Ambrus Attila: A király testamentuma
A köztársaság népe királyát gyászolja. Románok mellett magyarok is. A királyt, aki népszerűbb volt, mint a monarchia eszméje.
A köztársaság haszonélvezői igyekeznek a halott király mellett feltűnni, s közben kajánul azon vigyorognak, hogy halott király jó király.
Klaus Iohannis jelenlegi államfő még csak hivatkozhat arra, hogy ő legalább meghívta Mihályt a Cotoceni-palotába, ám mire is emlékeztet Ion Iliescu, aki nagy történelmi személyiségnek nevezi a vele ellentétben mindig is államférfiként viselkedő királyt? Arra, hogy ő utasította ki Romániából félelmében? Arra, hogy esélyt sem adott Románia lakosságának, hogy maga válassza meg az államformát, amelyben élni szeretne, sőt Antonie Iorgovan alkotmányával tabuvá avatta a köztársaság vagy monarchia kérdését. Mert pillanatnyi érdekeinek ez felelt meg.
Mihály éppen az által vált hiteles államférfivá, hogy pillanatnyi érdekeit mindig el tudta fojtani. Akkor is, amikor végrehajtotta Románia pálfordulását a II. világháború végén, akkor is, amikor királyi sztrájkot hirdetett a kommunista kormány ellen, akkor is, amikor aláírta lemondását, hogy megakadályozza az eltervelt polgárháborút. Akkor is, amikor szótlanul tűrte a kilencvenes években a kommunisták utódai általi megaláztatását, sőt, a késői új ember, Traian Băsescu alpári gyalázkodását is. Mindezekre elegánsan válaszolt.
2011. október 25-én a Képviselőház és a Szenátus együttes ülésén – ahol közel hatvan éve először szólt Románia népéhez a Parlament emelvényéről – alternatívát mutatott a politikának.
Előbb pontos látleletet rajzolt. Megemlítette, hogy a 89-es fordulat után eltelt két évtizedes demokrácia, szabadságokat és egy kezdeti jólétet hoztak. Az emberek utaznak, beteljesítik álmaikat és igyekeznek megszilárdítani életüket, családjukat az eljövendő generációk javára.
Ám azonnal figyelmeztetett is: a politika kétélű kard. Biztosítja a demokráciát és a szabadságjogokat, ha azt a törvények és az intézmények tiszteletben tartásával művelik. A politika azonban megkárosíthatja az állampolgárt, ha az etika megvetésével űzik, megtestesítve a teljhatalmat, és semmibe véve az állami intézmények elsődleges célját.
Tovább ismertetve diagnózisát, Mihály a kis és közepes vállalkozások, a nagyvállalkozók, a mezőgazdaságban dolgozók, a fiatalok és tanárok, a művészek, katonák, diplomaták és köztisztviselők helytállását méltatta, majd megjegyezte, hogy nagyon megpróbálja őket a pénztelenség és az intézményes elbátortalanítás. „Elkeserít, hogy két évtizednyi demokrácia után, az öregek és betegek kénytelenek megaláztatásokat elszenvedni” - mondta.
Majd egyszerű szavakkal vázolta a tennivalókat is: „Romániának infrastruktúrára van szüksége. A modern autópályák, kikötők, repülőterek mind a mi erőnket gyarapítják, mint független állam. A mezőgazdaság nem a múlt, hanem a jövő. Az iskola a társadalom alapja.”
A politikusok okulására is megfogalmazott néhány sarkigazságot. Kijelentette, hogy a demokratikus intézményeket nemcsak a törvények irányítják. Az etika, a hazaszeretet és a hozzáértés a közélet elsődleges kritériumai. „Jelenünk nem létezhet erkölcs, hit és emlékezet nélkül. A cinizmus, a kicsinyes érdek és gyávaság nem uralhatja életünket” - figyelmeztetett.
Határozottan kijelentette, hogy a demagógiának, az álnokságnak, a primitív egoizmusnak, a hatalomhoz való ragaszkodásnak nincs mit keresniük az állam intézményeiben, mert ezek túlságosan is emlékeztetnek az 1989 előtti időkre. Kimondta, hogy Romániának, hozzáértő és tisztelt vezetőkre van szüksége!
A király intelmeit sajnos senki nem vette komolyan. Az immár testamentummá lett beszédét várhatóan ezután sem sokan fogják fontolóra venni.
A király nevével takarózva bújhatnak el a hatalombitorlók a leleplezés elől, hogy Mihállyal ellentétben ők a múlt emberei, és ezt a múltat képesek még nagyon sokáig fenntartani.
Fotó: hunedoaralibera.ro