. Legfeljebb – valahol a középúton – az emberi tisztesség és a józan ész kerekedik felül.