Ódzkodom attól, hogy túl sok időt töltsek képernyő előtt. A’ (sz)ámítógép már megtette a magáét (nyakidegzsába meg ínhüvelygyulladás), minek még tévézéssel is súlyosbítani a bajt? Tévés Rozálka (aki naponta tíz órát tévézik) már régebben kifejtette, hogy naprakészen kell lenni a friss hírekkel, ezért aztán befészkeltem magam a kedvenc fotelembe, és kézbe vettem a pittyogtatót.

Az egyik magyar kereskedelmi adón csíptem el egy beszélgetést, a viszkis rabló (Ambrus Attila) hajdani társát (Orbán Gábor) szólaltatták meg – kizárólag közérdekű dolgokról folyt a szó. Merthogy a magyar közéletet jobban érdekli a nemzet bankrablójának kalandos élete és mesterfogásai, mint a nemzet vezetőinek küzdelme a brüsszeli óriáspolippal.

Orbán amiatt haragszik Ambrusra, mert 1. kihagyta őt a film-buliból, 2. ráadásul a viszkis azt mondja, hogy Orbán miatt kapta el őt a rendőrség, ami valótlan állítás. Minden celebnek két-három ügyvéd barátja van, így nemsokára azt is elparcellázzák: kinek mekkora kára származott az ügyből, s mekkora legyen a kártérítés összege.

A témánál maradva egy másik szálat vizsgálgatnék az interneten található információk alapján. (Forrásaim: székelyhon.ro, vous.hu, index.hu.)

Az előzményekről – ma született bárányok kedvéért.

Ambrus Attila, székelyföldi hokikapus, a kilencenes évek elején áttette a székhelyét Budapestre, ahol 1993–99 között harminc bankrablást ejtett meg. Kezdetben egyedül dolgozott, utóbb Orbán Gábort is bevonta a vállalkozásba. (Nota bene: Orbán – aki ugyanannak a hokicsapatnak volt a játékosa, mint Ambrus – elég hamar föltette magának és társának a kérdést: miből telik a jámbornak drága kocsikra és külföldi utazásokra? Ennek okán tudott betársulni az üzletbe.)

Kezdetben takarékszövetkezeteket, utóbb bankokat támadott(-tak) meg, az okozott kár 140 millió forint volt. A lebukás után Orbánt elfogták, Ambrus elmenekült. Ahelyett, hogy egyből a határnak ment volna, ahogy korábban megegyeztek, előbb hazament a kutyájáért. A rendőrség x óra, y perc után kiadta a körözési parancsot, Ambrust elkapták a magyar–román határon. A vizsgálati fogságból megszökött, Pesten dekkolt, de megint elkapták, tárgyalás stb. Jó magaviselete okán tizenhárom év után szabadult, „keramikusként dolgozik, megnősült és jó fiú lett” – olvashatjuk a neten.

A hepiendig még van néhány hét / hónap / esztendő, addig újabb fejleményekkel szórakoztatják a kedves tévénézőt. Nemrég érkezett a hír: jövő tavasszal mutatják be azt a filmet, amelyet az Egyesült Államokból hazahívott szakember – Antal Nimród – rendezett.

Amerika bóvli-nagyhatalom, az egyik legfontosabb kiviteli termékük a film; aki ott bekerül a filmes szakmába, az már nem gombért dolgozik. Jó barátok elintézték, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap 1,1 milliárd forintot áldozzon a filmre, ami hozzáadva az eredeti (140 milliós) kártételhez már igen szép összeg. Ha a közpénzek elosztásáért felelős emberek ennyi zsetont tudnak elkülöníteni egy bóvli filmre, akkor Kis-Magyarország ugyanvalóst gazdag, vak, aki nem látja.

Már most megígérhetem, hogy a filmről nem írok majd kritikát, ugyanis nem fogom megnézni. Az okok: 1. ismerem a slusszpoént; 2. ennél jobb filmeket is kihagytam, miért épp ezzel tölteném a drága időmet?

Egy pillanatra meginogtam („talán mégis meg kellene néznem?”) azok után, hogy elolvastam az interneten elérhető anyagokat. Például ezt: „Műfajilag állítólag nehéz lesz besorolni a filmet, mert az ambiciózus akciójelenetek és a sosem látottként beharangozott kaszkadőrmutatványok mellett »rengeteg lesz benne az érzelem is, hatalmas lelke lesz«.”

Vélhetően az Erdélyben nevelkedett gengszter nehéz gyermekkora lesz az egyik érzelmes szál, amelyre a lélek gyöngyeit fűzik majd föl. Láthatjuk majd a mezítlábas gyermekecskét, amint katicabogarat röptet a virágos réten, gombát szed a székely havasokban és esténként habos kecsketejet szürcsölget egy horpadt bádogbögréből. Mindezt a bankrablót alakító színész szavai nyomán képzeltem el, merthogy Szalay Bence – hosszas és elmélyült analízis nyomán – így fogalmazta meg a Rózsa Sándor galamblelkét megöröklő főhős motivációját: „boldog család, anyagi biztonság”.

A rendező arra is utalt, hogy „mostanában »készült egy csomó jó magyar film, amiket alig látott valaki«, és persze ő is fél attól, nehogy ők is így járjanak” – írta az Index. Szerintem nincs miért aggódnia. Ha a jó filmeknek nincsenek nézőik, abból egyenesen következik, hogy a viszkis filmje nézőcsúcsokat fog döntögetni.