Egy hatvankilenc esztendős asszony meghalt, egy fiatalember pedig öngyilkosságot kísérelt meg. És nem azért, mert napjaik megszámláltattak volna, netán anyagi gondok kergették volna őket a halálba (utóbbi egy más jegyzet témája lenne). A halál – és a majdnemhalál – oka banális: egy gyógyszer.

Pontosabban: egy életmentő gyógyszer hiánya.

Ez a gyógyszer, az immunglobulin Romániában immár hónapok óta hiánycikknek számít. Az orvosok pedig magatehetetlenek, illetve arra kényszerülnek, hogy csökkentett anyagokat adjanak be a rászorulóknak, hogy más betegnek is jusson belőle – nyilván, ugyancsak csökkentett adag. Ez a megoldás azonban mindössze arra jó, hogy az orvosok ne vegyék át Isten szerepét, és ne ők döntsék el, ki maradjon életben, és ki ne… Logikájuk szerint azonban a csökkentett adag is több, mint a semmilyen adag. És ha a kórházban egyáltalán nincs immunglobulin? Nos, az orvosok akkor is az egyenlőség elvét alkalmazzák: egyformán nem kap senki a gyógyszerből.

Az immunglobulin hiányát az orvosok hónapok óta kitartóan jelzik az illetékeseknek, a sajtó is meghúzta a vészharangot. Láttunk könnyező gyermekgyógyászt is, aki kétségbeesve kérte a szakminisztériumot az immunglobulin beszerzésére, hiszen ennek hiánya jelenleg legalább száz gyermek életét veszélyezteti.

És láttunk persze, egészségügyi tárcavezetőt, aki elődjeihez híven fűt-fát megígért meg türelemre intett.

Márpedig az lehet, hogy a türelem rózsát terem (bár azért ebben sem hiszek feltétlenül), de gyógyszert, azt biztosan nem. A türelem gyógyhatása amúgy sem bizonyított még tudományosan.

Csak az érdekesség kedvéért jegyzem meg: az egészségügyi tárca élén álló szolgálatos ígérgetőt Dorel Bodognak hívják. Kézenfekvő lenne a szójáték bódogtalannak nevezni a minisztert, de nem szeretek a nevekbe belekötni. Annyit azonban mégis megjegyeznék, hogy a románok az abszolút pancser szakembert nevezik Dorelnek. Márpedig ettől nem áll messze egészségügyi miniszterünk.

A Primér Immunhiányos Betegek Egyesülete – amelynek már a léte is a kétségbeesés ékesszóló bizonyítéka – figyelmeztet: a hatvankilenc éves gyulafehérvári nő esete, illetve az öngyilkossági kísérlet csak az első állomás lesz egy végeérhetetlen láncolatból.

Persze, amennyiben a helyzet nem változik. A változás szele azonban – legalábbis pozitív értelemben – nem igen szokott begyűrűzni Romániába.

A szakminiszter egyébként már október harmincegyedikén ígéretet tett hatezer adag ellenanyag megvásárlására. Egy napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a hatezer adag kilencszázra csökkenjen. És az is csak szóbeli ígéretben. Aztán egy hét múlva újabb ígéret: néhány nap alatt megérkezik a gyógyszer. Azt ugyan nem tudni, hogy mennyi, a jó hír azonban az, hogy megérkezik. Aztán maradtunk a jó hírrel. Még később 900 adag Intratectről, 6000 darab 50 milliliteres Pentaglobin flakonról, 4000 darab 100 milliliteres Pentaglobin flakonról szólt a fáma. A miniszter szerint november huszonnegyedikén 1700 adag meg is érkezett a kórházakba. Méghozzá úgy megérkezett, hogy december másodikán meghalt a hatvankilenc éves nő – ellenanyag hiányában!

Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában bizonyára akad olyan ország, ahol az egészségügyi tárcavezető ilyen esetekben nem szedi a cókmókját. Európában – reméljük – Románia az egyetlen.

A tragikus esetnek azonban döntő szerepe volt abban, hogy a szakminisztérium elhatározta: a vérplazmatermékek esetében sürgősségi kormányrendelettel egy időre felfüggeszti a clawback adót; amely tulajdonképpen az ellenanyagok krónikus hiányának fő oka volt, hiszen ellehetetlenítette a forgalmazók helyzetét, akiknek negyedévente, eladásaik függvényében, többletadót kellett fizetniük.

A generikumokat előállító romániai gyógyszergyártók egyesületének képviselői egyébként már júliusban arra figyelmeztettek, hogy több mint kétezer gyógyszer tűnhet el a piacról az új adó miatt, amely adott esetben elérheti akár a 30 százalékot is.

A clawback adó felfüggesztésének bejelentése után aztán mintegy varázsütésre megjelent az ellenanyag is. A forgalmazók egyike máris 900 adag ellenanyagot forgalmazott a piacon, ami legalább egy hónapra fedezi a szükségleteket. Ugyanez a forgalmazó januárban további 2000 adagot ígért, februárban és márciusban újabb forgalmazók jelentkeznek a piacon, júniustól további két forgalmazó száll be…

A kérdés most már csak az: ha ennyire egyszerűen, egy sürgősségi kormányrendelettel meg lehet szüntetni egy létfontosságú gyógyszer hiányát, akkor vajon miért kellett mindehhez egy embernek meghalnia, egy másiknak öngyilkosságot megkísérelnie, miért volt szükség száz gyermek életének veszélyeztetésére, no meg egy könnyező gyermekorvosra… 

Fotó: libertatea.ro