Még be sem fejezték harcukat a titokzatos párhuzamos állammal, a szociáldemokraták, máris új ellenséggel küzdenek. Amely még rejtélyesebb a párhuzamos államnál, hiszen az új ellenség nem más, mint maga az ördög. Már ha hihetünk a párt főtitkár-helyettesének, Codrin Ștefănescunak, aki azt is pontosította, hogy az ördög milyen testrészét lógatta be pártjába: a farkát. Mert szerinte a sátán a felelős a szociáldemokratákon belüli szüntelen torzsalkodásért, szószegésekért, hatalmi éhségért. A politikus az ügyben feltehetően konzultált nagy drakológusunkkal, az ország legnagyobb ördögtudorával, Gigi Becalival is, aki szintén minden bajnak az okát az ördög farkában látja.

Az ember azt hinné, hogy az ördöggel felvenni a harcot igencsak kemény dió. A szociáldemokraták azonban csak legyintenek. Az igaz, hogy az ördög még a párhuzamos államnál is illékonyabb, megfoghatatlanabb, de éppen ez a felbecsülhetetlen előnye is. Mert a párhuzamos állam esetében előbb-utóbb csak meg kell mondani, hogy kikből áll, vagyis meg kell nevezni bizonyos állami – hazai meg külföldi – szervezeteket, intézményeket, személyeket, Soros Györgyöt, titkosszolgálatokat (amelyekkel pedig nem jó ujjat húzni), akik aztán visszaüthetnek, tiltakozhatnak, pereskedhetnek. És akkor bizonygatni kell a bizonyíthatatlant, vagyis a párhuzamos állam létét.

Az ördöggel viszont simább a dolog. Őt nem kell bemutatni, mindenki ismeri, emellett nem pofázik vissza, nem ír tiltakozó nyilatkozatokat, legfeljebb kissé megnöveli a pokolban az illetékeseknek kijáró szurokadagot, esetleg nagyobb tüzet rak alájuk. Persze, az illetékesek mindettől nem félnek, ők ugyanis angyalnak hiszik magukat, akik majd jó néhány emelettel a pokol fölött játszanak lantjaikon, falják majd az ingyen mannát, amely korlátlanul fogyasztható, de azért minden alkalommal jól megtömik vele a zsebüket is – hiába, na, a szokás hatalma…

Az ördög valami olyasmi lehet, mint a párhuzamos állam: valamennyi rossznak az okozója, teljesen megfoghatatlan, még senki sem látta, de mindenki tudja, hogy létezik, ráadásul pedig bárki azonosíthatja bármely ellenfelével.

Egyszóval: a szociáldemokraták szerint az ördög és nem politikusaik felelnek mindazért a rosszért, amelyet a Dragnea-kormányok immár egy éve ránk zúdítanak. Az ördög farkincája vette rá a szociáldemokrata pártelnököt, Mircea Dragneát és nyomában az egész pártot, hogy hazugságok egész halmazával nyerjen választásokat, és a sátán az oka annak is, hogy nem teljesülnek a teljesíthetetlen ígéretek. A pokol valamennyi szolgálatos ördöge összefogott azért, hogy megkísértsék a kormánykoalíciót, az egész romániai politikai elitet, hogy lopjon, uniós pénzeket nyúljon le, főként pedig, hogy bibliára tett kézzel hamisan esküdjék akkor, amikor megfogadja, hogy minden erejét, tehetségét az ország, a nép szolgálatába állítja. Mi több a kisördögök bújtak az ügyészekbe, bírókba is, csak azért, hogy elkészüljenek a terhelő dossziéik, meg hogy elítéljék a zsebünkben turkáló politikusokat. És a démonoknak tulajdonítható, hogy egy-egy Dragnea-kabinet átlagos életkora hat hónap – amennyi egy normális kormánynak éppen csak a bejáratásához lenne elegendő.

A gonosz az oka Románia külpolitikai elszigetelődésének, annak, hogy a Romániába látogató legelső japán miniszterelnök – akinek tervezett romániai útját a politikai életben egyaránt történelminek nevezték – hiába látogatott Romániába beruházni kívánó népes gazdasági küldöttség élén Bukarestbe, mivel a soros kormányválság miatt éppen nem volt kivel tárgyalnia.

Ezek után a magam részéről hajlamos vagyok hinni az ördög farkának dolgában a szociáldemokrata főtitkár-helyettesnek, sőt, akár meg is esküdnék rá, hogy a sátán beledugta a farkát Mihai Tudose most leköszönt szociáldemokrata kormányfőbe is, amikor székely lobogó helyett lobogó székelyekről beszélt…

A tisztátalan egyébként már régóta ott kísért a szociáldemokrata pártban. Az 1989-es államcsíny forradalomnak való álcázásáért tudatosan emberéleteket feláldozó, a márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogromot, a bukaresti bányászjárásokat megszervező párttal, a kommunista örökséggel tulajdonképpen nincs semmi baj, a gond gyökere az ide-oda belógatott farkincában rejtőzik.

Egyszóval az országot huszonnégy éve vezető szociáldemokraták pártjuk nagy problémáiból, az általuk (félre)vezetett ország hatalmas gondjaiból tehát nagyjából annyit értettek meg, mint Gigi Becali…

A szociáldemokrata Grindeanu-kormány elleni szociáldemokrata bizalmatlansági indítvány esetében úgy tűnt, sikerült beazonosítani a szociáldemokrata pokolfajzatot, aki nem volt más, mint a korábbi szociáldemokrata kormányfő, a szociáldemokrata párt egykori elnöke, Victor Ponta. A főtitkár-helyettes viszont most viszont úgy véli, a pokol küldötte már nem a szociáldemokrata pártban található. Hogy hol – arra nem adott választ, és a pártelnök, Liviu Dragnea is csak annyit árult el róla, hogy az egy „mérgező személy”. Mintha az ördögi minőség már nem lenne is lenne önmagában elegendő.

Lucifer kiűzése a pártból az ügyvezető bizottság legutóbbi ördögűző ülésén sem sikerült. A testület tagjai ugyanis szinte egyértelműen felzárkóztak egy elítélt, priuszos, korrupt politikus mögé.

Felelős politikus ilyen nem tehet meg, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy mindez az ördög műve.

Vagy a felelőtlen politikusoké.

Fotó: faltetovalas.hu