Cseke Gábor: Az idő és az óra

Mottó: Ha nem tetszik a természet rendje, hozz ellene törvényt!

Bajban a magyar idő… Konzerválni akarják… Egyelőre örökre…

Hogy az órát soha többé ne kelljen előre-hátra állítgatni. Se tavasszal, se ősszel.

Még egy utolsó nekirugaszkodás, aztán a mánusok ott maradnának, ahova legutoljára vittük őket. Március végén.

Ez most egy friss magyar parlamenti kezdeményezés veleje.

A sajtó természetesen nem hagyja szó nélkül. Ha a parlamentben a javaslat nem váltott ki parázs vitát, sőt, bámulatos gyorsasággal halad a maga útján,  majd elrágódnak rajta a tollnokok. Elvégre, ez a dolguk. S még jó is, hogy nem mennek el közömbösen a javaslat mellett. Mert úgy tűnik, hogy a javaslat maga át sincs gondolva.

Az még hagyján, ha vissza szeretnénk térni az eredeti időszámításra. Amikor a 8 óra valóban 8 óra volt, a maga sajátos, évszakfüggő fény-árnyviszonyaival egyetemben. Csakhogy…

Lássuk be: a valódi időszámítás nem a mostani nyári órajárás. Mert eredetileg a mostani őszi az, amit valamikor elhagytunk, méghozzá összeurópai szinten, valamennyi energiatakarékosság reményében. A takarékosság megvolt, váljék egészségünkre, most meg a javaslattevő azt szeretné, ha ezt a rendkívüli állapotot állandósítaná a magyar törvény. Mert, ugye, az az előnyösebb, a takarékosabb. És közben alkalmunk volt megtapasztalni, hogy a korai, illetve a kései nyári világosság nem tart örökké, s a dús vacsorának ősszel mindig böjtje van.

Az ide-oda átállás egyúttal mindenféle lelki zűrrel járt. Sőt, a menetrendek előre-hátra igazítása is csupa-csupa kellemetlenség. Pedig az idő digitális mérése folytán, már-már megoldottnak látszott az órák önműködő átállása, legalább is a számítógépes rendszerekben.
Az sem mellékes, hogy a most javasolt magyar intézkedés folytán Európa közepén létrejönne egy mesterséges idősziget, amely makacsul dacolna az őt körülvevő, ide-oda hullámzó európai időtengerrel, maga se tudván, hogy miért, annak ellenére, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva Magyarország aláírásával szentesítette, hogy beilleszkedik az európai időszámítási rendszerbe.

Közben elhangzanak mindenféle ötletek. Van, aki azt javasolja: csatlakozzon Magyarország inkább az egy órával későbbi, bukaresti időzónához, miáltal jobban orvosolhatná a tapasztalt időzavarokat…

Úgy látszik, a világforradalom eszméjének megbukása dacára nem került le a napirendről a természet forradalmi átalakítása. És az sem világos még, hogy az idő kinek dolgozik…

(Az írás a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti online lapban jelent meg november 20-án.)

 

Kimaradt?