banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Demény Péter: Utánpótlás

Takaró Mihály műsorvezető lett az M5-ön, s ez a hír majdnem annyira megrázta a magyar (net)társadalmat, mint az, hogy Prőhle Gergely Wass Albert-kiállítással akar kezdeni. Hiszen Takaró Nyírőt és az örök Albertet szereti, Kertészt viszont mélységesen lenézi.

A dologban azonban nem ez a szomorú, éppen ezért Takarót sem lehet azzal megvédeni, hogy Nyírőnek és Wassnak egyaránt vannak jó művei. A dologban az a szomorú, hogy ez a kormány minden fontos pozícióba olyan embereket nyom, akik problémátlanul követik a vezérüket. Hogy Leninre hivatkozzam, vannak hasznos idióták, és hozzáteszem: hasznos gazemberek. Az-e a kérdés, hogy Adrian Păunescunak akadnak-e jó versei? Akadnak, Nicu Alifantis énekel közülük néhányat. De Păunescu egy sötét alak volt, aki a saját nárcisztikus ömléséért bármit megtett volna, mint ahogy az 1990 után bebizonyosodott. Ebből a szempontból Alifantis énekelhet, amíg be nem reked.

Ugyanígy Takaróval, Prőhlével, Tőkéczkivel, aki, mint hallom, szintén vezet majd egy műsort, és azokkal, akikre esküsznek. Wass Albert, az a Wass Albert, akire ezek az emberek hivatkoznak, rég nem író, hanem emlékmű vagy megoldásmátrix: mindenre lehet tőle idézetet találni, leginkább persze arra, hogy a magyarok mind csabakirályfik, a zsidók mind fukar gazok, a románok pedig jó esetben babonákban beszélő bölcsek, rossz esetben pedig született ellenségek.

Ebben semmi meglepő nincs, ha meggondoljuk, hogy ez a kormány a pitypang kinyílásának irodalmát kívánja; hogy Dörner György huszonötödszörre is megnyeri az Új Színházat, ha semmi izgalmas nem történik benne, akkor is; hogy Vidnyánszky Attila is örök bizonyára; hogy festők megrendelésre festik pártfestményeiket; hogy a publicista, akinek megvan a maga keresztje, felhőtlenül zsidózik és migránsozik; és hogy az összmagyar társadalom egész vastag rétege vakon követi Orbánt, mintha végre megtalálta volna azt az embert, akinek a szavát ihatja. Az a legfurcsább, hogy azok, akiknek szemlátomást egy vezér volt az álmuk, folyton Kádárt, Ceauşescut vagy Sztálint szidják, ha pedig őket nem, hát a kommunizmust. És nem veszik észre, hogy csak az ideológiák különböznek, a vágy ugyanaz: menetelni, pozíciókba kerülni, egyetérteni, felfelé nyalni, lefelé rúgni.

Ha nem lesz Takaró Mihály, lesz más, aki Wass Albert bércein ügessen, hegyekkel feküdjön és hegyekkel keljen, elboruljon a tekintete, ha Kertész Imréről hall, és hű katonája legyen egy olyan kormánynak, amely elvárja ezt a hűséget. A hasznosak legfőbb tulajdonsága, hogy sohasem fogynak el: valami mélyben fekvő királynő egyfolytában gondoskodik az utánpótlásukról.

Kimaradt?