Néha rám tör a nyugtalanság: nem tudom, hogy miért szurkolok folyton magunk, a fősodor sajtó ellen, azért, hogy ne jöjjenek be jóslatai, ne jöjjenek be zseniálisnak hitt, de valójában ócska manipulációi. Talán éppen értünk szurkolok magunk ellen. Mert a fősodor sajtó segítette becsontosodni a Rendszert azáltal, hogy inkább igazodott a Rendszerhez, mint a társadalom középrétegéhez. A fősodor sajtó kezdte megmondani, hogy miről illik, és miről nem ildomos beszélni – a sajtószabadság szellemében –, a sajtó hunyt szemet nyilvánvaló tények és történések fölött, és igazította a valóságot a Rendszer ideológusainak egyre terebélyesedő hazugságaihoz.

Az ideológusok, a bürokraták, a fősodor sajtó, azaz a Rendszer már a Brexit-népszavazáskor kapott egy hatalmas pofont. Nem tanult belőle Amerika, hiszen az amerikai sajtó, az amerikai demokrácia a mérőzsinór másoknak, miért is figyelne holmi vén kontinensen elszenvedett kudarcra.

Ezért a fősodor sajtó nyomta a sódert, riogatott, alkalmatlannak, kalandornak, nőcsábásznak, hímsovénnek próbálta beállítani Donald Trumpot, s a kampányfőnökök azt javasolták Hillary Clintonnak, hogy ő mutasson fölényt, sőt nézze le azokat, akik a Trump táborát erősítik. És mosolyogjon, mosolyogjon állandóan, akkor is, ha kiakad az álla, s már vicsorgásba vált a mimikája. Mimikri és műmimika – ez az amiből az egyszerű embernek elege van. No, meg a választási propagandából.

Hillary Clinton kudarca figyelmeztet arra, hogy a Rendszert dicsőítő, az emberekre, a való életre nem figyelő, üres lózungokat pufogtató, mantrákat ismételgető, panelekből építkező, meggyőzködésre beállított propaganda ellenkező hatást vált ki, mint az elvárt.

Hillary Clinton kudarca után újra kell gondolni a világot. A választási kampányokat is, mert ami az Egyesült Államokban történik, az frontként tör be Európába és Romániába, Erdélybe is.

Aki azt állítja, hogy a rendszerellenesség nem érhető tetten az európai vagy az erdélyi magyar társadalomban, az vagy farkasvakságban szenved vagy hazudik. Aki nem vesz tudomást a politikai fősodortól egyre inkább eltávolodókról, az téved és megtéveszti azokat akik politikai képviseletre áhítoznak vagy vállalkoznak. Ki-ki a saját habitusa szerint.

A rendszerellenesség pedig nem szüntethető meg szüntelen propagandával, nem oltja azt ki, ha a csapból is a harcos fogadkozások folynak.

Nem a lehengerlő propagandával lehet oszlatni a közönyt, hanem a hitelesség révén. Nem tőrbe kell csalni a választót, hanem hitelt és hitet nyújtani. Elkerülve az olyan csapdákat, amelyek azt erősítik meg – használjuk az idei kampány egyik siker-szóösszetételét – a magyar emberekben, hogy minden csak szó, szó, szó.

Ahogyan megesett Brassó megyében, ahol aznap jelentette meg a Brassói Lapokban az RMDSZ a vállalását, hogy mindent megtesz a magyar oktatásért, amikor kiderült, 1990 óta először elveszítette a magyarság a főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget. Noha a jelöltnek sikerült az írásbeli vizsgája, ám elvágták a szóbelin. Bizalmas – igaz, sajnos csak két független forrásból származó – információim szerint azért, mert nem volt meg a kellő politikai támogatottsága.

Három napra rá, a Magyar Nyelv Napján hallottam a jelölt helyezetértékelését: „Sajnos, az utóbbi időben egyre gyakrabban vagyunk tanúi olyan jogsértéseknek, amelyek ellen tétlenek vagyunk.” Akkor az a baj, hogy tétlenkedtek! – kap a fejéhez a választó, aki arról is hallott, hogy Freud szerint véletlenek nincsenek, csak elszólások.

Ilyen munícióval a tarsolyukban az örök ellenzékiek, a fizetett provokátorok és a ma az RMDSZ-ellen fordult egykori RMDSZ-ből profitálók dörzsölik kezeiket és hegyezik kommentjeiket: Maradj távol – harsogják.

Ha megismétlődnek ezek a kampány-mellélövések, akkor azok a felelős véleményformálók, akik a geopolitikai rianásokból, a növekvő kétoldali nacionalizmusból kiolvassák, mi történhet velünk az érdekképviselet nélkül vagy annak meggyengülése esetén, ha nem is tétlenek, de tehetetlenek lesznek. Kevesebb bizonytalant tudnak meggyőzni arról, hogy a szavazás szükséges, mint ahányat el tud tántorítani a harsány, de üres kampány.

A kevesebb tehát több, s a hitelességet, tapasztalatot is van kitől kölcsönözni.

Nem maradhat el a szembenézés, helyzetünk kíméletlen értékelése, az elmúlt négy év elért eredményeinek, eredménytelenségeinek leltározása, a reális jövőkép-vetítés. Erre a következő három hétben feltétlenül sort kell keríteni.

Fotó: thefiscaltimes.com