Bogdán Tibor: Szociáldemokrata matriarchátus
Az új kormány összetétele is vitathatatlanul bizonyítja: Liviu Dragnea szereti a hölgyeket. (Ebben maradéktalanul egyetértek vele – akárcsak a leszboszi szerelemre esküdőkkel, hiszen magam is nagy hölgyrajongó vagyok). Feleségétől, Bombonicától elválva, csakhamar megvigasztalódott egy nála harminc évvel fiatalabb hölgy oldalán. Amióta pártelnök, azóta pártja vezetőségében számos nő szerepel; a szociáldemokraták Európai Parlamenti küldöttségében a szebbik nem négy taggal képviselteti magát, Liviu Dragneának betudhatóan Bukarest főpolgármesterében is hölgyet tisztelhetünk.
A pártelnök hölgyszeretetét pedig leginkább kormányainak összetétele tükrözi, ami aligha lehet a véletlen műve, hiszen ez a – most már aztán nyugodtan mondhatni: általa vezetett – testület, amellyel a szociáldemokrata pártelnök naponta kapcsolatban áll.
Az utolsó három szociáldemokrata kormányban is igen nagy szerepet kaptak a nők, rendkívül fontos tárcákat vezetnek. A mostani kormányban ők foglalkoznak az európai alapok lehívásával, a stratégiai partnerséggel, az egészségüggyel, a munkaüggyel, a diaszpórával, és hölgy marad a(z inkább férfira szabott) belügyminiszter is. A nagy tekintéllyel, átfogó munkakörrel rendelkező kormányfőtitkár úgyszintén hölgy lesz: Ioana-Andreea Lambru. (Emellett pedig a szociáldemokraták váltig hangoztatják, hogy a fizetés, a nyugdíj és a gazdaság is – nő).
A Grindeanunak nevezett Dragnea kabinetben egyébként öt, a Tudose néven működő Dragnea kormányban hét, a Dănciláról elnevezett Dragnea-kabinetben pedig kilenc hölgy szerepel. A kormányfőtitkárt is beszámítva most tulajdonképpen tízre emelkedik a fontos kormánytisztségeket betöltő hölgyek száma, hiszen a kabinet miniszterelnöke is nő, négy kormányfő-helyettese közül kettő pedig szintén a gyengébb nem tagja (amely a Dragnea-kormányokban szemmel láthatóan inkább erősödik).
És mivel a szociáldemokraták idején egy kabinet statisztikailag hat hónapig él, akkor az eddigi a trend szerint a párt hátralevő(?) három éves mandátuma során félévenként megalakuló kormányokban mind több lesz a női tárcavezető, a harmadik év utolsó kabinetjében már alighanem lámpással kell keresnünk a férfi minisztereket.
Persze, ezzel nincs is semmi baj, láthattuk, hogy Romániában hova vezetett a férfiuralom, ki tudja, a szociáldemokrata matriarchátusban talán jobb lesz a világ (remélhetően a férfiak számára is).
A kormány Dragneának felesküdött hölgytagjai igazán „jó lányai” és már eddig is kemény férfiaknak bizonyulnak. Az általános iskolai titkárnőből lett belügyminiszter szétcsapott a rendőrség számára nem rokonszenves – mondjuk az igazságügyi törvényt bíráló – vezetői között és jelentősen hozzájárult az előző kormányfő megbuktatásához, aki egyébként éppen őt akarta eltávolítani a kormányból. (Az viszont tény, hogy Mihai Tudose nem volt éppenséggel nőbarát: a kormány két tagját már korábban menesztette, és ez lett volna a sorsa a belügyminiszter hölgynek is). A stratégiai partnerséggel foglalkozó ifjú miniszterelnök-helyettes hölgy pedig a minden hájjal megkent, karrierdiplomata, ki-tudja-hányadszor- külügyminiszter főnöke lesz!
Liviu Dragneát döntésében – hölgybarátsága mellett – az is vezérelte, hogy eddigi két férfi miniszterelnöke ellene szervezkedett, és hűséges férficsatlósában, Codrin Ștefănescuban is csalódnia kellett a párt legutóbbi miniszterjelölő ülésén, aki keményen visszaszájalt neki és „végső elhallgattatással”, leváltással fenyegette meg.
Igaz, Liviu Dragnea el is ismerte, emberei kiválasztásában „rossz keze” van. Mostani minisztereit ezért a politikai végrehajtó bizottság álnéven választotta ki. Ez ügyes húzás volt, mert az embereit ugyancsak ő jelölhette ki, a kudarcért viszont a testületre háríthatja majd a hibát.
A „férfiakban megcsalódott” Liviu Dragnea így aztán „jó lányok”, amazonok egész csapatával vette körül magát, akikben a végletekig megbízhat, azok minden bizonnyal hűségesek lesznek hozzá. Politikai pályafutásukat a pártelnöknek köszönhetik, és tudják, Dragnea nélkül visszasüllyednének a nagy semmibe. A miniszterelnök-asszony visszamehetne szakközépiskolai tanárnak, a miniszterelnök-helyettes hölgyek vidéki vegyésztechnológusnak, vagy ügyvédnek, a belügyminiszter iskolai titkárnőnek, az európai alapok tizennyolc iskolát végzett tárcavezetője kozmetikai szakértőnek, az egészségügyi miniszter erdőkitermelési közgazdásznak, a munkaügyi tárcavezető vidéki egyetemi tanárnak, az ifjúsági miniszter pálinkalepárlónak apja vállalkozásához, a diaszpórával foglalkozó tárcavezető román-angol szakot taníthatna valamelyik vidéki iskolában.
A kormány hölgytagjai tehát igencsak „jó lányok” lesznek, mindent megtesznek a daddyért és börtönbüntetésének elkerüléséért, hisznek a párhuzamos államban, nem igen hisznek Brüsszelben, még kevésbé az igazságszolgáltatásban, Nyugat helyett Keletről várják a fényt, kellőképpen nacionalisták (vagyis hát magyarellenesek), nincs semmiféle meggyőződésük, egyetlen céljuk a hatalommal és pénzzel járó tisztségben megmaradni és pártjuk jelszavával – Bízzunk Romániában – szétlopkodják Romániát. Ebben megbízhatunk.
A kormány „jó lányai” nem összetévesztendők a „rossz lányokkal” hiszen (velük ellentétben), ők másfajta – politikai – szolgáltatásokat nyújtanak. Így tehát semmivel sem rosszabbak pártbeli „jó férfitársaiknál”.
Fotó: ordinea.ro