Az amnesztia csúnya szó, kissé undorodva is írom le, mert előzményeire és következményeire is gondolok. A közbocsánat a bűncselekményekre vagy bűnelkövetőkre kiterjedő kegyelem. Lehet pertörlés, mely a bűnvádi eljárás megsemmisítésében, lehet szoros értelemben vett kegyelem, mely a jogerős, de még végre nem hajtott büntetésnek elengedésében, illetve rehabilitáció, mely a büntető ítélet által megvont jogokba való visszahelyezésben áll.

Amit mifelénk a szociáldemokrata-liberális koalíció előkészített amnesztia címén, a közbocsánatnak mindhárom formáját tartalmazza, és nem véletlenül. Hiszen önmagának szánta. Milyen jól esne néhány börtönév elengedése azoknak, akiket korrupció miatt ítéltek el. Milyen jól jönne a pertörlés azoknak, akiket korrupcióval vádolnak! S nem ártana – például Liviu Dragnea pártelnöknek a pertörlés mellett – az sem, ha visszahelyeznék állampolgári jogaikba. Dragnea így seperc alatt lehetne miniszterelnök, amire oly nagyon vágyik.

Az amnesztia senkinek sem ártana. Hiszen a jelenlegi ellenzék, a liberálisok, Băsescu és jó néhány párttársa sem lehet nyugodt, főként hogy elszabadult ágyúnaszádként lő minden irányban – a hírszerző szolgálat célpontjait követve – a Korrupcióelleni Ügyészség is.

Az amnesztiára keresve sem lehetne jobb időpontot találni, mint a mostanit.

Egyrészt a Hírszerző Szolgálatot és a Korrupcióelleni Ügyészséget megrengető médiabotrány után egyre többen vélik úgy, hogy a nagy hévvel és csinnadrattával vívott korrupció elleni harc nem keresztesháború volt a bűn eltiprására, hanem hatalmi körök egymás közti leszámolása. Úgy tűnhet, hogy sok-sok ártatlan sínylődik a hazai börtönökben, akiket Kövesi vagy Coldea bosszúja juttatott sittre.

Másrészt a szociáldemokrata kormány elhalmozta ajándékokkal a nyugdíjasokat, az alkalmazottakat, az egyetemistákat, tanárokat és orvosokat, kisvállalkozókat, akik hálából megbocsátanak egy kis közbocsánatot, bevállalnak egy kis amnéziát.

Harmadrészt az Alkotmánybíróság is törvényesnek találta, hogy a parlamenti vakáció ideje alatt a kormány rendeleteket hozzon. Ezek azonnal hatályosokká válnak, amint a Hivatalos Közlönyben megjelennek. Nincs szükség az amnesztia-törvény közvitájára, még kevésbé parlamenti vitájára, nem kell honatyáinknak erőszakot elkövetniük magukon, alakoskodniuk, hogy miközben szükségesnek és üdvösnek tartanák az őket is tisztára mosó közbocsánatot, mégis ellene kellene szavazniuk, mert az így polkorrekt és képernyőképes. Nincs szükség, mert idő sem jutna rá – a kormány felhatalmazása a Parlament rövid vakációjára szól – az ügyvédek, ügyészek, bírák véleményének kikérésére, meghallgatására. Különben még azt találnák mondani, amit régóta mindenki tud. Figyelmeztetnének, hogy a bűnelkövetők mindig reménykednek abban, hogy tettük úgysem derül ki, ha mégis kiderül, esetleg nem tudódik ki, hogy ki volt a tettes. Ha mégis kézre kerülnek, abban bíznak: enyhe lesz a büntetés. Ha végül súlyos börtönévekre ítélik, várják az elv- és talán bűntársaik segítségét: a büntetésüket megkurtító amnesztiát. A közkegyelmet, amelyet ebbe a sorba illesztve akár bűncselekményre biztató cselekedetnek is tekinthetjük.

A látszattal ellentétben soha alkalmatlanabb időpontot nem találhatott volna a szociálliberális koalíció az amnesztia kihirdetésére. Akkor sem, ha ennek a végletesen meghasonlott és kiábrándult országnak a lakói a fogadási irodáknál is megjátszanák, hogy szerintük ki nyeri el Romániát. Van, aki a már elítélt és büntetésüket töltő korruptakra tenne egy petákot, illetve a szociáldemokratákra, mások Klaus Iohannisra és Laura Codruța Kövesire. A naivak a facebook-nemzedékre fogadnának, amely majd az utcán eldönti a nemtelen harcot, megdönti a Rendszert, s szép új világot épít.

A közeljövő azonban szomorú képet fest.

A pártatlan igazságszolgáltatás működése csak ábránd. A Binomnak nevezett rendszer megingott, de nem omlott össze. Coldeákat meg Kövesiket bármikor lehet találni. A korrupció felszámolása is csak álom marad. Voiculescuk és Vântuk is sokáig – mindig? – lesznek.

Mi pedig újra és újra felidézhetjük a Cotroceni-i palotában titokban rögzített párbeszédet:
„Milyen állam ez, elnök úr?”
„Maffiaállam, nekem elhiheti, tudom, mit beszélek.”
Itt tartunk.

Fotó: blogspot.com