Múlt heti jegyzetem megjelenése után levelet kaptam székelyföldi kollégámtól. Íme:

„Kedves Attila! Igazán ››megható‹‹ olvasatát tetted közzé a Maszolon a román a provokációnak. Csipló azt írja ugyanabban a tudósításban, amit oly szépen kimagoztál: ››Budapesta, un important obiectiv turistic al țării și mai ales un loc plin cu istorie românească‹‹. Vagyis azért Budapesten akcióztak, mert tele van román történelemmel. Vajon mire gondolnak? A román kori emlékekre vagy a Hunyadi Mátyásra (akit Máténak fordítanak)? Nem azt mondom, hogy felüljünk a provokációra, de az igazságot legalább ne palástoljuk.”

Noha nem a magyarországi Battonyán élő Andrei Sebastian Csiplo írásának a kimagozása, nem is a kolozsvári RTV projektjének a népszerűsítése volt a célom – sokkal inkább a normalitáson is túllépő budapesti tolerancia példaként szolgáló felmutatása –, mivel minden bizonnyal kollégámhoz hasonlóan jó páran felhördülhettek Csiplo tudósításának olvastán, magyarázattal tartozom.

Magyarázattal, hogy miért nem éreztem provokációnak azt, amit ez a magyarországi román fiatalember leírt, mármint azt, hogy Budapest tele van román történelemmel?

Mert tetszik ez a nagyromán nacionalistáknak vagy sem, a magyar fővárosnak valóban jelentős szerep jutott az erdélyi románság – mindenekelőtt – szellemtörténetében. Erről írt könyvet a Magyar Rádió egykori szerkesztője, műsorvezetője Örfi János, aki 126 oldalon át sorolja, mi mindent nyújtott Budapest a románságnak. Többek közt itt jött létre három évtizeddel a jászvásári, 41 évvel a bukaresti bölcsészkar megalapítása előtt, 1863-ban (Európában először!) a román nyelvkatedra. Budapesten, az egyetem nyomdájában volt cenzor és korrektor az Erdélyi Iskola triásza, Samuil Micu-Klein,Gheorghe Șincai és Petru Maior. Természetesen román nyelvű sajtótermékek kinyomtatásában segédkeztek. A Lexicon de la Buda a román nyelv első négynyelvű (román, latin, magyar és német) szótára. Budán nyomták egyébként az első latin betűs román könyveket, számos egyházi kiadvány jelent itt meg, amellyel – korabeli feljegyzések szerint – szép jövedelmet valósítottak meg a havaselvei kereskedők.

Nem folytatom.

Miként Bukarestről szólva is csak a Bercsényi nevét idéző Berceni negyedet, illetve a Tábor útját, a bujdosók táborának helyét jelölő utat említem. No, meg azt, hogy 1989 előtt a bukaresti Kriterion kiadó volt az erdélyi magyarság legjelentősebb intézménye.

Ha túllépünk a politika határán és a történelmet nem csupán a konfliktusok területeként látjuk, kiderül, hogy van egy szellemi tér, ahol Budapestet magukénak vallhatják a románok és Bukarestet magukénak nevezhetik a magyarok.

Fontos a szövegértelmezés szempontjából az is, hogy mi mit gondolunk arról, hogy mit gondolnak rólunk mások. Tőlünk is függ, hogy befogadókká vagy elutasítókká leszünk.