Választásokra készülve megállapíthatjuk, hogy a helyzet nem fehér vagy fekete, még csak nem is vörös vagy fehér. Hogy miniszterelnökünk, Dacian Julien Cioloş legutóbbi vallomásánál maradjunk – Stendhalt olvasta édesanyja, innen a neve –  inkább amolyan vörös és fekete.

Az utóbbi napokban a Szociáldemokrata Párt elnöke, a jogerősen elítélt Liviu Dragnea lépten-nyomon igyekszik hangsúlyozni a maga és alakulata jó románságát, s azzal kampányol, hogy ellenfelei a román nemzet ellenségei, hiszen idegenek: egyiküket Klausnak, másikukat Juliennek hívják. De Dragneának nemcsak Klaus és Julien ellen van kifogása, hanem a Hunorok és a magyarok ellen is. Nagyképűen jelentette ki, hogy amennyiben megnyerik a választásokat, a szociáldemokraták nem fognak együtt kormányozni az RMDSZ-szel. Reméli, hogy elegendő lesz összefogni Călin Popescu Tăriceanu liberálisaival, s ha ez nem lenne elég, ott vannak Bogdan Diaconu szélsőjobboldali nézeteket valló szocialista szimpatizánsai.

Dragnea azt is elárulta, miért nincs pártjának kormányfőjelöltje. Mert azt szeretnék, ha a választók az SZDP programját tartanák a legfontosabb érvnek, amikor eldöntik, hogy rájuk szavaznak.

Dragnea nyilatkozata épp olyan populista, mint az SZDP programja, illetve azok az utóbbi napokban elburjánzó törvényjavaslatok, amelyek adók és illetékek eltörlésének, fizetések növelésének ígéretét hordozzák. Ezek a felelőtlen ígérgetések, ezek a szavazatvadász javaslatok ismét gazdasági instabilitást okozhatnak, amennyiben életbe is léptetik őket, vagy újabb adóemelésekhez vezethetnek a választások után. Mert a költségvetési lyukat be kell stoppolni. Természetesen az SZDP rendelkezésére állhat majd egy újabb populista javaslat: a progresszív adózás visszavezetése. Amelynek eredménye az lehet, hogy a szegények még szegényebbek lesznek, a középosztálybeliek lecsúsznak, a gazdagok pedig arra kényszerülnek, hogy törvénytelenül is pótolják a kiesett éves jövedelmüket: adócsalással, be nem fizetett adókkal, munkahelyi leépítésekkel.

Nos, mi sem szeretnénk, ha az RMDSZ egy ilyen kormánynak lenne a tagja.

Ám mint írtam a helyzet nem vörös és fehér. A Nemzeti Liberális Párt sem makulátlan, noha vezetői és szakemberei olyan ártatlanoknak tűnnek a politikában, mint a ma született bárányok. Arra számítanak, hogy egy rendszerellenes párt menti meg rozzant rendszerüket, amely sokkal inkább kíván nemzeti, mint liberális lenni. Nos, ilyen hozzá nem értő kormányba sem lenne szerencsés partnerként beszállni.

Ám furcsa dolog a politika, nem kívánságlista, hanem a lehetőségek szabnak irányt. Liviu Dragnea is udvarolni fog majd az RMDSZ-nek, ha szüksége lesz a támogatására kormányalakításkor, illetve legalább azt szeretné majd elérni, hogy a Szövetség ne csatlakozzon a liberálisok kormányalakítást célzó koalíciójához.

Az RMDSZ-programja talán közelebb áll mint valaha a realitásokhoz, a szükségletekhez és az erdélyi magyarság elvárásaihoz. Ugyanakkor sokan az erdélyi magyarok közül – hasonlatosan az ország többségi lakosságához – talán soha nem álltak ilyen távol a választási hajlandóságtól. Egyre többen vannak, aki számára a választási kortesbeszéd hazugságnak, olcsó propagandának tűnik. Egyre többen válnak lemondóvá.

Talán idén még mégsem kellene.

A vörös fenyegetés és a gyászos kormányzás akkor lesz elviselhető(bb), ha az erdélyi magyarságnak lesz fajsúlyos képviselete. A magyar érdekektől eltekintő, a kisebbségi igényeket folyamatosan visszautasító négy év végén megállapíthatjuk, hogy azért nem lett ez a ciklus a szlovákiai kisebbségi jogfosztásokat idéző négy év, mert volt parlamenti képviseletünk, és ez Romániában még mindig biztosításnak számít.

A parlamenti képviselet fontosságát azok az Erdélyen kívüli személyiségek is felismerték, akik az Erdélyi Magyar Néppártot arra intették, hogy ne támogasson független jelölteket az RMDSZ ellenében. Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke is egyértelműen fogalmazott, felkérte a Székely Nemzeti Tanács tagjait, hogy „ne essenek kamaszbetegségbe”. Kérését a politikusi kettős beszéd, a populizmus és néhol eredménytelenség miatt egyre durcásabb erdélyi magyar társadalom tagjainak is címezhette volna. Tanácsát is érdemes megfontolni: emelkedjünk felül a vélt vagy valós sérelmeinken, és előlegezzük meg a bizalmat a magyar parlamenti képviseletnek Bukarestben, hiszen ez ma a magyar nemzetpolitika érdeke és a mi érdekünk is.

A bizalmat azonban meg kell szolgálni. Az RMDSZ programja egy olyan párt programja, mint amelyik kormányozni készül. Kormányon kívül a programot megvalósítani nemcsak rövid, hanem hosszú távon sem lehet. Lakossági támogatás nélkül pedig lehetetlen.

Van még egy fikarcnyi esélyünk. Megvallom, borúlátó lettem: talán az utolsó.