Most, hogy összejött a Tudose néven ismert második Dragnea-kormány, a szociáldemokrata pártelnök, alias kormányfő, nem kis bajba került. Az új kabinet megalakításával ugyanis nem lett több pénz az államkasszában, a bőség szarujaként meghirdetett kormányprogram viszont megmaradt, így tehát a fizetés- és nyugdíjemelésre, adók, illetékek eltörlésére, a hozzáadott értékadó csökkentésére tett ígéreteket be kell(ene) tartani.

Az új kormány beiktatása komoly belső ellentéteket váltott ki a szociáldemokratákon belül, a kormánykoalícióban teljes a fejetlenség, a kinevezett tárcavezetők végzettsége a legtöbb esetben köszönőviszonyban sincs miniszteri funkcióikkal. A kiábrándult választókat a kormánykoalíció ígéretekkel szeretné visszahódítani, ezzel mintegy hadat üzenve a gazdaságnak. Márpedig a háborúhoz – ezt Montecuccoli óta tudjuk – három dolog szükséges, amelynek mindegyike „p”-betűvel kezdődik és „énz”-zel végződik.

Pénz pedig nincs.

A Grindeanu kabinet alig hat hónapos kormányzása alatt az ország költségvetési deficitje közel 2,2 milliárd lejt ért el – csaknem háromszor annyit, mint amennyi az előző év hasonló időszakában, a Cioloș-féle technokrata kormány idején volt, amikor is a hiány 800 millió lejre emelkedett, ami a bruttó nemzeti össztermék 0,1 százalékát jelentette.

A szociáldemokraták féktelen adakozó kedve miatt a román állam kiadásai jóval meghaladják bevételeit, azt pedig különösebb közgazdászi felkészültség nélkül is nagyon jól tudja minden családfő, hogy ez nem szerencsés dolog.

Az állami költségvetés siralmas képet mutat: a jövedelmek ugyan 7,9 százalékkal nőttek, a kiadások viszont 9,4 százalékkal lettek nagyobbak, egyebek között azért is, mert a hozzáadott értékadóból befolyt összegek öt, az adókból, illetékekből befolyt pénzek pedig közel tíz százalékkal csökkentek. Miközben a bérköltségek több mint tizenkilenc, a szociális juttatásokra fordított összegek pedig tíz százalékkal emelkedtek. A pénzügyi tárca idei bevételei nem haladták meg a hét milliárd lejt, ami öt százalékkal kevesebb, mint a tavalyi, első félévi átlag.

Dragneáék az ország pénzét – most már kénytelen-kelletlen – a nyakló nélküli ígéretek fedezetére fordították, ugyanezzel a céllal térítették el az uniós beruházások jelentős részét is. Így a beruházásokra idén alig több, mint 4 milliárd lejt, vagyis a bruttó nemzeti össztermék csupán fél százalékát költötték, a tavalyi kilenc milliárd lejjel szemben.

Ilyen körülmények között a kormánykoalíciónak alighanem vissza kell majd vennie ígéreteiből, ami nem kis népszerűség-csökkenéssel járna.

Végső szorultságában Liviu Dragnea titokban találkozott a Román Nemzeti Bank néhány vezető tisztségviselőjével. A megbeszélésről csak az éber sajtó jóvoltából értesülhettünk, így az is titok, hogy vajon milyen minőségében citálta maga elé a pártelnök a központi jegybank vezetőit, akik a sajtó kérdésére maguk is csak annyit válaszoltak, hogy a költségvetés kiegyensúlyozásáról és az új kormányprogramról tárgyaltak. Aligha tévedünk, ha mindennek alapján arra gondolunk, hogy Liviu Dragnea a Román Nemzeti Bank segítségét kérte a lehetetlen pénzügyi helyzet megoldásához. Egy kis népszerűségért semmi sem drága…

Csakhogy ezzel a népszerűséggel nagy bajok vannak. Az új kormányprogram rendelkezései ugyanis újabb adókat, illetékeket vezetnek be, a régebbiek közül néhányat pedig megemelnek. „Szolidaritásadót” kell majd fizetni, de még nem tudni, hogy kinek és mennyit, feltehetően a nagyobb jövedelműeket adóztatják meg. Az egészségre káros hatású (állítólag a magas cukortartalmú) termékekre is adót vetnek ki, de nem lehet még sejteni, hogy kinek kellene fizetnie: a gyártónak, a kereskedőnek, esetleg a fogyasztónak? Netán mindhárom kategóriának, ami megnövelné a bevételeket.

Liviu Dragnea és kormány(ai) attól sem lesznek majd népszerűek, a 19 százalékos hozzáadott értékadót csak 2019 januárjában csökkentik 18 százalékosra, a romániai vállalkozók pedig annak sem örvendenek, hogy nem nyereségük, hanem üzleti forgalmuk szerint adóztatják meg őket. Gazdasági szakértők máris úgy vélik, hogy az az intézkedés elriasztja a befektetőket, számos vállalatot juttat csődbe.

No de a szociáldemokrata pártelnököt korántsem az ország sorsa aggasztja, és a kormányprogram ígéretei sem – magyarországi terminológiával élve – a keményen dolgozó kisembert szolgálják, csupán a megvesztegethető, plagizáló, tehetségtelen, hozzá nem értő kormánykoalíció hatalmon maradását célozzák.

Liviu Dragnea jól tudja: ha ez a kormány is megbukik, akkor vége az ő politikai pályafutásának is. Aminek egyébként egy régóta várt bírósági ítélet is véget vethet(ne).