Két kutatás is kimutatta, hogy – amióta mérik, huszonöt éve – soha nem volt ilyen magas az idegenellenesség a vendégszeretetére oly büszke Magyarországon, mint most. A grafikon szépen felfelé ívelő piros vonalán látszik, hogy a népszavazási kampány megtette a maga hatását. Egyáltalán nem paradoxon, hogy amikor még láthatóak voltak a Keleti pályaudvaron a menekültek, akkor a mérlegelők száma nőtt meg, miután eltűntek, arctalanná váltak, a mérlegelők aránya a valaha mért legalacsonyabb szintre esett vissza, és utat kapott a lassan parttalanná váló idegenellenesség. A kutatás eredményeit az egyik megrendelő, az Index foglalja össze.

De nem is ez a legérdekesebb. Hanem hogy a válaszolók majd’ egynegyede erdélyi magyart sem szeretne a szomszédba. Jó, ezen a listán mi lennénk a leginkább elfogadottak, utálatban meg sem tudjuk közelíteni a cigányokat most először megelőző arabokat, szíriai keresztényeket és homoszexuálisokat. Még az amerikaiak is népszerűtlenebbek nálunk, a magyarok fele őket sem akarná a szomszédban látni. Ami azért is olyan érdekes, mert a tévés nézettségi listákon mindig ott vannak az amcsi filmek, a mozik se nagyon konganak, mondhatni két kézzel zabáljuk az amerikai kultúrát a mutánsok, zombik és drámák révén, de a szomszédba azért ne költözzön senki, a végén még megmentené a világot. Tiszta szerencse, hogy nincs muszlim Hollywood. Még nagyobb lenne a tudathasadás.

Hanem az erdélyiek. Véreink. A magyar kultúra lajbis őrizői, az aranytartalék, Wass és Nyirő onokái. Hát őket miért nem? Vajon mire gondol most a büszke székely, aki a magyarországinál is jobban védte a határokat? Aki úgy rettegett, mintha a Keleti pályaudvarnál nézett volna szembe a megállíthatatlan áradattal? Vagy azok, akik a Facebookon a sikertelen népszavazás után hazaárulóztak le mindenkit, aki a kettős állampolgárság birtokában otthon maradt, mert hálátlan és számító paraszt, csak a magyar lakcímkártya kellett neki, de kiállni Orbán és a haza mellett már rest. Vajon most mire gondolhatnak, hogy ők is felkerültek az idegengyűlölet oly szépen csillogó marhaszerelvényére?

Talán épp azt nem kalkulálták bele, hogy a gyűlölet irracionális, nincs logikája, nem nagyon lehet szelídíteni, nem kushad a lábhoz, ha már a dolgát elvégezte. Azt sem veszi észre, hogy épp ki tart vele, ki a szövetségese és barátja. Pontosabban a gyűlöletben csak egy szabály van, hogy nincs barátság és nincs szövetség, pusztuljon mindenki, aki nem én vagyok. Aki kicsit is messzebbről jön, mint a sarok.

Rotyogunk hát a saját levünkben, és abban bízunk, hogy lesz még becsülete a józan észnek, hogy előbb vagy utóbb csak át kell menni majd a szomszédba. Mert elfogyott a cukor, kölcsön kell kérni a létrát vagy mert unalmas egyedül nézni a meccset. S talán még az is kiderülhet a buzi arabról, hogy ha épp nem arabkodik, akkor jó fej tud lenni, ő is szorít Dzsudzsákért, meg tudja, mi az, hogy gólöröm.

Ha elhagyjuk ezt a magunkra épített bunkert, ahol ugyan olyan jól melegített ez a felfokozott érzet, de nem mentünk vele semmire, akkor talán még látunk arcokat is. Arcokra bomlik majd a zsidó, a rocksztár, az afrikai egyetemi hallgató, a cigány. Lesznek vonásai, valóban utálható tulajdonságai, de mégis szóba lehet állni vele. Megbeszélni, hogy milyen irgalmatlanul jó volt a heti Walking Dead, hogy azok a hülye zombik csak nem adják fel. Bezzeg ha én lennék Rick helyében…

Ahogy most kinéz, ennek most nincs túl sok esélye. Mogorván nézzük otthon a tévét, mert elárult a világ. Legalábbis ezt mondta az az egy vagy két csatorna, amit nézek a kétszázból, mert már nem érdekel más. Újságot se hozzanak, a neten is csak a kedvenc összeesküvés-elméletemet boncolgatom mindkét ismerősömmel, akik még egyetértenek velem. De ha nem, akkor törlöm őket, mindenkit, aki nem kussol, amikor kéne.

Egyszerűen kitörlök mindent, mert már unom a jópofáskodást a szeretettel. Lám, még a Jóisten sem jelölt vissza. De most már ne is tegye. A végén még ideköltözne a szomszédba.

Fotó: betyarsereg.hu