Szinte elképzelhetetlen a jelenlegi romániai útviszonyok között: nem csökkent, hanem növekedett az országban a járható infrastruktúra! Huszonegy kilométeres vasútszakaszt avattak fel ugyanis a napokban Beszterce-Naszód megyében, amely majd Kisilva és Óradna között teremti meg a vasúti összeköttetést.

Az avatási ünnepség hibátlanul zajlott le, a szervezők mindenre gondoltak. Így ott volt személyesen a közlekedési tárcavezető, Răzvan Cuc is, akit hagyományos népi ruhába öltöztetett kisgyermekek nem csak kenyérrel és sóval kínáltak (mint annak idején Ceaușescut), de helyi kulináris specialitásokat (például friss sajtot és túrót is) csipegethetett a miniszter úr. Aki viszont nem is maradt adós az ilyenkor elmaradhatatlan üresjáratú beszéddel, de dicséretére legyen mondva, csupán alig magasztalta fel saját érdemét, amelynek köszönhetően határidőre átadhatták a májusban megígért vasútszakaszt.

Nem hiányzott természetesen a kivezényelt, hurrázó, tapsoló tömeg sem, amely lelkesen integetett a bepöfékelő vonatnak. Felszállni ugyan nem engedték rá, ezért csak távolról szemlélhette a szerelvényt, amelyet ez alkalomra szintén kicsinosítottak, és bizony jóval tisztább volt, mint „hétköznapi szerelvénytársai” (igaz, öt ablaka így is ki volt törve, de hát ebben a hőségben jót is tesz egy kis friss levegő). Sőt, meghívták az ünnepségre még a takarító személyzetet is, amely valóban ki is tett magáért, hiszen a nagy napon már hajnaltól ott söprögetett, sertepertélt az állomáson, eltüntette az utolsó falevelet, porszemet is, szinte még a vasúti síneket is kifényezte.

Az egészbe csak egy irinyó-pirinyó hiba csúszott bele: a szerelvényt nem lehet Beszterce-Naszód megyében sem üzemanyaggal feltölteni, sem pedig az ellenőrzéseket elvégezni rajta, mindezért tehát naponta egyszer meg kell tennie a Kisilva-Kolozsvár utat. Igaz, a hatóságok erre is gondoltak és külön szárnyvasutat hoztak létre a két település között.

Szóval megadták a módját az avatóünnepségnek. Hiába, na, ha utat/vasutat építeni még nem is tudunk, de az átadáshoz remekül értünk.

Kisilva és Óradna között egyébként a Kék Nyíl nevű vonat közlekedik a jövőben. Igaz, gyorsasága korántsem mondható szédítőnek, sebessége messzire elmarad az óránkénti száz kilométertől, amely akár „kezdősebessége” lehetne a Kék Nyílnak. Ennek viszont az a magyarázata, hogy ezen a vonalon legfeljebb 35 kilométerrel lehet csak közlekedni. Így a Kisilva–Óradna közötti huszonegy kilométeres utat a szerelvény negyvenkilenc perc alatt teszi meg. Igaz, ez nem sokkal marad el a romániai vasutak átlagsebességétől…

Ja, mert – a szervezőktől eltérően, akik teljesen hallgattak róla – szinte elfelejtettem mondani, hogy a vasútszakaszt nem 2017-ben, hanem  1890-ben adták át, még az Osztrák–Magyar Monarchia idején. Annak idején a vonal biztosította az összeköttetést a vaskitermeléséről ismert Radnabányához. És olyan nagyszerűen megépítették, hogy több mint egy évszázada nem fogott rajta az idő, és nem hagytak nagyon mély nyomot rajta a romániai vasúti viszonyok sem.

A vasútvonalat eredetileg a magyar államvasutak, a MÁV működtette, aztán a történelem „váltóján” mindez átkerült a román államvasutakhoz, a CFR-hez. A vasútszakasz azonban mindennek ellenére azóta működőképes maradt, és egészen 2013-ig használatban is volt, amikor is magántulajdonoshoz került, aki nem tartotta kifizetődőnek az üzemeltetését.

A Dragnea-kormány közlekedési tárcavezetője azonban újra felfedezte a vasútszakaszt. Így aztán Cuc miniszter – akinek ígérete szerint az idei évtől 800 kilométer autópálya épül majd Romániában –, az Osztrák– Magyar Monarchia kései, de mindig jól jövő segédletével egyelőre átadhatott egy huszonegy kilométeres vasútszakaszt.

Amelynek ünnepélyes felavatása – az átadást követő 127 év után – most már valóban időszerűvé vált…

Fotó: staticflickr.com