Liviu Dragnea megbukott. Vagy ha így jobban tetszik: elbukott. Noha a szerdán hozott ítélet nem jogerős, noha a bírák nem egyöntetűen szavaztak bűnösségére, noha a feljebbviteli tárgyalás egy évig is elhúzódhat, noha addig is alkalmazandó az ártatlanság vélelmének elve, Liviu Dragnea, a politikus karrierje kettétörött.

Pedig milyen szépen kezdődött! Úgy mint a legtöbb vezető román politikus pályája a '90-es évek elején, amikor dübörgött a butikkapitalizmus. Az ifjú Liviu Dragnea nyitott egy kocsmát édes nevű feleségének, Bombonicának szülőfalujában, majd a szomszédos településeken is. Mérte a csapolt sört, a konyakot, a falubeliek pedig már a fogyasztás mámorától megrészegültek, hát még a torkukon lecsorgó alkoholtól! Áruszállítást is vállalt, egy alkatrészekből összeeszkabált ARO terepjáróval zöldséget, gyümölcsöt furikázott közeli és távolabbi piacokra. Aztán haszonbérbe vett az államtól egy szállodát, a haszon természetesen őt illette meg, az állam megelégedett azzal, hogy elkönyvelte a veszteséget.

Liviu Dragnea, aki jól menő üzletemberré lett, támogatóként szállt be a választási kampányba, s lassan-lassan helyet kért a politika asztala mellett is, bármennyire meglepő, 1996-ban a Demokrata Párt színeiben lett Teleorman megye prefektusa. Hogy miért, hogyan került kapcsolatba a Demokrata Párttal? A DP elnöke akkor volt egyetemi tanára, Petre Roman volt, akihez egykori egyetemi társa, Adriean Videanu vezette el. Az évben három választás is volt, laza finanszírozási törvény nyújtott lehetőséget a pártoknak, hogy karrierépítési és jövedelmező üzletek jövőbeni lehetőségének ígéretével becserkésszék az egyikre, másikra vagy mindkettőre egyszerre vágyó újgazdagokat. Liviu Dragnea legalább annyira vágyott arra, hogy menő üzletember és befolyásos politikussá váljon, mint amennyi pénze volt. Jó lóra tett: a DP győzött, s noha a megyéből egy másik – kisebb – szponzor nevét küldték fel Bukarestbe prefektus-jelöltként, a fővárosból Liviu Dragneát nevezték ki. Természetesen nem véletlenül. A kinevezés előtti napokban Liviu Dragnea keresett egy közös ismerőst és meglátogatta Petre Romant, akit minden bizonnyal meggyőzött alkalmasságáról. Előtte járt már a híre, hiszen a teleormáni megyei lap elszörnyedve írt arról, hogy a fiatal üzletember 60 millió lejjel támogatta a szeretett Ion Iliescu pártja ellenében a Demokratikus Konvenciót.

Hat év alatt falusi korcsmárosból kormánymegbízott lett Liviu Dragnea. Aki ki is dolgozott egy tervet a megye korszerűsítésére, akkor azonban rá kellett döbbennie, hogy a kormánymegbízott díszpinty a valódi kiskirály, a megyei tanács elnökének kalitkájában. Időközben párttársai is megelégelik Dragneát, nem sikerül azonban eltávolítaniuk tisztségéből. Sőt, ő lesz a Korrupcióellenes Bizottság teleorman megyei első elnöke is.

A múlt század utolsó évében aztán Megyei Tanácselnök lett. Akkoriban a megyei tanácsosok választották az elnököt. Más volt az esélyes, Dragnea volt a ravaszabb: ő nyert. Bekönyökölte magát a megyei kiskirályok szelekt társaságába.

2000 decemberében Ion Iliescu megnyerte az elnökválasztást, Adrian  Năstase lett a szociáldemokrata többség miniszterelnöke. Miközben egyre többen állították, hogy Liviu Dragnea a szociáldemokratákkal egyezkedik, ő határozottan cáfolta ezt. Addig-addig, hogy 2001  januárjában, amikor a DP elnöke Traian Băsescu lett, Dragnea 20 polgármesterrel együtt beiratkozott a Szociáldemokrata Pártba. Újságíró kérdésre csak annyit mondott: „A megye érdekei mindenekfölött!” A megyei kiskirály tökéletesen megfelelt a szocdem kiskirály robotképének, így Dragnea hamarosan az SZDP megyei elnökének a székében találta magát.

Úgy tűnik, hogy a politikus megölte az üzletember Liviu Dragneát, gondosan ügyelt, hogy ne lehessen korrupciós ügyekkel vádolni őt. 2012-ben megbízható emberei kezére bízta Teleormant és hasonló módszerekkel elkezdte építeni országos politikai karrierjét.

Amikor az elnökválasztási versenyben alulmaradt Victor Pontát korrupcióval vádolták meg, azonnal jelentkezett a helyére. Az SZDP-elnökeként soha el nem ért nagyságú választási győzelemhez juttatta a szocdemeket.

A helyzet némiképpen analóg: Victor Ponta a váddal elhangzása után lemondott miniszterelnöki tisztségéről. Most, amikor alapfokon másodszorra is elítélték – ezt harsogja Victor Ponta is – Dragneának le kellene mondania, hogy ezzel megőrizze az SZDP hitelét választói körében. Ha a per újratárgyalása során ártatlannak találják, ez akkora választói tőkét biztosítana Dragneának, hogy esélye lenne az elnöki tisztség elnyerésére. Ha vétkesnek találják, arra már sokan nem is emlékeznének, hogy az SZDP elnöke volt.

Dragnea azonban egy vértelen, ám ádáz belháború foglya. Ellenfelei helyzetelőnyhöz jutottak. Ha lemond, győzött a Iohannis által megszemélyesített háttérhatalom, ha nem mond le, akkor is.

Elkeserítő, hogy a szociáldemokraták ellencsapást mérnének az általuk párhuzamos államnak nevezett csoportosulásra, egy Kövesit fújnak mindannyian.