Kolozsváron koncertezett volna a La Familia bukaresti rapbanda, a /Form Space klub azonban kihátrált a megegyezésből. Egy „kiáltványra” hivatkoztak, amelyben a duó az azonos neműek házassága ellen szólal fel. Helyes lépés ez a klub részéről?

Tisztáznunk kell néhány kérdést. Például, hogy mit is üzent a La Familia. A „kiáltványban” azt írják, hisznek istenben, a nemzetben, a nemzeti büszkeségben és az országban, és a „csak férfiból és nőből álló” családban. Hisznek a szavak erejében, a normalitásban (jelentsen ez bármit is), az egyszerűségben, a lélekben, a moralitásban. Hisznek az egységben, a testvériségben és a vérkötelékben, Romániában, a románokban és a román nyelvben.

Mit jelent ez? A klub vezetősége szerint diszkriminatív, rasszista vagy xenofób üzeneteknek nem adnak helyet a színpadon, hisznek a boldog házasságban, legyen az hetero- vagy homoszexuális. Többen is megkérdőjelezik viszont, hogy Sișu és Puya üzenete beillik ebbe a klub által elfogadhatatlan meghatározásokba, hiszen ők csak valami mellett tették le a garast.

Éppen ez a megtévesztő. Nemcsak a La Familia kommunikációjában, hanem általában a reakciós, jogfosztó erők esetében mindig kiemelkedik a látszólag pozitív üzenet, amellyel eltakarják a valós céljaikat. Látszólag ugyanis mind egy „természetes”, „adott” állapotot akarnak megvédeni, amelyet az új erők, a progresszió lerombolna. Miközben ez álságos: egyrészt, mert a progresszív erők nem rombolnak, hanem tovább építenek, másrészt, mert a pozitív üzenetek mögött a negatív bújik meg.

A progresszió nem tesz mást, mint a létező társadalmi állapotok lehetőségeit tovább viszi. A feudalizmusból nőtt ki a kapitalizmus, amely elhozott egy szabadabb embert, és a kapitalizmusnak is vége lesz, mert saját alapjaiból nő ki egykoron egy új társadalmi rendszer (gondoljunk az automatizáció hatásaira, ha Marxra már csak nyugaton „telik”). A feminizmus első hullámából nőtt ki a második, a másodikból a harmadik – nem kellettek ehhez sem a szabadkőművesek, sem Soros György. Egészen egyszerűen következett az első, a férfiaktól elkerítve tanuló egyetemista nőből az, hogy ma a saját test fölötti kontroll jogán is túlvagyunk (jobb helyeken).

Azok a reakciós erők, amelyek a La Familia nem kifejezetten akadémikus tagjait is meglegyintették, egyfajta stabilitást akarnak, pontosabban: stagnálást. Nem hisznek a változásban, holott minden, amit vallanak, az örökös progresszió egyik állomása. A La Familia tagjai ugyanis (remélhetően) a szabad szerelmen alapuló (heteroszexuális) házasságban hisznek, amely az emberiség történelmének egy egészen kései, ritka jelensége, tulajdonképpen marginális mindazon házassági formák között, amelyek végigkísérték a fejlődésünket. Ehhez elég a Bibliából kiolvasható házassági formákra ránézni, illetve a szerelmet figyelembe nem vevő, gazdasági jellegű kényszerházasságokra gondolni.

A La Familia tehát nem tesz mást, mint az érzelmileg hozzá közelebb álló formát univerzalizálná, az újonnan felmerülő érzékenységeket pedig egészen egyszerűen tiltaná. Azaz: a pozitív üzenettel – férfi és nő házassága – a negatívat leplezi. Ugyanezt teszi egyébként a nemzeti kisebbségekkel szemben, és ezt már csak azért is érdemes említeni, mert talán érthetőbbé teszi, hogy az elnyomó hatalom számára miért kerül egy kalapba a magyar a meleggel. A meleg és a magyar is kívül esik azon az idealizált képen, amely bár soha nem létezett, de „visszahozandó”. Amikor pedig a La Familia az egységben, a testvériségben és a vérkötelékben, Romániában, a románokban és a román nyelvben hisz, akkor nem hisz az autonómiában, az együttműködésben a magyarokkal, nem hisz abban, hogy magyaroknak kellene élniük Romániában, és szabad volna beszélniük magyarul.

De mi van a klubbal? Nekik mindent szabad?

Érdemes néhány szót a klubra is fordítani és a demokratikusság kérdésére. Sokan felróják a klubnak, hogy kirekesztő, hiszen valakit a véleménye miatt tart távol. Van ebben valami, hiszen ezen az alapon bárkitől meg lehet vonni a felszólalás lehetőségét, másrészt, mert a klub magánvezetése nem veszi figyelembe azokat a társadalmi igényeket, amelyek léteznek.

Persze, a piacgazdaságban ezt megtehetik, hiszen a Facebook is megteheti, hogy a magántulajdonra mint olyanra hivatkozva eláraszt minket az orosz propagandával, kamuhírekkel, és saját világnézetünk megerősítő tartalmakkal. A nagy cégek rendszerint meglovagolják a trendeket, úgy tudnak feministák, az LMBTQ-közösség barátai, a progresszió elkötelezett hívei lenni, hogy közben a kizsákmányolás rabszolgaságig terjedő minden szférájában jól teljesítenek – ez a cinizmus tulajdonképpen minden vállalkozásban megjelenik a kapitalizmusban.

Egy ilyen döntést, amit meghozott a klub, akár közösségi alapon is meg lehetne szervezi, azaz: szavazásra bocsáthatták volna a kérdést.

Ha pedig én szavazhattam volna a kérdésről, akkor azt szavaztam volna meg, hogy ne jöjjenek a fiúk. Azért döntöttem volna így, mert kirekesztőnek ítélem meg a szépen csomagolt üzenetet, amelyet a La Familia hirdet. Nem gondolom azt, hogy a történelemnek van tetszőleges pontja, amelyen meg kell állnunk, hogy a melegek házassága veszélyezteti a heteroszexuálisakét, hogy a magyar beszéd miatt hátrányt szenved a román. Így nem lett volna más választásom, mint kirekeszteni a kirekesztőket, védeni ezáltal azokat, akik rászorulnak.

A fotó eredeti változata: Facebook/La Familia